Fülszöveg: 

Nagore ​élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól – helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik. Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek – többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás – sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére.

Szerintem: 

4-5 éve még új

lett volna nekem is az ötlet – ebben a történetben is van olyan szereplő, akire újdonságként hat, hogy vannak ilyen helyek. Mára lassan begyűrűznek hozzánk is, bár nem annyira az örökbefogadás a lényegük, inkább állatos – játszós – éttermek vannak. Cicás is, de másféle is.

Elkalandoztam. A történet fő helyszíne a címbéli macskabár. Ugyan felszolgálnak sütit, teát és kávét, de az elsődleges profil, hogy a vendégek megismerjék a bentlakó macskákat, és örökbe is fogadják őket. Egyfajta menhely, bár hozzáteszem, igencsak irigylésre méltó helye van itt a cicáknak a menhelyekhez képest.

Ide kerül be Nagare, akinek az eddigi élete összeomlott. A barátja megcsalta és el is hagyta egy fiatalabb nőért. Nagare meg otthagyott Londonban mindent, és visszamenekült Barcelonába, ahol lassan minden tartaléka elfogy. Sürgősen kell egy állás, és egy barát beajánlja a macskabárt nyitó Yuminak. A macskabárban aztán nagyon nem az vár rá, amit előre gondolt. Életleckéket kap, jó embereket ismer meg, és szép lassan minden rendeződik benne és körötte.

Csendes, kellemes és lélekmelengető könyv. Miközben női regényként is olvasható, hiszen Nagare története is ez, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy az csak a körítés, hogy valami cselekmény is legyen. A lényege az, hogy milyen egy élhető élet. Yumi tele van életbölcsességekkel, amik spontán ki is törnek belőle. Bravúros is, ahogy idézhető sorokat mondat vele úgy Sólyom Anna, hogy nem tűnik úgy, hogy erőltetett a figura. Egyedi, és használja a keleti misztikumot, amit a nő származása ad, de nem egy elvarázsolt, mesebéli lény, hanem egy nő, aki megéli az álmát és az eddig tapasztaltakat tanácsként, támaszként el is mondja a fogékonyaknak.

Macskás könyv, hiszen egy ponton Nagare is rákap arra, hogy életbölcsességeket fogalmazzon meg arról, ahogy a macskák viselkednek körötte. Ez főleg eredmény a szememben, hogy Nagare ennek a történetnek macskafóbiás személyként indult neki. El is lehetett volna vinni komédia irányába, hogy miképpen lehet egy macskabár felszolgálója és macskagondozója egy komolyan fóbiás nő, de nem is volt belengetve sem egy ilyen irány. Elfogadás, nyitottság, változás, továbblépés. Ilyen és hasonló témákat tudnék sorolni, amelyek mind meg vannak írva és tanulva Nagare életében, némiképp a macskáktól is ellesve.

Kevés vonással, de jellegzetes embereket ismerünk meg a két nőn túl is. Hiszen jónak kell lenniük abban, hogy egy tea és süti mellet felmérjék, milyen emberek jöttek be. A macskák ugyanígy szívvel és gyors képekkel, jellemzőkkel válnak egyedivé. Még olyan rész is van benne, amikor Yumi a macskák testnyelvét magyarázza a másik nőnek, és egészen enciklopédiában éreztem magam. Az egészet áthatja a macskák szeretete és tisztelete, amit akkor is értékeltem és lélekmelengetőnek találtam, ha én inkább a kutyák barátja vagyok.

Stílusos, kellemes, egyszerűségében tartalmas a tartalma és a stílusa is. Talán gyakrabban emlékeztet aforizma gyűjteményre, mint szeretném, de pont azért van mellette Nagare története is, hogy ezt ellensúlyozza és legtöbbször sikerrel is jár ezzel.

Határozottan pozitív, értékeket közvetítő kis kötet. Gyorsan olvasható, aranyos és nagyon állatos. Azt nem állítom, hogy macskabaráttá tesz, de ad jó ötleteket, mire kellene figyelni a mindennapokban.

Idézet: 

Szívem, az élet tele van balesetekkel. De még mindig jobb falakba ütközni, mint tovább haladni egy olyan ösvényen, ami sehová sem vezet.

Egy előadáson egyszer azt hallottam, hogy a problémáink nagy része csupán luxuscikk. Mindenért nyugtalankodunk, pedig a legtöbbnek nincs semmi jelentősége. Tudod, a macskák remekül értenek ahhoz, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak.

A rugalmasság fél egészség! És nem csak a testre gondolok. A rugalmas elme a boldogság egyik alapfeltétele.