Fülszöveg: 

Jana ​minden vágya, hogy hazatérhessen szülőfalujába, Aligney-ba, de rossz sorsa Durc kikötővárosához szögezi, ahol elkeseredetten próbálja eltartani magát és húgát, Zosát, egy bőrcserzőben vállalt állásból. Ám egy nap a városba érkezik a Hotel Magnifique.
A legendás hotel nem csupán a csak itt megtapasztalható mágiáról híres, hanem arról is, hogy minden reggelre más-más városban bukkan fel. Jana és Zosa természetesen nem engedhetik meg maguknak, hogy megszálljanak a hotelben, de állásra jelentkeznek, és hamarosan életük legnagyobb kalandjának közepén találják magukat. A hotelben azonban gyorsan kiderül, hogy a szépen csillogó, mágikus máz veszélyes titkokat takar.
A jóképű ajtónállóval, Bellel az oldalán Jana nekivág, hogy felfedje a hotel titkát és megmentse a húgával együtt a hotel összes dolgozóját. A sikerért szembe kell szállniuk a kegyetlen hotelmesterrel és kockára kell tenniük mindazt, ami a legfontosabb számukra. Ha viszont elbuknak, soha nem térhetnek haza, sőt, olyan sors vár rájuk, amely legrosszabb rémálmukat is felülmúlja.

Szerintem: 

Nem teljesen jó az analógia, de erről a regényről nagyon eszembe jutott a

Caraval-sorozat is. Mindkettőben hasonlóan van jelen a mágia, mindkettőben egy speciális létesítményhez kötődik, és a női hősökben is látok hasonlóságot. A testvérük mennek megmenteni, aztán szerelmet és saját erőt találnak. Ez az a helyzet, amikor jogosnak érzem, hogy ’aki szerette a Caravalt, szeretni fogja a Hotel Magnifique-t is.’

A hősnőnk Jana, aki a történet első felében belép a Hotel világába, mint szobalány. A munka is kell neki, az énekesként munkát kapó húga mellett is akar lenni. A Hotel meg izgalmas: az egyetlen hely a világon, ahol stabil a mágia és a mágiahasználók biztonságban vannak. Jana akaratlanul is kíváncsiskodik, utánajár dolgoknak, és egyre több mindent megért a Hotel működéséről. Ahogy megy előre a történet, ez létszükségletté is válik: van egy gyilkos titok itt, amit folyamatosan deríthet ki az olvasó a lánnyal együtt.
Ez az a folyamat, ami velem megkedveltette Janát. Az első felében a történetben simán csak túl sok. Ahogy soha nem nyugszik el, ahogy mindenbe beleüti az orrát, amibe nem kellene. Ahogy gyakran mások kerülnek bajba, Jana tettei miatt. Az igazolja majd mindezt, amit kiderít, és ami különben folyt volna tovább, ha Jana nem lenne ilyen minden lében kanál.
Különben is egy tevékeny, akaratos lány, aki küzd a szeretteiért. Ez elsősorban a húga, de ahogy barátai lesznek itt, sorstársai és szerelme is, úgy bővül a kör. Bátor, jószándékú, lélekben erős teremtés, amiért el tudtam neki nézni, hogy bántóan kotnyeles.

A többiek már halványabbra sikerültek. Zosa, a húga a történet jelentős részében nincs jelen, a megmentése lesz az egyik fő mozgatórugója az eseményeknek. A Hotel vendégei szinte nem is szerepelnek. A Hotel dolgozói pedig titokzatosak, tele vannak titkokkal és átkokkal. Sokakat körbeleng a tragédia, ide sorolom a férfi főszereplőt, Bel-t is. Sokáig vannak titkai, nehéz kiismerni és neki is megvan a maga szomorú meséje.

Ilyen szempontból szerencsés is, hogy Taylor nem erőltette a kettejük közti szerelmi szálat. Csak a sorok között van, és érzelmileg nincs túlmagyarázva. Olyan természetesen gördülnek át ismerősökből barátokba, majd szerelmesekbe. Mivel kémiát nem éreztem köztük, nem is baj, hogy csak az epilógusban, külső nézőpontból látjuk őket együtt. Az egymásra találást leszámítva egy fejezettel korábban, de az sincs túlírva.

Van egy saját szakszókincse a történetnek, ami pluszt ad neki, de meg nem jegyeztem. Ahogy a Hotel neve, a benne dolgozók, az eszközeik is francia hangzású neveket kaptak. Én úgy voltam vele, hogy ha leírva láttam, tudtam, miről van szó. A varázstárgyaikról – amelyek különben a horcruxokra emlékeztetnek – vagy a varázshasználókról. De magamtól nem tudnám visszamondani.

A világépítése kevesebb, hiszen be vagyunk zárva a Hotelbe. A szerződés egyik pontja éppen az, hogy nem távozhatnak. Hasonlítják börtönhöz is, nem véletlenül. Maga a világ, a szigetek és a lakói, éppen csak említés szintjén kerülnek elő. Vagyis, a hotel és ami benne van, kidolgozott. Ha kilépünk, már csak körvonalakat kapunk.

Eszembe jutott még egy, amire emlékeztet, de már távolabbról. Az Éjszakai cirkusz. Ez annál sokkal inkább ifjúsági, cselekményben és stílusában is. Egy kotnyeles, de összességében szerethető lány története mágikus hotellel, némi titokkal.

Talán kissé túlírtnak éreztem, de volt benne ötlet, Janával is megbékéltem. Középmezőny, de a szerethetőbb fajta.