Fülszöveg: 

Karin Slaughter nemzetközileg elismert bestseller szerző, akinek szövevényes cselekményű történeteiért több millióan rajonganak. A mesterien adagolt feszültségnek köszönhetően az olvasó maga is szinte a bűnügy részesének érzi magát ezt a rövid történetet olvasva.A jelentéktelen szív lebilincselő és kegyetlen történet, amely a csontig hatol..

Szerintem: 

Így kell thrillerben/krimiben

csalimesét írni! Végig tartja a feszültséget, rejtély van és egy olyan csapás a végén, hogy el sem akarom hinni, mekkora ütést visz be. Slaughter ezt nagyon kitalálta.

A történet, ahogy az írónő gyakran csinálja, két idősíkot vegyít. Látjuk a haldokló June-t, aki még utoljára szembe kell nézzen a múlttal és a férjével, aki eddig börtönben ült. A nő tele van kétségekkel, elfojtott fájdalommal, és minél többet megtudtam az életéről, annál inkább azt mondanám, bűntudattal. Mert fel kellett volna ismernie dolgokat, amiket nem ismert fel és ez többeknek nagyon sokba került. Magának is, de ez nem menti fel. Attól a múltbeli bizonyos eseménytől June élete önbüntetés. Richard, a férje pedig a végén még odapakol egy olyan plusz terhet, hogy ha June nem éppen meghalna, attól biztosan szívrohamot kapna.

A másik sík pedig a nő szemszögéből a múlt. Hogyan lett öngyilkos a lánya, és a temetés után diáklányok hogyan vádolták nemi erőszakkal a férjét, a közkedvelt tanárt. Hogy állt ki mellette a felesége, egy bizonyos vallomásig, ami mindent megváltoztatott. Majd visszakapcsol, ezért hogyan bűntette magát és milyen kétség maradt benne.
Az olvasó is végig találgathatja, mi történt és bűnös-e a férfi. Hogy aztán az utolsó pillanatban June feltegye a kérdést, valóban megtette-e azokat a dolgokat Richard. Azért lett-e öngyilkos a lányuk, mert rajtakapta az apját, amint a legjobb barátnőjét megerőszakolja. És amit Richard felel…

Azzal Slaughter visszavisz oda, hogy az ember milyen bűnös, romlott lény. Hogy milyen szörnyetegek élnek köztünk álarcban. Azt az egyet nem mesélem el, mit mondd a férfi, mert azért éri meg elolvasni a novellát. Az kemény gyomros, és rombolja az emberségbe vetett hitet.

Erre a történetre is igaz, hogy Slaughter mély lélekrajzot kínál. June pőrén áll előttünk, egy élet terhével a vállain. Minden érzése, kétsége, átélhetően ott van a lapokon. Azt pedig rejtélyként húzza végig, Richard melyik ember. A jó tanár, kellemes ember vagy a szörnyeteg, aki megtanulta elrejteni a bűneit?

Olvasmányos, és húz folyamatosan előre a rejtély.
Az érzelmekre koncentráló, nőiesen sokat elemező próza is a szerző jellemzője.

Talán csak az az egy hiányzott, de nagyon, hogy nem kaptam pozitív szereplőt. Itt aztán rühelltem az embereket, a vége ismeretében még jobban. Vigasztalan, és nem érzem, hogy bárki megkapta volna, ami jár neki.