Fülszöveg: 

Naia ​Kamano számára Hawaii nemcsak egy vakáció, nem a nyár és a féktelen kikapcsolódás helyszíne, hanem a szülőföldje, ahol ugyanúgy meg kell küzdenie a hétköznapok problémáival, mint bárki másnak. Reggelente műsort vezet a helyi rádióban, majd hula táncot tanít, míg esténként önkéntesként segédkezik. Számára az jelenti a boldogságot, ha úgy érzi, mindennap tett valami hasznosat.
Fekete Kolos magyar szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, majd családjával együtt Hawaiira költözött, és nagykanállal kezdte habzsolni az életet. Először keresett modell lett, majd reality-szereplő és szörfös. Jelenleg harminchárom éves, de még mindig vakációnak fogja fel az életet. A helyi rádió felkérését is, hogy legyen társműsorvezetője a reggeli műsornak, poénnak tartja.
Naia és Kolos azonban már az első naptól képtelenek elviselni a másikat. Ám a közös munkától nem olyan könnyű megszabadulni, mint hitték.

Szerintem: 

Jól hozza azt, amit B.E. Belle képvisel a

romantikus regények terén. Nagyon sok elem benne van, ami ismerős: a tánc szerepe, a végzetes egymásra kattanás, az üzenet, hogyan kellene megélni a mindennapokat.

Talán ezzel az utolsóval kezdem, mert ezért szerettem jobban a Szépségeket, mint több előző Belle-kötetet. Nagyon szimpatikus az életmód, ahogy a polinézek hozzáállnak a dolgokhoz. Ahogy mindig megtalálják, amiért boldogok lehetnek. A családi összetartás. A környezetük és az állatok mély tisztelete. Ők törekednek harmóniában élni a világukkal, és ez olyasmi, amit el lehetne tanulni tőlük. Egy lassabb, belülről jobban megélt élet rajzát kapjuk, nem a XXI. század rohanását és a sok stresszt.
Ehhez jön hozzá, hogy Kolos carpe diem életvezetése sugározza, hogy élvezni kell a dolgokat. Naia hozza a kötelességet, a nyugodtságot, míg Kolos hozzáteszi azt a nagy életörömet és élvezetet. A kettő együtt kifejezetten jól hangzik.

Viszont, ez azért egy romantikus regény is, azokból a klisékből építkezve, ami a zsáner sajátja, de amiért morgok időtlen idők óta. Mindig keresem, ami kicsit más, amiért eltér a hagyományostól. Itt ezt valamennyire megkaptam az életvezetésben, a polinéz életérzésben, de a cselekmény pont az a kiszámítható és sablonos, amiért a románcok soha nem lesznek a kedvenceim. Itt van az egymásra találás, félreértés és fájdalom, a nagy gesztus és annak várt eredménye. Még az is olyan ismerős, ahogy a rádiós műsorban flörtölnek, játszanak, és ebből kezd valami igazi felépülni a kapcsolatukban. Van annyi cselekménye, saját kis kalandjuk, hogy unalmasnak ne találjam, de meglepnie sem sikerült.

A szereplői nem is annyira romantikus regényes, inkább Belle regényhőseiben ismerősek. A komoly, eredményeket hajszoló nő, akinek a szigorát egy sokkal lazább, belevaló férfi oldja majd fel. Azt gondolom mondanom se kell, hogy mindketten szépek. A kémiát jobban el is hiszem közöttük, mint egy hosszú távú együttélést. Bár, ki tudja. Lehet, pont annyira különböznek, hogy ki tudják egyensúlyozni egymást.
Igazán mégsem szerettem meg se Naiát, se Kolost. Mindketten pont egy fokkal szélsőségesebben maguk, mint ami jól esett volna. Naia alakjában van egy olyan naivság is, amit nagyon nem bírok. Amitől talán jobb ember, de sokkal sebezhetőbb is – ma belőlük lesznek az áldozatok, és bizony ebben a cselekményben is pórul jár ezen tulajdonsága miatt – esélye sem volt megmenteni az állását, a főnöknő szívatja, és még csak fel sem tűnik neki.

A stílusa csajos, helyenként nyers. Még igyekszem is helyre tenni magamban, hogy mennyire alpári és bulváros tud lenni, máshol meg szinte emelkedett. Jól olvasható, könnyed – irodalmi értéket nem látok benne, de szórakoztató női regénynek ok.

Szép a borító, a könyvben is találtam nekem tetsző elemeket. Azért a szívemhez nem nőtt, de a szerző kötetei között a jobbak közé sorolom.

Idézet: 

Az ember nem uralkodhat ég és föld fölött, nem igaz? Nem vagyunk a világ urai, pláne nem a diktátorai. Az ember mindig többet és többet akar. Ez okozza a vesztét is. Most nincs több. Nem lehet több. És most meg kell tanulni, mi az, ami van. És abból gazdálkodni. Abból kihozni a legtöbbet.

Az a múlt. Nem tudunk rajta változtatni, csak elfogadni és továbbmenni. Az veletek a baj,nőkkel,hogy leragadtok egy helyben. Ez a te napod, és én már rég arra koncentrálok, miket tartogatsz még számomra, te pedig még mindig arra, ami eddig történt. Kit érdekel?Volt!Elmúlt! Előre nézz kislány! Ez legyen a jelszavad!Tegyél meg mindent,hogy annyit nevess ma,amennyit csak tudsz! Tényleg,tehetsz bármit, határ a csillagos ég!