Fülszöveg: 

A kiégett Anna leghőbb vágya egy nyugodt munkahely, amit látszólag meg is talál Salim Shadi, a fiatal és megnyerő történész-filozófus asszisztenseként. Mígnem az első közös utazásuk végén egy idegen világban tér magához. Kettejük küldetése, hogy bejárják Ismert Világunk lenyűgöző tájait, és közben a kontinens közelmúltjának mélyére ássanak. Annának kezdetben fogalma sincs, neki mi köze egy másik világ konfliktusaihoz, és kicsoda Salim valójában. Hogyan birkózik meg az igazsággal és a rá kiszabott súlyos teherrel? Mivel jár, ha az ember beleszeret a mesterébe? És milyen igazságot tanítanak a csillagok?

Szerintem: 

Erről a regényről annyi jó véleményt hallottam, én meg most

nekiállok fanyalogni. Sajnos, nekem nem tetszett, és nem tudtam megbarátozni sok mindennel benne.

Kezdjük azzal, hogy Anna az a hősnő, akit nem bírok. Az átlaglány, aki mégis a legfontosabb személy a történetben. Aki nem is sejti, mennyire különleges. Aki nem kér a felelősségből, míg egy bizonyos ponton rá nem döbben, hogy kénytelen eljátszani a neki szánt szerepet. Vagyis, ő az, aki vonakodva megmenti majd a világot. Ennek a típusnak etalonszerű példája, vagyis, aki pont az ilyen lányokról szeret olvasni, nekik tetszeni fog.
Kicsit erre kötném rá, hogy igazság szerint Anna személye nem érdemli meg ezt a kiemelt helyet. Csak attól lehet ilyen szerepe, hogy egy királyi pár egyetlen gyermeke. Van, hogy fel is rója egy udvarlónak, hogy nem őt magát, hanem a státuszát szereti. Könyörgöm, mi mást látna benne? Vonakodik bármi felelősséget vállalni, menekülne minden elől, maximum a pasija érdekli. Mit szeressenek benne?

Hasonlóan nem szerettem a szerelmi szálat sem. Az még elment, hogyan szerettek egymásba. De onnantól, hogy kiderült Anna személyazonossága, elvesztett a történet. Olyan esetlen volt, ahogy Anna győzködte magát, hogy a nagyobb célért próbáljon meg a vőlegényével kijönni, miután feladta a siránkozást. De írhatnám azt is, hogy Salim nagyon könnyen beadta a derekát szent ember létére, pláne, amikor ő kezdettől tudta, hogy a lánynak máshoz kell hozzámennie. Nem volt annyi esze, hogy nehezebb lesz egy elrendezett házasságot összehozni, ha ő szerelmi viszonyt kezd az arával? A végén is van olyan elem, amit nem is akarok igazán érteni. Amikor Anna fél, hogy Salim ikre teherbe ejtette, és a sérült szerelmét győzködi, hogy előzze meg a bátyját. Most komolyan az volt a terhesség megelőzésére tett kísérlete, hogy lefekszik a másik ikerrel is, aztán ha terhes lesz, reménykedik, hogy attól, akit szeretett? Bár nincs nyíltan leírva, de eléggé ez van sejtetve. Maradjunk annyiban, hogy ugyanolyan gagyi megoldás, amiért Anna karakterét sem szerettem meg. Hiszen abban a világban mágia van, Anna meg a mi világunkból jött, ahol akad esemény utáni tabletta. Komolyan, ennyi tellett csak tőle?

Olyan az egész történet, mintha egy tündérmese lenne romantikus fantasy regénnyé írva. Csak annyira megmaradtak a mesei gyökök, hogy attól a történetet képtelen vagyok komolyan venni. Az alapokhoz képest nagyon mesei megoldásai vannak, és most ehhez nem volt agyam, csak fárasztott.

Azzal se tudok mit kezdeni, hogy Salim szent ember, és filozófiája van. A regény első felében még több jelentősége van, és valamit adott a cselekménynek, de a fantasy világba lépve jelentőségét veszti. Pláne, hogy olyan a származása, amilyen és kikerekíti belőle a szerző a hősnője ideális párját, még rangban is.

Talán ott volt a válaszvonal nálam, amikor átmentek a mesevilágba. Addig érdekes volt, külön színt adott neki Salim mássága, és ahogy a lány is változni kezdett. Ahogy a kapcsolatai alakultak a másféle közösség és gondolkodás hatására.
Így még fájóbb, hogy aztán mennyire elvesznek emberek, szálak és történetek. Olyan olcsó megoldás, hogy Anna másik világbeli élete lehetetlenné válik, mert megölnek mindenkit, aki oda kötötte. Az külön is tud irritálni, hogy micsoda közöny fogadja az ott történteket. Anna néha szomorkodik miattuk, páran elmondják, hogy sajnálják, de nem érezni, hogy tényleg sajnálnák, vagy számítana nekik az elveszett élet.

A konfliktus, a megoldás sem nyerte el a tetszésem. Ugyan mitől mentene meg az egy elbukott királyságot, hogy évtizedekkel később hazatér a törvényes trónörökös? Pláne, hogy nem is ért semmihez. Röhejesnek is éreztem, amikor szónokol arról, hogy azért kell férjhez mennie, mert nő és a trónon nem tudnak elképzelni egy nőt. Majd a férje uralkodik a nevében. Az eszébe se jut, hogy a szociális munkás előélte nem éppen teszi alkalmassá egy mágiával teli, leigázott ország királynőjének szerepére?

Sok a klisé is. A hercegnő, aki nem tudja, hogy kinek született és miért adták örökbe. Az ikrek, mindkettő nagy mágus, csak más oldalon. Jó és rossz. Ezek húzták leginkább az agyam. A mesebéli nevekkel, az egész lehetetlen voltával.
Azt se gondoltam volna, hogy Kammerer másvilágba átmenős királyságot mentő története valami mellett jónak tűnik, de ehhez képest még abban is volt logika.

Most nagyon nem jöttem ki jól ezzel a történettel – nekem túlzottan mese, ami komolyan akarja venni magát. Nekem nem ment.

Idézet: 

Na, itt a baj maguknál! – fakadtam ki. – A férfiak kizárólagosan a sajátjuknak képzelik a világot, és csak akkor engednek vezető szerepbe nőket, ha azok teljesen kivetkőznek önmagukból. Ezért kell feleségül mennem önhöz, igaz? Hiába vagyok apám utódja, ha csak egy lány vagyok. De majd az okos hímegyed a számba adja, amit mondanom kell. Sőt, ki is mondja helyettem, meg se kell mukkannom. A férjemre majd figyelni fognak, mert neki ott himbálódzik az érdem a lába között!