Fülszöveg: 

Az afrikai Wakanda évszázadokon át dacolt az idegen hódítókkal, a technológiailag rendkívül fejlett országot soha senki nem tudta leigázni. Uralkodója, T’Challa a harcos királyok dinasztiájának büszke sarja, nem más mint Fekete Párduc, kinek ereje és gyorsasága legendás, vibrániumból készült páncélja pedig elpusztíthatatlan.
Mivel az egész világon csak itt található vibránium, ezért Wakandát már sokan próbálták meghódítani, hogy megszerezzék a felbecsülhetetlen értékű kincset. Most, az új kor hajnalán Fekete Párduc otthonát ismét veszély fenyegeti. Egy könyörtelen gyilkos, emberfeletti képességű zsoldosokból álló sereggel tör az országra, eltökélve, hogy pusztulást és halált hozzon Wakanda lakóira…

Szerintem: 

A Nagy Marvel Regénysorozat Wakanda epizódja, ami ugyanazon recept szerint készült, mint a

korábbi részek is. Van egy képregény, amit egy-egy ismertebb szerző átültet regénnyé. A Ki a Fekete Párduc pont olyan rész is, ami képregényként is létezik magyarul.

Ettől függetlenül szépen ki lett kerekítve a történet. Van benne előtörténet, hogyan és miért lett T’Challa a világ felé nyitó uralkodó. Az apja elvesztése, Wakanda története. Hiába van egy konkrét eset, ahogy zsoldosokkal egy amerikai tábornok befolyást és esetlegesen saját királyt akar Wakanda trónján, és a támadás a regény fő alapja, az ilyen pluszokkal sikerült pluszt beletenni.

Azt érdekesnek is találtam, hogy ebben több minden más, mint a Marvel feldolgozásban. Kezdve azzal, hogy T’Challa a király első házasságából született, az anyja igazából a mostohája, Shuri a féltestvére. De az is, hogy intellektusban is emeltek a férfin. Most nem egy kiváló harcos, hanem mellette tudós is. Amit a Marvel Shurinak adott, a Vasemberéhez mérhető technikai tudást, az ebben a változatban T’Challa. A többszörös diplomás doktor, a magas IQ-val párosult fotografikus memória. Bár a történetben inkább Párducként kell jelen lennie, és harcolnia, azért ki van hangsúlyozva, hogy van egy teljesen más oldala is.

Van benne világépítés – Wakanda társadalmi felépítése, a gazdaságuk, és a környező államokkal való viszonya is szóba kerül. Nem kell különben túl komolyan venni, nem is mélységében van megírva, de annyira igen, hogy el lehessen képzelni, miért és hogyan működne ebben a kitalált királyságban a dolgok. Kifejezetten sokat foglalkozik a Dora Milaje szerepével is. Azon tudtam is mosolyogni, hogy eredetileg arra volt kitalálva, hogy a törzsek bemutassák a királynak a menyasszonyjelölteket. Párválasztó, harcos kivitelben…

A világra, a szereplőkre is igaz, hogy mélységében nem tárgyalja őket, de felületesnél alaposabb a szerző. Történetük van, meséli a múltjuk – egy jelenetben még Amerika Kapitány is kap itt kalandot a világháború idején –, és kijelöli számukra a jövőt is. Még a vallást is témává teszi. A Párduc istennő itt ténylegesen feltűnik, és másképpen néz ki a Fekete Párduc mögötti mítosz, mint a filmen.

Itt még a konfliktus sincs a rasszizmus irányába elhajlítva. Megjelenik ugyan, hogy Wakanda fel kellene vállalja magát, és védje Afrikát és a feketéket, de ez nem olyan nyomás, mint a Marvel filmben. itt még erőteljesebb az a nézet, hogy a bezárkózás a problémák nem tudomásul vétele a nekik megfelelő út. Mintha a világ akkor békén hagyná őket. A modern korban az már nem járható út. T’Challa igyekszik képviselni a változást, miközben még alakul, a hagyományokból mi őrizhető meg.

Körbejártam, de végül marad a harc. A zsoldosok, akik rátámadnak az országra, és akikkel több hadszíntéren összecsapnak majd a szereplők. Szuperbűnözők, és ennek megfelelően ez a nagyon képregényes rész is a regényben. Hogy 5 zsoldos milyen könnyen és majdnem padlóra küld egy egész országot. Akció jeleneteknek ok, de azért van, amit nehezemre esik elképzelni. Ahogy a vadászgépek nem boldogulnak Rinóval. Ő különben is fekete folt a szememben – már Pókembernek se volt igazán jelentős ellenfele, eltúlzottnak érzem az erejét, vagy ahogy használják. De Klaue esetében a személyes bosszúvágya is idiótaság: egy ősapja itt veszett oda, amikor gyarmatosítani akart. Most komolyan az a sértődés oka, hogy a feketék miért nem hagyták, hogy rabszolgává tegye őket? De ott van a szárnyas lovas is, aki Lancelot új verziójának képzeli magát. Csak éppen az ő célja a kereszténység terjesztése, és eléggé szerzetesi életmódot is folytat. Nem tetszett, ahogy az Arthur mondakör össze lett mosva egy szélsőséges keresztes vonallal.

De maga a történet fogyasztható, és volt benne annyi más plusz, hogy a mesés, képregényes rész is fogyasztható tőle.