Fülszöveg: 

Elhidegült kapcsolatok, egy kitaszított gyermek és a múltjával küszködő ügyfél.
Vajon melyik sötét titok vezet a megfejtéshez?
Várnai Ádám, a népszerű sümegi ügyvéd, Sopronba utazik, hogy védelmébe vegyen egy fiatal nőt, Petrát, akit gyilkosság vádjával tartanak őrizetben. Nehéz helyzetbe kerül, mert a vádlott zárkózott, nehezen nyílik meg.
Lili Ortiz százados versenyt fut az idővel, mikor csapatával beleveti magát a gyermekrablóhálózat falai között zajló baljós eseményekbe.
Egy három éve eltűnt kislány lehet a megoldás kulcsa, de ahhoz, hogy kiderítsék, mi történt, először válaszokat kell találniuk a börtönben őrzött nő titkaira.
Az őrület akkor kezdődik el igazán, amikor a szálak összefonódnak.
Mi lehet a közös a lányok múltjában?
Milyen kapcsolat fűzi őket a gyermekkereskedelemhez?
Mit hallgathat el Petra?
Egy ügyvéd.
Egy vádlott.
Egy kislány.
Egy hálózat.
Egy ügynök.
És egy mindenre elszánt csapat.

Szerintem:

Könnyed, akár

nyári krimis olvasmánynak is tökéletes. Csajos, van benne románc, és egy bűnügyet is megoldanak. Talán azért nem szerettem meg igazán, mert végig azt éreztem, hogy ebből ennél többet is ki lehetett volna hozni. Könnyed, romantikus kriminek ok, de lehetett volna ez jó és komoly krimi is.

Szimpatikus és szerethető alak Ádám és Lili is – bár Lili egy bizonyos szakaszban kifejezetten bunkónak tűnik, de ennek a végére megértjük az okát –, mindketten annyira jót akarnak tenni és segíteni a bajba jutottakon. Mindketten annyira kötődnek a családjukhoz, megingathatatlan gyökereik vannak. Farkas Anett a szikrát is elkapta köztük. És még díjaztam is, hogy nem azt magyarázta az írónő, hogy ez mennyire szerelem és mennyire egymásra vannak kattanva, hanem a lehetőségig viszi el, hogy ebből lehetne kapcsolat, komolyabb érzelmek és nem csak a szikrák. Kifejezetten rühellem, amikor a vágy és a szerelem össze vannak mosva, és itt éreztem a kettő közti különbséget, amit bírtam benne.

Csak éppen mindketten inkább romantikus regény, mint krimi alakok. Én kifejezetten naivnak éltem meg, amikor Ádám hitvallását megkapjuk arról, hogy ő csak ártatlanokat véd. Tény, hogy a magyar jogban nem vagyok otthon, és amerikai filmekben/regényekben szeretem a jogi sorozatokat, de ott még az is ki szokott lenni hangsúlyozva, hogy egy védőügyvéd ilyet nem tehet. Mindenkinek jár a védelem. Az egyetemen külön tantárgy van arról, hogy megtanuljanak bűnösöket is védeni. Meg különben is, Ádám hogyan is tudná felmérni, hogy ki ártatlan vagy sem? Hogy csak a legutóbbi évad Perry Masont emlegessem, ott aztán pofon volt Perrynek, amikor a szimpatikus, jóravaló védenceiről kiderült, hogy tényleg ők a gyilkosok. Ádám mit csinálna hasonló esetben? El se akarom képzelni.

Lili kapcsán meg a tempóval van bajom. Szintén nem tudom a valósághoz mérni, de nekem nem hihető, hogy ennyire fiatalon saját csapata legyen, és valaki, aki beépült munkát végez, mellette saját magaként is jelen legyen. Hiszen pont az a lényeg, hogy másnak higgyék. El kell vágni minden szálat a másik életéhez. Itt meg bejár a rendőrségre dolgozni? Ne már! Bár értem. Nehezen lehetne csapatvezető, ha soha nem látnák, és csak rejtjelezve kommunikálhatna az embereivel. De ez csak még valami, ami miatt fogom a fejem. Akkor nem neki kellene beépülni. A Chicago PD beépülései hasonlók ehhez, de ott nem is Hank a beépült ember, hanem a beosztottjai…

Itt jön az a kisördög is, hogy nem lepődtem meg a végére betett csavaron. Túl sok a nyom hozzá, és nagyon egyértelmű, hogy miért nem hajlandó Lili találkozni Ádámmal. Tudjuk, hogy Lili a beépített rendőr rokon tanítványa és kifejezetten jó diák volt. Látjuk, hány olyan nő van a sztoriban, aki olyan helyen dolgozik, ami kell a nyomozáshoz és olyan életkorban van, mint Lili. Konkrétan egy. De az is, amikor győzködi magát, hogy Ádámmal ne tervezzen, és hazugságon akarja kapni a férfit. Azt csak akkor tehetné ebben a formában meg, ha tudjuk, hogy mindkét érintett nő ő. És sajnáltam, mert hatásos lett volna, ha én is akkor jövök rá Lili személyazonosságára, amikor Ádám. Csak sajnos ezt pillanatok alatt megfejtettem.

Hogy még Lilit piszkáljam kicsit, a bunkó szakasza és a beszéde, vagy inkább az üzenetei akkoriból kifejezetten ellenszenvesek. Értem, hogy szenvedélyes nő, és ez valahol kifejezi ezt, csak túlzásnak éreztem.

De ezzel befejeztem, kiírtam magamból, amivel bajom volt. Szerencsére sok minden akad mellette, amit szerettem a regényben.

Az egyik, a váltott nézőpontok. Ádám, Lili mellett Dia és Petra is előtérbe tud kerülni. Dia szemszögét kifejezetten szerettem, mert az egész történetet egy más oldalról mutatja be. A váltások színesítik a történetet és dinamikusabbá is teszik.

Az ügy kellően borzaszt – a gyerekek elleni erőszak mindig az. Az egyik leginkább belém égő kép a gyerekek betörése és a számolás. Megvan az érzelmi hatás. Miközben a bűnügy még hiteles marad, és nem éreztem azt, hogy amerikai koppintás vagy fantasy. El tudok képzelni egy ilyen hálózatot, az emberek ilyen formán való beszervezésével. (Ok, talán csak Dia nagybátyjának akciója túlzás, de szórakoztató regény, belefért.)

Olvasmányos, szórakoztató; a nehéz téma ellenére van benne könnyedség. Ahogy kezdtem, csajos és romantikus kriminek teljesen korrekt. Csak szerettem volna, ha komolyabb a könnyed helyett.

Idézet: 

Az emberek sokkal könnyebben bocsátanak meg a másiknak akkor, ha az úgy tesz, mintha nem lett volna más választása. Hazugságban élni egyszerűnek tűnhet, de valójában nem az.