Fülszöveg: 

Grace Harris magánnyomozó vagány, talpraesett nő. Nem ijed meg a saját árnyékától, aktívan bokszol, eltűnt személyeket kutat fel, és az apjával dolgozik, aki szereti még mindig kislányként kezelni. Ráadásul Grace-nek van egy különleges képessége, amit mindenki elől titkol: látja az emberek emlékeit.

Borisz „Makarov” Grigorenko egykori maffiatag, most orosz–amerikai üzletember, Seattle leghíresebb sztriptízbárjának, a Fáraónak a tulajdonosa. A múltja elhomályosítja a jelenét, a szíve kemény, mint a beton.

Amikor a Fáraóból eltűnik egy táncoslány, Makarov lesz az első számú gyanúsított, ezért megbízza a Harris magánnyomozó irodát, hogy oldják meg a rejtélyt. Grace meg akarja találni az eltűnt lányt, ám megbízója titkai is legalább ennyire izgatják.

Aztán az eltűnési ügyből gyilkossági lesz, a megbízó iránt érzett kezdeti ellenszenvből pedig szép lassan vonzalom. Ahogy repedezik Makarov védőpáncélja, és felizzik köztük a szenvedély, Grace azon kapja magát, hogy egy kilátástalan kapcsolatba bonyolódott. Makarov pedig rádöbben: a szívének nem parancsolhat.

Szerintem: 

Ez pont olyan női, szórakoztató regény, amit szívesen olvasok. Érdemben krimi, romantikus és még egy kis misztikus szál is akadt benne. Ha nyár lenne, ajánlanám strandra. Vagy éppen mégsem, mert fürdés helyett olvasna az ember…

A történet alapja

egy eltűnés. Makarov egy menő sztriptízklubot vezet, a Fáraót. Az egyik táncosa felszívódik, az üzenetében a barátjának azt írta, a főnökével lép le. Makarov nem akar a rendőrséghez fordulni, magánnyomozót bérel. Nem számít arra, hogy a szőke, dögös Grace érkezik, akit elsőre prostinak néz.
Ennél jobban nem ragozom – a történet egyik fele arról szól, ahogy Grace kideríti, mi történt az eltűnt japán lánnyal. Nagyon sokakkal elbeszélget, és mivel vannak rendőr barátai, a nyomozati anyagba is bele tud lesni. Apja, aki egy lábtörés miatt kórházban van, pedig az esetet átbeszélő társként segíti.
A történet másik fele arról szól, ahogy Grace és Makarov egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mindkettejüknek megvan az oka, amiért figyelmen kívül hagyná a vonzalmat: a férfi még Oroszországban elvesztette a terhes feleségét, akinek a meggyilkolása miatt magát okolja. Azóta befagyasztotta a szívét. Grace pedig nehezen enged be bárkit az életébe, van egy rejtett képessége – érintésre képes emlékeket olvasni. Ezen felül Makarov is gyanúsított lesz, amikor az eltűnt táncos holtan kerül elő.

A történet elemei szépen összepasszolnak. Néha a romantika, néha a nyomozás a domináns, de mindkettő fontos és nyakon van öntve egy kis misztikummal. A világot nem váltja meg, de kifejezetten szórakoztató, ahogy az ügyről és a párosról is egyre több minden kiderül.

A szereplők talán nem túl bonyolultak, de szerethetők. Grace vagány, önálló, nagyszívű és -szájú nő, aki meg is tudja védeni magát. Még olyan jelenet is van, amikor ő szedi le Makarovról a férfira támadó baseball ütős zaklatót. Az egyetlen gyengéje, hogy nehezen bízik meg bárkiben, és nem engedi közel az embereket. Makarov lesz majd a kivétel, aki elég kitartó és vonzó, hogy ledöntse a falakat körötte.
Makarov pedig az a tipikus regényhős és álompasi alapanyag, aki ridegnek és megközelíthetetlennek tűnik, de ez csak a látszat. Ahogy Grace tényleg egyre közelebb kerül hozzá, úgy derül ki, mennyire gondoskodó, előzékeny és még ereje is van megvédeni a neki fontos dolgokat.
Azt mondani se kell, hogy mindketten veszélyesen vonzó emberek és Makarov mellette még mesésen gazdag is.

A mellékszereplők pedig hozzák az egyéb színeket, még a humort. Az elvakult nyomozó, egyben Grace exe, aki elég sokat képes szemétkedni, hogy visszakapja a nőt. John, Grace apja, akit Makarov majd nagyon próbál megnyerni, amikor felméri, hogy képtelen és már nem is akarja elengedni Grace-t. Vagyis, maga mellé kell állítania az apját. Azon kifejezetten jókat tudtam derülni, amikor John keménykedni próbál a lánya udvarlójával és teszteli, mennyire tud ráijeszteni.

Értelmes cselekmény, szerethető szereplők, humor. Még a nyelvezettel sincs bajom – női regényes. Boza szerencsére nem löki egyből ágyba a szereplőit, futnak pár kört és évődnek, mire tovább lép a kapcsolatuk. Szórakoztatóbb volt azt olvasni, mint amikor a regény utolsó negyedében már az erotika is szerepet kap. Ott obszcénebb nyelvezet is helyet kap, de viszonylag nyálas vallomásokkal és önelemzésekkel Boza ellensúlyozza.

Vagyis, kifejezetten jól szórakoztam a történettel és jól esett elolvasni. Ha Boza az egyik mellékszereplőnek új regényt írna – hiszen Makarov is az előző regény egy mellékalakja volt, aki most főszerepet kapott –, elolvasnám azt is.

Idézet: 

Mikor voltam kisfiú, nagymama mindig elvisz balett nézni – mosolyodott ép. – Először nem tetszik, unalmas, nem értek, minek kell ott ülni, lassú zene, sok buta ruhás felnőtt pörög-forog színpadon. De nagyanyám nem ad fel, akárhogy nyavalyogok is, mindig elvisz újra és újra. Mit tehetek más? Kezdek figyelni táncosok, mozdulatok, arcok. És lassan megtanulok, balett olyan, mint élet. Kell szárnyalni, kell égni el elevenen, odatenni magunk maximálisan. – Megvonta a vállát. – Ide költöztem Amerika, meg kell tanuljak nyelv. Bonyolult szavak is.