Fülszöveg: 

Ingrid ​békés nyugdíjas életet él szeretett kutyája, Roshi társaságában. Évek óta ki sem mozdult coloradói otthonából, ám egyszer csak meghívást kap rég nem látott bátyjától Virginiába, hogy ünnepeljék együtt a függetlenség napját. A nagy utazásnak váratlanul rossz vége lesz: Roshinak nyoma vész, amikor az ünnepi tűzijáték és egy kutyafalka elől menekülni kényszerül.
Ingrid mindenfelé keresi négylábú barátját, de hiába, végül szomorúan nélküle kell hazatérnie. Roshi azonban nem adja fel a küzdelmet, és a hazajutás reményében számos államon küzdi át magát. Hosszú utazása során nem hoz szégyent a nevére, és a zen kolostor vándorához híven ő is jó tanítómesternek bizonyul. Miközben a Coloradóba vezető utat keresi, időről időre különböző emberekkel találkozik, akik hosszabb-rövidebb időre befogadják. A négylábú így intelligenciájának, valamint kedvességének köszönhetően kalandos útja minden egyes szakaszában megold valamilyen emberi problémát.
De vajon meddig tart az izgalmakkal teli utazás és hol ér véget Roshi útja?

Szerintem: 

Mielőtt bármi mást írnék róla, nem nagyon tudtam eldönteni, hogy ez most igaz történeten alapul, vagy csak nagyon annak látszik? Simán lehet, hogy

valóban volt egy elveszett golden retriever, aztán később a követők összegyűjtötték, kikkel érintkezett, hogyan hatott az életükre.

Még olyan elemek is vannak a kötetben, amelyek erősítik a hitelességet. Pl. az egyetlen illusztráció egy plakát, amelyen ott van Roshi fotója és jutalmat kínálnak a megtalálónak. Közben is vannak utalások az online tevékenységről – akár arról, ahogy Ingrid vagy a későbbi gazdik egyike keresi, akár a már megkerült kutyáról az összegyűjtött történetek. Plusz, a szerzői – elbeszélői részek, amikor arról mesél, hogy mikor találta ki, miért, hogy megírja ezt a történetet.
Bármelyik is, fiktív vagy valós, el tudja hitetni, hogy valós.

A történet pedig egyszerűen felemelő. Akikkel találkozik a kutyus, megérinti őket és segít nekik jobbá tenni az életüket. Vannak nagyon látványos esetei is: egy öngyilkosságra készülő nő azért tesz le a szándékáról, mert meg kell mentenie a sérült kutyust, majd gondozza és amíg ezt teszi, kilép a bántalmazó kapcsolatából. De ott volt a férfi is, aki az alkohol miatt már elvesztette a családját, az élete értelmét. Roshi terápiás kutyaként van vele hónapokig, végigcsinálják együtt az elvonót és mindent vissza lehet szerezni. A feleséget és a gyermeket, az állást. Mert mindig ott volt a kutya támasznak, amit pl. a szerető, de már végleg elkeseredett feleség nem tudott megtenni.
Csupa emberi, erőt adó történet. Amelyben egyértelműen a kutya az ember legjobb barátja.

Kicsit olyan is, mint egy novellafüzér. Ahogy embertől emberig, Roshi egyre közelebb kerül ahhoz, hogy hazaérjen. Új emberek, új történetek, amelyeket az köt össze, hogy nincs megállás. Roshi sok-sok új otthont talál, de nem marad sehol, mert neki Ingrid mellett a helye. Kutyahűség, itt gyönyörű példáját látjuk többszörösen is.
Vannak különben utalások egyéb kutyás történetekre is benne. Az Egy kutya négy élete is előkerül és a két könyv között látom is a hasonlóságot. Csak itt nem külön életekben segít az embereknek a kutyus, míg hazafelé tart, hanem egy életében találkozik ennyi emberrel. Nem is vagyok benne biztos, hogy jó erre felhívni a figyelmet. Annyira jól sikerült az igaz történetnek tűnés, hogy az a fikció felesleges.

Érdekessége az is, hogy váltott nézőpontból és szemszögből van elbeszélve. Pl. megszemélyesíti a kutyát is, ő is ugyanolyan hangot kap a szerzőtől, mint az emberek. Ezen azért merengek kissé, mennyire volt jó ötlet. Ha csak Roshi oldalát olvassuk, nem lett volna fura, de emberekkel felváltva? De az jó ötlet, hogy több oldalról, egymással párhuzamosan futva is megismerhetjük az eseményeket.

A szerző másik, a macskás könyvében is megfigyeltem, hogy egyszerű, de pont azért releváns élettanácsokat is ad. Itt minden újabb ember mellett egy kis lecke jelenik meg. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak olyasmik, hogy tudj segítséget kérni és elfogadni. Szinte azt mondanám, hogy közhelyes, de éppen a regény rá a példa, hogy ezeket gyakran milyen nehéz megtenni.

Nagyon kedves, nagyon szívhez szóló, nagyon állatbarát. Roshi olyan eb, akivel bármelyik kutyabarát szívesen összeköltözne, de még talán az is, aki eddig nem tartotta magát az ebek nagy rajongójának. Sokkal elevenebb nekem a történetben a kutya személyisége és jelenléte, mint akármelyik emberé.

Végül, csodaszép lett a borító is. Kis dolgokra rá tudok mutatni, mi nem tetszett benne, de összességében ez egy olyan könyv volt, ami számomra léleksimogató.