Fülszöveg: 

Veronica sztriptíztáncos, ő Seattle fénylő csillaga, ám az életét megnehezíti egy különleges képesség: látja az aurákat. Egyik este rátalál a brutálisan bántalmazott barátnőjére, és amikor megismerkedik az ügyben kirendelt nyomozóval, fenekestől felfordul az élete.

Jack gyilkossági nyomozó, aki nemcsak magánéleti bajokkal küzd, hanem a nyakába sózzák egy megerőszakolt sztriptíztáncosnő ügyét is. És ha mindez nem elég, ott van a szexi tanú, Veronica, akitől több okból sem akarhat semmit.

A gyanúsítottak köre egyre nő, Veronica és Jack között pedig menthetetlenül fellobban a szikra. Mindketten a maguk módján próbálják kideríteni, ki a tettes: Jack hideg fejjel és logikával, Veronica az auralátó képessége révén.

Vajon lehet-e közös jövője két olyan embernek, akik közül az egyik gyűlöli az éjszakát, a másikat meg az élteti?

Szerintem: 

Hogy akarjam értelmezni ezt a regényt? Most azért

fogom a fejem, mert rá tudnám nyomni az erotikus – romantikus címkét, de nem fedi be teljesen. Van ebben krimi is, meg valami egzotikus vonás is Veronica aura látásával.

Mivel az a legegyszerűbb, nézzük románcként. Elemi vonzalom, gyorsan egymásba gabalyodó szereplők – kifejezetten egymásnak vannak megírva. Zavarni is szokott az ilyesmi, de most legalább valós okot kapnak, amiért mégsem merhetnek olyan nagyon tervezgetni. Veronica sztriptíztáncosnő, és Jack több okból sem tud ezzel mit kezdeni. Veronica számára viszont fontos a tánc, és így nem tudnak hova lépni. Ha az egyikük nem enged, akkor hiába minden vonzalom és kémia, kezdődő szerelem, nincs jövő. Különben lesz majd nagy gesztus, békülés, szóval azért Boza megtalálja nekik a megoldást. Vagyis, a tipikus elemek a zsánerből, de van valami kis plusz, valami más benne, amitől jobban csúszott.

Erotikus regény is, de szerencsére inkább azt ragozza, hogy mennyire kívánják és kielégítik egymást a szereplők, nem magukat az aktusokat. Így is sokaltam, de ez volt a kevésbé pornó.

Krimiként már egyszerűbb. Ugyan nem az első ötlet a megoldás, és van fordulat a nyomozásban is, de ez egyre inkább háttérbe szorul a szerelmi szál mögött. Több mint egy romantikus regény megszínezője, de azért nem töltene meg egy kötetet, ha nem lenne mellette a másik szál. Maga a megoldása – azt nem döntöttem el, mennyire tetszett. Szépen fel van vezetve, és megvan a maga logikája, de sajnáltam a családot, meg valahol Bobot is. Ha beveszi a gyógyszereit…

Közben fel is merült bennem, hogy valaki egy bizonyos pszichés betegséggel küzd, miért nincs valami kontroll, ha emberek közé engedik? Pláne, erőszakos múlttal. Tényleg ennyire rossz a szociális háló? Ijesztő belegondolni.

Komoly szál benne az is, hogy Veronica mit lát, ha az emberekre néz. Melyik szín mit jelent, hogyan változik az aktuális hangulat, tevékenységek hatására. Kicsit a bűnügybe is bevonják, de nem zavaróan. Nem az aurák oldják meg az ügyet, ennek is inkább a magánéletben lesz nagyobb szerepe. Ez Veronica nagy titka, és Jack próbája is, hogy mit szól hozzá, hogyan reagál. Mivel ilyesmivel nem foglalkoztam korábban, nekem érdekes volt.

Bírtam a humorát, ha az főleg Scott McLand miatt is került bele. Ő ugratja folyamatosan a társát, és vannak egy olyan szinte testvéri viszonyban, hogy ez bele is férjen. McLand különben is színfolt benne, akár külön regényre is alkalmas figura.

Ha a konfliktusokat nézem, a szereplők rendszerét, akkor viszont a románcokhoz érünk vissza. Mert azt érzem a kiemelt témának, hogy Jack meg tud-e békélni Veronica választott foglalkozásával? Még akkor is, ha már a történeten belül és mások is utalnak arra, hogy nem ebből megy nyugdíjba senki. Ehhez hasonlóan Veronica és Jack uralja a szereplőknek jutó helyet, csak értelmesen használt mellékszereplők vannak mellettük. Szerethető Veronica apja és anyja, jólelkű és kedves Sarah, Scott-tot meg írtam is, hogy kifejezetten jót tett a történetnek a jelenléte.

A stílusa is a románcoké. Túlfűtött szenvedélyek, sok érzelem és gondolkodás, gyötrődés miattuk. Igazán különbséget nem éreztem a női és férfi szempont között sem. Jack is ugyanúgy képes rágni magán az érzésein, mint Veronica. Egy ponton sok is volt, ahogy saját magukkal nem jutottak dűlőre. Amikor már harmadszor olvastam, hogy Veronica azon vitázik magában, hogy merjen-e bízni a férfiban, az már nagyon nem esett jól.

Zsánerében teljesen korrekt, és sok minden van benne, ami feldobja. Amitől nem csak egy románc. Nem vagyok a zsáner rajongója, de ezen jól szórakoztam én is, ha bántom is, ami igazság szerint magában a zsánerben sem tetszik.

Idézet: 

– A gyilkosok után az erőszaktevőket utálom a legjobban – mondtam fojtott hangon.
– Mind így vagyunk vele.

Mindenki megbotlik. Néha hamar felállunk belőle, és megyünk tovább, mintha mi sem történt volna. De néha egyetlen ballépés is felborít mindent, összetöri az álmainkat, szétzúzza mindazt, amit addig felépítettünk.

– Nem papucs. Gyereket várunk – szólt a telefonba Veronica, és kivette a kezemből a fagylaltot. – És kívánós vagyok. Meg már vagy száz kiló is, mióta Sarah szakácstanfolyamra jár, és rajtam teszteli a főztjét.
– Dehogy vagy. – Szájon csókoltam Veronicát. – De ha az lennél is, imádom minden porcikádat.
Scott hangosan feljajdult a vonal másik végén.
– Ne már, skacok! Ez annyira gejl. Kérek kölcsön anyámtól egy adag inzulint, mielőtt cukorkómába esem miattatok.