Fülszöveg: 

Iskra ​Orlova elit bérgyilkosnő, aki különleges módon tekint a világra és a benne működő igazságosztásra. Valódi kilétét homály fedi. Ő a Cápa. Önkényesen végzi munkáját. Az agresszív, erőszakos férjektől és apáktól szabadítja meg a bántalmazott, elnyomott nőket és a gyerekeket. Módszere nem kifejezetten a gyilkolásra épül. Iskra Orlova büntet és kínoz. Noha attól sem riad vissza, ha végül meg kell húzni a ravaszt. Hiszi, hogy segítségével az ártatlanok szabadságot nyernek.

Maxim Vorobjov orosz üzletember, a Bestiák nevű bárlánc tulajdonosa. A munkában precíz, maximalista, az életben pedig alázatos és tiszteletteljes férfi. Látszólag jóravaló ember, aki türelemmel és empátiával viseltet nemrég lebénult felesége iránt. Egy napon azonban megtudja, hogy ő maga valójában nem más, mint a Cápa következő célpontja.

Vajon mi történik akkor, ha a gyilkos és a leendő áldozata véletlen, még idő előtt találkozik egymással? Ha az élet egy különös fordulatának köszönhetően lehetőségük adódik megismerni a másikat? Mi van akkor, ha szerelem bontakozik ki köztük? Előfordulhat, hogy egy vadász esélyt ad a prédájának a menekülésre? Létezhet egyáltalán szabadulás egy olyan kötelékből, amelyre a halál kötötte a csomót?

Szerintem: 

Mivel állandóan felhozom, hogy nem mernek a szerzők meglepő véget írni, most nem lehet egy szavam sem. Ez a könyv húzott egy olyan befejezést, hogy még emésztem is. Nem mindennapos, hogy

a férfi főszereplő a kötet végére, a megszervezett happy endje előtt meghal. A zárókép pedig a temetés.

Addig a románc még tipikusnak is volt mondható, csak éppen sokkal extrémebb volt a helyzet, mint amit megszokhattunk. Maxim egy orosz milliomos, és a durva az, hogy mellette jó ember. A barátai aggódnak is miatta, hogy csalfa felesége kihasználja és csak megjátssza, hogy lebénult. Így felbérelnének egy profi gyilkost, hogy csábítsa el a férfit és szabadítsa meg a nejétől. Nem sejthetik, hogy már Oxána is felbérelte a Cápát, hogy gyilkolja meg asszonyverő, gyalázatos férjét, aki nem engedi elválni. Iskra pedig Irina álcájában megismerkedik a férfival, hogy kiderítse, mi az igazság. Maxim a történet gonosza vagy a jófiú.

Nem ragozom túl, el lehet képzelni, hogy a vonzalom majd szépen fejlődik közöttük. Az a szokványos rész – ahogy minden téren egymásra kattannak, áldozatokat hoznak. A vége viszont nagyon más, ők nem mehetnek el a naplementébe boldogan. Iskra múltja nem engedi.

Így ez nem is csak egy románc, és ez az, amit még értékelek benne. A történet mögött ott van egy másik. Hogy a hatalom és pénz mire nem elég. Hogy a valódi történetek a színfalak mögött játszódnak, és a látszat mennyire csalóka. Hogy a hatalom mitől is igazán hatalom – ott már nincs szabály, erkölcs és gátak. Mindent meg lehet tenni. Azért ahhoz pofa kell, hogy még a gyilkos is azt mondja, hogy ’jó ember volt, kár érte, csak éppen neked így tudtam a legnagyobb fájdalmat okozni’. Ez a könyv fel meri vállalni, hogy igazság már nincs. A pénz az Isten és a hatalom.

Megvan benne a románc – erotikával, vallomásokkal, randikkal. Itt tényleg vannak programjaik és több kifejezetten jópofa is. A paintball az egyik kedvencem volt a kötetben. Mellette pedig van nyomozás, gyilkosság, akció. Sokkal színesebb, mintha csak szerelmi történet lenne.

A világképe viszont nagyon fekete-fehérre húzható. Kb. van a nagyon kevés jó ember, akik bukásra vannak ítélve. Max különben képes arra a lépésre, ami igazán jófiúvá teszi és amiért a szerelmi háromszögek szereplőit el tudom ítélni. Ahogy Max kikezd Irinával, a feleségétől elkezd válni. Ő nem játszik, egyenes. A jók mellett vannak a sötétebb színek, akik ölnek és csalnak, és nem ismernek kegyelmet. Préda vagy gyilkos lehetsz, és nem lehet váltani. Iskra megpróbálja, de nem engedi el a világ.

Igaz az is, hogy Belle nem csak lecsapott. Van utalás korábban is, hogy ide tartunk. A tábornokra és a bosszúszomjára már akkor figyelmeztetik Iskrát, amikor a férfi feleségét menti. Tudja, mennyit kockáztat. A volt edzője is megmondja, hogy a szeretet tilos. Bár ő inkább az embere hibázása miatt nem engedi, de fordítva is áll. Aki közel kerül hozzájuk, veszélyben lesz. Végül, amikor Iskra a szervezettől a szabadságát kéri. Megmondják neki, hogy elmehet, de a biztonságát nem garantálják. Ha kisétál, a hátán a céltábla és nem lesz, aki bevédje. Csak éppen, akkor nem arra gondol az ember, hogy nem ő lesz a célpontban, hanem az, akit szeret. Az üt nagyobb sebet.

A nyelvezete tükrözi ezt a világot, itt káromkodnak is a szereplők. Egy-egy helyzetben ok, azt már nehezebben emésztettem, amikor magukban, belső monológban is maradnak egy alsóbb nyelvi szintnél. Ki tudott zökkenteni, de alapból nem is szeretem, amikor így beszélnek a szereplők.

Kerek így, és ha nem is esett jól, de így az erősebb a vége is. Mert ez nem csak annyi, hogy a két egymáshoz illő ember megtalálja egymást. Ez a könyv a világé is, amelyben összeakadtak és az nem Barbie rózsaszín mesevilága vagy Ken casa mojo dojója.

Idézet: 

Azért azt tisztázzuk Maxim, hogy a gyilkos az gyilkos! Mindegy, hogy milyen típusú embert öl, Istent ne játsszon senki! És ha netán az, akkor szólok, hogy elment a józan eszed! Nem szeretünk bele egy gyilkosba, baszd meg!