Fülszöveg: 

Sima családi nyaralásnak indult.
Egy szörnyű baleset mindent megváltoztatott.
Nem tudod, mire képesek, amíg üldözőbe nem veszik a családodat.

Heather Baxter Seattle-be költözik, és összeházasodik Tommal, aki orvos, megözvegyült, és két gyereket nevel: egy kisfiút és egy tinilányt. Tomot meghívják egy orvoskonferenciára Ausztráliába, és az utazás tökéletes alkalom, hogy az új család összerázódjon.

A gyerekek szeretnének szabadon élő, igazi ausztrál állatokat látni, így hát a család autót bérel és tesz egy kirándulást. Találnak egy szigetet, ahová turisták elvileg nem léphetnek be, de sikerül elérniük a kompnál, hogy átvigyék őket.

Lehet, hogy nem kellett volna? A nyugtalanító helyzetben baljós előérzet fogja el őket.
Aztán kezdetét veszi a rémálom.

Szerintem: 

Ez a történet kifejezetten jó filmes

alapanyag lenne. Mozgalmas, látványos, pörgős és történeten belül meglepő. McKinty nagyon filmszerűen írta is meg, szerintem könnyen lehetne filmesíteni.

Horrorokból ismerős lehet az alap: a nyaraló család egy idegen terepen bajba kerül, és a helyi vademberek elkezdik levadászni őket. Inkább akció jelleggel van megírva: követjük, elsősorban Heathert, aki nagyon igyekszik életben tartani a mostohagyerekeit és valahogy kijutni a szigetről. Menekülés, üldözés, csapdák állítása és a szerepek felcserélése az alapanyaga. Vannak benne ugyan olyan elemek is, amelyek másként megírva horrorba is elmennének - élve elégetés, hangyákkal kínzás -, de itt ezeket csak megtudjuk, és nem láttatja a szerző, vagy kellő távolságot tart. Hiszen nem mindegy, hogy távolról látod, hogy valaki ég, vagy a haldokló szemszögéből követjük a haláltusát.

Van benne törekvés arra is, hogy a Baxter család kapjon egy kis lelki fejlődést is. Tom, aki nagy valószínűséggel hagyta az első feleségét meghalni, az életét adja, hogy figyelmeztessen egy csapdára. Heather, aki eddig leginkább csak egy jólétben levő, kényelmes életre vágyott, most előszedi a gyerekkorában tanultakat, felelősséget vállal és mondhatni, felnő. Olivia és Owen is túljutnak a gyerekes csínyeken, a mostohájuk lesajnálásán és próbálnak segíteni. Az a kapocs, ami eddig nem volt meg, most születik meg. Mire nem jó egy kis életveszély. Segít elfogadni az apjuknál 20 évvel fiatalabb mostohaanyát is. Az életveszélyben túl tudnak lépni magukon, és összekovácsolódnak.

Egészen más az őket üldöző család dinamikája és világa. Unatkozó suttyók, ha rövid akarok lenni. Alulképzettek, egyre jobban elszegényednek, belterjesek és kegyetlenek. Jacko első ösztöne, hogy megerőszakolja Heathert és a 13-14 éves Oliviát. Danny simán belemenne, hogy a halott felesége helyett Olivia legyen az új felesége. Minimális emberi maradt bennük, és természetesnek veszik, hogy levadásszák a Baxter családot. Nem is értettem, hogy a családba beházasodó Matt, aki leginkább kulturált közöttük, miért maradt itt és vállal velük közösséget az ilyen ügyeikben is. Pláne, hogy a felesége, aki pedig vér szerinti családtag, elmenekült. Szintén, horrorban látni ilyen zárt és gyilkos közösségeket, ahol van egy vezető – itt a Mama –, a többiek meg vakon követik.

Egyszerre erőssége és gyengéje is, hogy ilyen fordulatokkal van tele. Szórakoztató, menekülős akció regénynek korrekt, de elhinni nem tudom. Nem hiteles és sok a véletlen. A gyereknek éppen akkor jut eszébe, hogy látta, az apja miképpen lökte le a lépcsőn és hagyta meghalni az anyját, amikor azt kell eldönteni, feladják-e magukat érte? Persze. Apály is éppen ekkor van, hogy komp nélkül el tudják hagyni a szigetet. Legalább a hónap jó felében jöttek erre.

De nincs túlírva. A lényeg van benne, kevés leírással. Egy buja, vadvilágban gazdag szigetet is képes pár mondattal megragadni, és sodorni a szereplőket a hajszában. Visszatérő módszere, hogy megmerevít egy kiemelt pillanatot, és tőmondatokkal rögzít egy benyomást, mintha tényleg le lenne ott stoppolva az idő.

Szórakoztató, gyorsan olvasható, filmszerű. Kikapcsolódásra korrekt, többet meg nem is akar fogni.

Idézet: 

A szülők mindig azt mondják: azt csináld, amit mondok, ne azt, amit csinálok.

– …Aztán amikor kamasz lettem, muszáj volt eljönnöm, világot látni. Nem maradhattam ott örökre.
– És most láttad a világot. Tudod, hogy a világ hatalmas nagy szívás – jegyezte meg Owen.