Fülszöveg: 

A tizennégy éves Márkot semmi sem érdekli a jégkorongon kívül. Álma, hogy az amerikai profi jégkorongliga sztárja legyen, és mindent ennek rendel alá; hiába zsonganák körbe a lányok, ha egyszer lesz is barátnője, hozzá hasonlóan csakis sportoló lehet.
Lilu ötéves kora óta teniszezik, igazi őstehetség. Családja mindent feláldoz sportkarrierje érdekében, többek között lányuk gyerekkorát is. Lilu életéből kimaradtak az általános iskolai élet izgalmai, magántanulóként kortársaitól elszigetelve nő fel.
A kissé beképzelt serdülő fiú élete egyik pillanatról a másikra megváltozik, amikor a rejtélyes magántanuló megjelenik az iskolában. A normális gyerekkortól megfosztott lány előtt pedig egy teljesen új világ nyílik meg. Ha létezik szerelem első látásra, akkor az övék az. Egymásnak lettek teremtve. Vagy mégsem?

Szerintem: 

Maga a könyv nem volt

rossz élmény, de amik eszembe jutottak róla… Valahogy azt éreztem, hogy itt ez a könyv, amiben olyan álmok vannak, amelyeknek a megvalósulására közel 0 az esély. De úgy van megírva, hogy megtörténhetne. És ez annyira irritál…

Mindkét főszereplő sportoló, és persze a legjobbak közé akarnak tartozni. Márk hokizik, Lilu teniszezik. Mindketten tehetségesek, kiemelten foglalkoznak velük. De most komolyan, Magyarországról bejutni az NHL-be? Én már azon fenn voltam akadva, hogy egyáltalán van Márknak iskolai csapata, meg versenyekre járnak ebben a korosztályban. Van nálunk ilyen hoki képzés? Lilu teniszezését még jobban el tudom hinni, pláne, hogy ő magántanuló is. De nem éppen a hoki az, amire a magyar iskolásokat tanítják.

A másik, hogy 8. osztályosok a szereplők. Vagyis, 13-14 évesek. Még csak azt se mondhatná, hogy amit tényleg csinálnak randi néven, durva lenne. Moziba mennek, az első csókig próbálnak elvergődni. Csak valahogy túl komolyan vettnek tűnik mégis a szerelmi szál. Mintha nem kiskamaszok lennének, hanem érettségi előtt álló fiatalok. Vagy csak engem irritál, hogy már az általános iskolások is 'nagy szerelembe' esnek?
Úgy csinálnak, mintha komoly lemaradás lenne, hogy még nem voltak kapcsolatban – ismétlem, 13 évesen! Márk esetében már a testiség is képbe kerül, mert a 2-3 évvel idősebb fiúk csapatában edz, és náluk vannak sztorik, pornólapok, meg hasonlók.

Pedig, ismétlem, maga a cselekmény még meg is felel a korosztálynak. Ahol komolyan gyötrődnek, ki merjék-e mutatni, hogy tetszik nekik a másik. Ahogy aranyosan ügyetlenkednek egymás körül. Van az egészben még valami gyermeki, csak a hevület, amivel ezt teszik, az már egy idősebb korosztályé.

A kötet különben erre – a Lilu – Márk kapcsolatra – van kihegyezve. Mellette nagyon keveset látunk az iskolából, a sportolói életükből. Most az a fő konfliktus, hogy itt van valaki, aki tetszik, lesz ebből valami?
Igen, idegesítő fordulat is akad. Pl. éppen elcsattanna az első csók, amikor jön egy sms, amit egy lány írt, és ami félreérthető.

A sport is lehetne plusz benne, de az meglepően nyugodt vonal benne. Mindketten hisznek magukban, és tényleg előttük még a jövő. Talán ezért is kellett még általános iskolásnak lenniük. Azért 17-18 évesen, ha még nincs mit felmutatni, akkor igencsak meredek lenne komolyan hinni abban, hogy mennek Wimbledonba meg NHL-csapatba.
Amikor tényleges meccs van, az sincs igazán megírva. Talán Lilu záró mérkőzése kicsit jobban van láttatva, de egyáltalán nem a tenisz ott sem a lényeg. Hanem, hogy Márk eljött, és elkapta a kirepülő labdát. Hogy Lilu neki akarja megmutatni, mennyire jó a saját sportjában.

Kevés mellékszereplő előfordul benne, de alapvetően Lilu és Mák szemszögét olvassuk egymás után. Amiben a fő téma a kapcsolatuk alakulása. Esetleg, a családjuk. A lánynál vannak gondok, így ott azért több minden van, mint az első szerelem beköszönése. Csak éppen Lilu azzal a helyzettel nem tud mit kezdeni, így egyelőre az a szál nem vezet sehova. Az anyja hivatásos sportoló anyuka lett, minden a lány karrierje körül forog, és a férjével is megromlott a kapcsolata. A gyerek érzi a bőrén, de szólni sem mer.

Túlírva sincs, szinte napló jellegű, ahogy a kamaszok végigmennek a velük történteken. Márk egyes visszatérő szófordulatai nem tetszettek, de próbálom azt belelátni, hogy ezzel is jellemezve van. Alapvetően belső narráció, párbeszédek, minimális leírás.

A szereplőkkel egyidős olvasóknak biztos jobb élmény, nekem túl fura, hogy 13 évesen ennyire szerelembe gabalyodjanak.