Fülszöveg: 

Az eltűnt lány és a Kegyetlen kötelékek bestsellerírójának zseniális novellájában megismerhetjük az 52 éves Pamet, aki hűséges feleségként mindent megtett – immár csak ex- – férjéért, Johnért. A férfi kíméletlenül elbánt vele, de most, hogy Johnt halálos kór fenyegeti, Pam elérkezettnek látja az időt, hogy rendezze a számlát. Mégpedig oly módon, ahogyan azt senki nem várná…

Szerintem: 

Slaughter is feliratkozott azon írók listájára, akik sokkal

jobban bejönnek novellistaként, mint regények szerzőjeként. Ok, azért vannak jó regényei is, de a stílusa jól működik a rövidebb műfajban is.

Most is lélektant kapunk, méghozzá egy elvált asszony minden szívfájdalmát és bosszúját. Pam jó feleség volt és John, a férje csúnyán kihasználta, eldobta. A történet párhuzamosan meséli a két idősíkot: mi történt a múltban, hogy lett sikeríró a férfiból a nő ötlete alapján, hova jutottak a jelenben.

Szerettem a kötet gonosz humorát. John esetében ez szimplán aljasság – még a halálos ágyán is rúgni akar egyet a volt feleségébe, de az asszonyé lesz az utolsó szó. Igaz, nem éreztem elég nagy visszavágásnak, amit Pam kitalált. Fekete humor van benne, de tényleges bosszú? Kevésbé.

Túlzottan egyik szereplő sem szimpatikus, de Slaughter hőseivel gyakran vagyok így. Ennek ellenére jól felépített, kitalált alakok és a rövid terjedelem ellenére is jellemek.
A szembenállás és konfliktus is nyilvánvaló – a volt házastársak utolsó összecsapása. Kellően fel is van oldva, kerek a történet.

Olvasmányos, átélhető, hangulatos. Érzelemközpontú, kevesebb cselekménnyel. A szereplők, a jellemek fontosak benne, de egy csalimesének beillő történetbe ágyazva.

Van Slaughternek jobb története, de határozottan korrekt novellista, ha a történetben ez-az és a szereplőkben sem volt szimpatikus.