Fülszöveg: 

Egy gyönyörű privát szigeten, nem messze a brit partoktól, éppen válságba került a Hajótörött szívek című szappanopera forgatása – és a stáb is készül ledobni a fedőt. A nézettségi adatok esnek, az új főnök egyre drámaibb – és egyre valószínűtlenebb – történetszálakkal áll elő, hogy visszarepítse a műsort a sikerlista élére.
Farrah, a rendező, Catherine, a főszereplő, és Amanda, a producer, egytől egyig szenvedélyes, ambiciózus nők – ők tartják egyben a produkciót. A tét óriási: semmi nem állítja meg őket, hogy megtartsák az állásaikat, amiket imádnak, és ott maradhassanak a szigeten, amely az otthonuk.
Vajon össze tudnak fogni, hogy szembeszálljanak riválisaikkal? Vagy végleg éket ver közéjük az ármány, a botrány, a széthúzás?

Szerintem: 

Ez az a könyv, amit strandkönyvnek

szívesen ajánlok. Tele van hírességekkel, botrányokkal, titkokkal és váratlan fordulatokkal. A szereplők szépek, gazdagok, híresek és csodás környezetben ármánykodnak.

Bután is hangzik, hogy mi az, ami folyton megakasztott: itt bizony öregek a szereplők. Nekem nehezen vette be a gyomrom, hogy 50-60 éves mindenki – ok, talán 2 fiatalabb akad köztük, vagy még több. Ok, a plasztikai sebészet és a pénzért kapható minden kezelés teszi ezeket az embereket széppé, de akkor is brutális, ahogy 60 felett a szeretőket váltogatják és a kinézet számukra minden.
Miért nem lehetett 30-40 éves a korosztály? Azzal jobban ki lettem volna békülve. Nekem az valahol röhejes, ahol a 60 évesek merengenek a szakításon vagy a szeretőjük lecserélésén.

De, ha ezt figyelmen kívül hagyom, akkor a mindenféle ármányok és titkok olvastatják a könyvet. Különösen jól sikerült az a párhuzam, ami megvan a sorozat és a valódi szereplők élettörténete között. A sorozatban valaki visszatér bosszút állni – az életben pedig ugyanez a helyzet áll fenn, ha sokáig nem is tudják ezt…
A tetőpontok látványosak, botrányosak, hatásosak. Ok, némileg túlzóak is, de az egész regény az. Sok mindent lehetett is sejteni. Amikor eldöntik, hogy az évadzáróban élő, és nem CGI cápa fog úszkálni, lehetett tudni, hogy valaki majd beesik és cápakaja lesz. Csak az volt a kérdés, hogy ki lesz az áldozat.

Gondban voltam azzal is, hogy igazság szerint nincs ebben a történetben egyetlen szimpatikus szereplő sem. Még az is, akit a múltja miatt sajnálhatnánk, nagy utat járt be, olyan tüskéket növesztett, hogy már maga is mérgező személyiséggé vált. Itt mindenki tobzódik a bűnökben: a túlzott szexualitás, önimádat, függőség – legyen az drog vagy alkohol, vagy egyéb.
A végére rájöttem, bárki is lesz áldozat, nem is számít. Mindenkinek volt olyan titka, ami miatt megillette volna a bukást.

Pedig komoly témákat is bedob, és lenne benne tartam is. Az kegyetlen és brutális, hogy a fiatal sztárokkal mit tettek. Ahogy az Éhezők viadalában a gazdagok szexuális játékszerei lettek a nyertesek, itt ugyanaz történik pepitában. Talán még rosszabb is, mert olyan leírást is kapunk, hogy a kamaszt lefogják és megerőszakolják. Egyszerűen nem értettem, hogy miért nem tettek valamit. A szakma részének tekintették, a siker és hírnév átka. De miért nem segítettek azok, akik túlélték? Már csak azért megérdemelte volna a stáb, hogy felrobbanjon valami aztán az évadzáró lehetett volna tömeghalál.

Ehhez jön hozzá, hogy a nyelvezet is nem egyszer obszcén. Talán gazdagok és szépek a szereplők, de ez nem jelenti, hogy úriemberek vagy asszonyok lennének. Pláne, amikor egymás torkának esnek.

Vagyis, nekem jobban ponyva és bulvár, mint ami komfortos lenne. Megvan a maga vonzása a cselekménynek, a túlzásoknak, az intrikusok tömegének, de túl gátlástalan az egész a szereplőkkel együtt.