Fülszöveg:
Cara Butter egy hátizsákkal és mindössze néhány dollárral a zsebében barangol az utakon. Problémákkal teli gyermekkor, alkalmatlan nevelőszülők, a gyámügyi hivatalok és a gyermekotthonok kietlen világa – Cara mindezeknek hátat fordítva kel útra egy jobb élet reményében.
Floridába indul, hogy megnézze kedvenc írója, Ernest Hemingway otthonát, út közben pedig társául szegődik Hemi, a kóborkutya. Cara kezdetben úgy gondolja, az utolsó, amire szüksége lehet, egy kutya, ám ember és állat hamar szövetségesei lesznek egymásnak.
Cara lelke sérült, ő maga pedig bizalmatlan a külvilággal szemben, a Hemivel való közös utazás váratlan fordulatai és az útközben megismert idegenek azonban mindent új megvilágításba helyeznek. A megtett mérföldekkel párhuzamosan Cara lélekben is messzire jut, s útja egészen máshová vezet, mint ahogy azt kezdetben gondolta.
Szerintem:
Mindig megfogadom, hogy borító alapján nem lesznek elvárásaim, aztán rendszeresen beleszaladok egy-egy csalódásba. Talán a Varázsolj haza! annyira nem vitt félre, mint
egy-egy komolyabb félreértés, de azért nem ezt vártam.
Egyrészt, fontos szereplő a kutya, főleg a történet elején. De mégsem igazán kutyás könyv Bratt története. Ez közelebb van a chick lit és a családi dráma vonalhoz, amiben történetesen mellékszerepet kap egy kutya is.
A történet hőse, Cara, messze nem egy kamaszlány. Közel 30 éves nő, akinek igen terhelt a múltja. A történet folyamatosan fedi fel, hogy mi elöl is menekül. Van egy beteg ikertestvére, akiről mindig neki kellett gondoskodni. Nevelőszülők soránál nőttek fel, soha nem volt otthonuk. Rajta a teher, hogy az anyja lemondott róla. Az ikre helyett pedig most neki kell menekülnie, mert magára vállalta a testvére helyett annak szeretőjének megkéselését. A történet fő konfliktusa az, hogy Cara meg van győződve arról, hogy ő nem érdemelt szeretetet és törődést, az emberek pedig rosszak. Nem véletlen, hogy a nyomába szegődő kóbor kutya lesz az első, akinek megnyitja a szívét. A kedves háziállatban, aki védelmezi, sokkal könnyebb lesz bíznia, mint az emberekben.
A történet tehát két irányban halad: a jelenben Cara utazik a kutyával, és segítő emberekre talál. Kezd visszatérni a hite, miközben a visszaemlékezős részekből megtudjuk, hogyan vesztette azt el. A cél pedig a gyógyulás, amit nem adnak olcsón.
Nagyon belülről fogta meg Bratt, Cara szemén át és az ő belső küzdelmein keresztül mesél. Cselekményt keveset is tett bele – Cara utazik, és sok ember fog segíteni rajta, míg belefut egy-egy akadozó elembe is. Személyiségfejlődés történet, a hit újraépüléséé.
Pozitív, erősítő üzeneteket sugárzó könyv. Ugyan a múlt drámai eseményeiben bőven van fájdalom – a végére még az is kiderül, hogy a rendszer is bántotta a lányokat. Az anyjuknak vissza kellett volna kapnia az ikreket, de képtelenek voltak beismerni, hogy hibáztak, amikor elvették őket az asszonytól. Ugyanakkor folyamatosan sulykolja, hogy vannak még jó emberek. Hogy mindenkinek van esélye, a legmélyebb szakadékból is fel lehet állni. Cara és az ikre, Hana is mélypontra érnek, de rajtuk keresztül bemutatja, hogy van kiút.
Abból adódóan, hogy ilyen az üzenete, jön az is, hogy sorban jó embereket mutat be a kötet. Cara jobb sorsra érdemes, sokat szenvedett, és maga is pontosan látja, hol ment félre az élete. Van ereje, és amikor megtanulja magát is többnek látni, ereje is lesz magáért is, nem csak a testvéréért küzdeni. Belép az életébe egy dolgos, jólelkű özvegy egy eleven kislánnyal. Egy idős házaspár, akik önzetlenül adnak és ki is mondják, hogy Cara nem elveszett, vannak még, akiknek fontos. Ha az két öreg is, akik kis időre befogadtak egy kóbor lányt és kutyát.
Hemi különben hozza, amiért a kutyás könyveket szeretem. Végtelenül hűséges, kedves és erőt adó lény, aki mindig ott van Cara mellett, annak legrosszabb pillanataiban is. Nem csak azzal segít neki, hogy a nőre támadó alakokat elijeszti, de ő szereti feltétel nélkül akkor is, amikor minden kilátástalan előtte. Nem véletlenül az a könyv egyik legszívszaggatóbb pillanata, amikor Cara meggyőzi magát, hogy Heminek jobb lesz nélküle, és otthagyná egy menhelyen.
Jól fel van építve, érzelmesen megírva és nagyon csajos könyv is. Képes leszek leírni, hogy annyi volt vele a bajom, hogy a regény második felére nagyon lélektani dráma lett, és alig maradt benne kutyás vonal.
Idézet:
Egyszerűen nem képes megérteni, hogy egy fogyatékossággal élő ember nem gyenge. Az igazat megvallva, ők a legerősebbek a világon, mert sokkal több mindennel kell megküzdeniük, mint másoknak.