Fülszöveg: 

Semmi ​sem az, aminek látszik! Csupán az megdönthetetlen tény, hogy az előző Pendergast-könyvek bohókás újságírója, Smithback, aki a legendás ügynökkel vállvetve oldott meg több rejtélyt New York al- és felvilágában, szörnyű halált hal mindjárt a könyv elején. A házassági évfordulóra készülő pár idilljét lélegzetelállító horror rombolja szét – örökre. Nora, a feleség, hajszál híján menekül meg, ám a rendőrség mellett ő is magánnyomozásba kezd a férje gyilkosa után. Egyetlen nyomon tud elindulni: Smithback nemrégiben írt egy cikket egy különös, a világtól teljesen elzárkózva élő szektáról, amely immár vagy százötven éve áll fenn Manhattan egy kerítéssel körbevett, szigorúan őrzött területén, ahová senki sem léphet be a szekta tagjain kívül. Norának szinte emberfeletti bátorságra van szüksége ahhoz, hogy szembe tudjon nézni férje gyilkosával. Vagy gyilkosaival…?
Zombik, vudu, varázslat, egy gyilkos szekta – mögöttük pedig felsejlik a manhattani pénzarisztokrácia árnya…

Szerintem: 

A szerzőpáros újabb visszatérő szereplőkkel, horrorral és a mágia határán járó cselekménnyel töltötte meg Pendergast ügynök sokadik kalandját. Ugyan volt, akit

sajnáltam, de jól esett, hogy ügynökünk most a gyámleánya nélkül ténykedik, és más régi ismerősök tűnnek fel az oldalán.

A cselekmény kellően változatos lett: hiszen több szereplőt követünk, más-más dologgal foglalkoznak, és a végére érnek össze a szálak. Alapvetően nyomoznak, ha más-más módon is. A kedvencem különben az volt, amikor Pendergast a családi titkokat és szennyest kezdte megint feszegetni. Még mindig hangulatos és titokzatos, hogy a Pendergast család milyen emberekből áll, milyen zseniket és őrült elméket rejt.

Tetszett, hogy mennyire eltalálták, hogy a cselekmény valóság és mágia határán járjon. A történet alapeleme, hogy zombik térnek vissza, és gyilkolnak. Pendergast egyik barátja is az áldozatok között van, így nem meglepő, hogy bekapcsolódik a nyomozásba. De tényleg zombik járnak-kelnek? Hogyan és miért? Hogy a nyomozáshoz visszakapcsoljak, mindkét vonalat lekövetik. Pendergast nyitott elme, és nem veti el, hogy valóban létezhetnek élőholtak. Ugyanakkor a realitások talaján is járunk, és a rejtély megoldásában ez vissza is köszön. Nagyon emberi, gyarló a gyilkosságok indítéka, de ettől hihetőbb a történet. Kapzsiság, örökség, pénz – és hányan meghalnak miatta, Smithback is.

Egyedi humora van a történetnek, ami részben Pendergast másságából fakad. Most Vince oldalán nyomoz, és a két férfi nagyon más egyéniség. Kifejezetten szórakoztatónak találtam, ahogy a rendőr Pendergast dolgaira reagál.

Maga az eset már nem vicces. Eleve, elvesztünk egy szimpatikus szereplőt, és a regény a horror elemeit is használja. A zombik leírása, a gyilkosságok és szekták bemutatása, de boncolásra is megyünk a történettel. Zombis történetbe a koreai horrorok miatt magasan van a félelemküszöböm, így meg nem ijesztett, de hatásosnak találtam.

A szereplők karaktere továbbra is megegyezik azzal, ahogy megismertük őket. Pendergast, a hatalmas tudásával és nyitottságával. Ahogy antiszociálisnak tűnik, a különc családjával és vagyonával. Modern Sherlock Holmes, ahogy sokadszorra írom. Az indulataitól hajtott, gyakran meggondolatlan Vince. Mindig jót akar, de a hevessége bajba tudja sodorni – most éppen a még mindig szeretett exe karrierjének tesz keresztbe akaratlanul is. Pedig segíteni akart. Nora, aki gyászában is erős marad, és megint kitalálja, hogyan folytassa, miután igazságot szolgáltatnak.
A konfliktusa meg a krimire jellemző: a gyilkosnak van egy célja, a nyomozók meg el akarják kapni. Olyan társadalmi üzenet, ami a skandináv krimikben van, nincs. Legfeljebb azt érdemes megjegyezni, hogy egy visszatérő szereplő halála miatt sokaknak lesz személyes ügy, hogy a felelős megfizessen.

Filmszerűen írt, hatásos regény. Szórakoztat, borzaszt és nincs túlnyújtva. Hozza azt, amit ettől a sorozattól megszoktam.

Nekem jól esett, és szívesebben is olvastam ezt a Pendergast-esetet, mint az előzőt. Folytatása meg bőven van még…

Idézet: 

Pendergast hirtelen megtorpant. – Itt vagyunk.
D'Agosta körbenézett a kavicsos parton. – Az lehetetlen. Ki temetne el egy holttestet ilyen nyílt területen?
– Itt könnyebb volt ásni. És száz évvel ezelőtt azok az épületek még nem álltak ott a túlsó parton.
– Remek! És hogy fogunk kiásni egy holttestet úgy, hogy közben a fél város idelát?
– A lehető leggyorsabban.

Boldog, mert az életet éli, amit az Isten szánt neki – ez a boldogság definíciója.