Fülszöveg: 

Török Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni.

De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben.

Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?

Szerintem: 

Amikor érződik egy regényen, hogy olyan témáról szól, ami

a szerzőhöz is nagyon közel áll. Ez ad neki egy plusz értéket akkor is, ha tőlem különben távol áll ez a szeretett téma.

A jelen esetben ez igaz a történetre. Ahogy a cím is elárulja, a szereplők egy sportiskola tanuló, konkrétan kosarazók. A cselekmény állandó része, hogy edzéseik vannak, és a szenvedélyük is a kosárlabda. Nem csak játsszák, iskolai és városi versenyen vesznek részt. de nagy NBA rajongók is. Megvan a kedvenc csapatok, játékosuk és áthatja ez az egész az életüket. Még a fejezetek mottói is mind kosaras világból szárazó idézet. Megvan a hangulata ennek a rajongásnak, ami akkor is visz előre, ha valaki annyira keveset tud erről a sportról, mint én.

De nem igazán sportregény mégsem, hanem középiskolai életet bemutató, osztályközösséges és szerelmes történet. Megvannak a szépen végigvitt humoros vagy romantikus szálak, amelyektől ismerős lesz a zsáner. Ahogy a hősnő lassan összejön a sráccal, aki kezdettől tetszett neki. Ahogy Krisz egy elírás folytán Béla lesz a naplóban, és visszatérő poén, hogy valaki Bélának szólítja.
Kis létszámú az osztály, így lehet törekedni arra, hogy minden osztálytárs megkapja a maga karakterét. Van mangarajongó, van osztálybohóc…
Bár maga az iskola és a tanórák kissé semmilyenek, sok jó ötlet van benne, ami diákéletként eladja a kötetet.

Tudtam díjazni benne, hogy a szerelmi szál olyan kis esetlen. 15 évesek a főszereplők, és jól el van kapva az a félszegség, ahogy első randira mennek, és építgetik, mi is van közöttük. Ezt sokkal jobban elhittem, mint az osztály másik párját, akik hol szakítanak, hol együtt vannak.

Pozitív és humoros szereplőkkel van tele, nincsen sötét oldal. A regény konfliktusai is a diákéletből, életkorból fakadóak. Ez egy olyan kellemesen hétköznapi, hihető sztori, amit a Móra LOL-könyvei tűztek ki maguknak célul. Valós tinikről valós tiniknek.
Így saját zsánerben teljesen ok, ha én jobban is szeretem, ahol valami drámaibb konfliktus van és akad negatív szereplő is.

Az is egyéni ízlésen múlt, hogy mi bajom volt Lucával. Egyrészt, ő az a szomszéd lány típus, akiket nem szeretek különösebben. Kedves, helyes, hétköznapi és hihető. Ettől nincs benne semmi plusz, amiért megjegyezzem. Nekem az ilyen regényhősnők felejthetőek. Plusz, van a cselekményben egy olyan elem vele kapcsolatban, ami miatt nagyon csóválom a fejem. Luca sérülékeny és én már most nem látom benne a versenysportolót. Akarja, ha felvették az iskolába, tehetséges is. Csak szerintem nem látja be, mit bír a teste és mit nem. Már most több sérülése is volt, ami miatt kispadra került. Mondják ugyan, hogy a versenysport ezzel jár, de 15 évesen? Ha már most párhavonta lesérül, mi lesz később, igazi tétekkel és nem csak iskolai versenyekkel? A végén az ájulás is a vashiány miatt. Ha valahol az példaértékű is, hogy az akarata mennyire hajtja, és milyen áldozatokat hoz az álmáért, szerintem már most azon a ponton van, ahol be kellene látni, hogy vannak korlátok, amelyeket semmilyen akarattal nem lehet megugrani.

A stílusa, a hangulata is mind hozza ezt a középiskolás, sportos környezetet. Könnyű volt olvasni, érthető, sok párbeszéddel. Az a húzás nem kapott el, amit az igazán szeretett ifjúsági regényekben érzek, de attól még nem volt rossz.

Helyes borítót is kapott, megy a kötet hangulatához. Tinikönyvnek korrekt, gondolom, ha valaki még kosárlabda szerető is, még jobban bejön neki.