Fülszöveg: 

„Én voltam az a kislány, aki túlélte Mr. SENKI mészárlását. És én vagyok most az a nő, aki elkapom a rohadékot.” Ezekkel a mondatokkal kezdődik Eve Black dokumentumregénye. A családjából egyedül ő maradt életben, amikor egy elmebeteg gyilkos belopódzott a házukba. A férfit azóta se fogta el a rendőrség, és emiatt a Mr. SENKI nevet adták neki. Mert senki sem tudja, ki lehetett a pszichopata.
Jim Doyle, egy szupermarket biztonsági őre, és alig bírja letenni Eve könyvét. Mert ő bizony ismeri a választ – ő volt ugyanis Mr. SENKI. És nem engedheti meg, hogy a lány most leleplezze.

Szerintem: 

Nem ilyen könyvet vártam – konkrétan Mr. Senki és Eve macska-egér játszmáját szerettem volna olvasni, de

abból nagyon keveset kaptam. Ez inkább egy hagyományosabb krimi, a végére egyetlen, és szerintem kiszámítható csavarral.

A formátum, ami máskor érdekes is lehetett volna, most nem nyert meg magának. Két idősíkban járunk: egyrészt, követjük Mr. Senkit, aki éli a maga nyugodt életét, míg kezébe nem akad egy könyv. Amit az a lány írt, aki túlélte a vele való találkozást még aktív sorozatgyilkos korában. Olvasni kezdi a könyvet, és mi meg azt látjuk belőle, hogy milyen kifogásokat keres, hogy nyugodtan olvashasson, és egyre feszültebb.
Másik szálon pedig Eve könyvét olvassuk mi is, ami elmeséli a jó pár éve történteket.. Sorra veszi Mr. Senki gyilkossá válásának lépéseit, ahogy a kezdeti nemi erőszakok és verés gyilkossággá vált. Vannak benne interjúk is. Meg Eve saját története, milyen kamasz volt, hogyan éltek a testvérével és a szüleivel. A végére hagyva, amikor Mr. Senki végzett a családjával.
Könyv a könyvben, én szeretem az ilyesmit, egyetlen bajom volt vele. Hogy Mr. Senki mit – nem – tett, amíg olvasott. A jelen idősíkja egészen addig unalmas, míg a férfival a könyvet olvassuk mi is.

Igen, utána jobb lesz, hiszen jön majd személyesen Eve dedikálni, és Senki terveket sző, aktivizálja magát. Csak éppen annyira egyszerű, semmilyen az egész összecsapás, hogy az lelombozó. Eve szájába is van adva, hogy nem misztikus és nagyon okos embert keresnek, hanem egy jelentéktelen kis senkit. Csak éppen korábban szerencséje volt.

És ez a másik, ami miatt csalódtam ebben a könyvben. Mr. Senki nem egy ötletes, okos bűnöző. Tényleg csak szerencséje volt. Eve nagyon átlátszó csapdát állít neki, és olyan könnyen belesétál. Van benne nem kevés önimádat, okosnak látja magát, és megveti a kisembereket maga körül, ha ezt alaposan el is rejti. Aztán a kötet bebizonyítja, hogy ő sem több náluk. Nincs egy zseniális bűnöző ebben a könyvben, aki érdekes lenne.
És igen, akár azt is lehetne benne szeretni, hogy elveszi a misztikumot, és ilyen szempontból reálisabb a krimi. Csak éppen most nem ilyen könyvet akartam olvasni.

Howard próbálkozik egy-egy kisebb felismeréssel dobni a történeten, de ezek nem elegek ahhoz, hogy javítson a cselekményen. Eve és Senki felesége is őriz egy-egy titkot, de egyik miatt sem esett le az állam. Most kb. úgy éreztem, hogy annyiról szól az egész, hogy Senki olvas, és egyetlen akciót még megpróbál kivitelezni, el lehet olvasni, milyen eredménnyel.

Pedig potenciál volt benne, és a feszültséget is szépen növeli. Azt jól visszaadja, ahogy Senki felháborodik, ahogy megszállottan olvas, és elhatalmasodnak rajta az érzelmei. Alaposan elő is készíti a szereplők összecsapását.

Még csak rosszul sem ír a szerző, kifejezetten jó ötletek vannak a szövegben. Eleve szeretem az ilyen könyvben a könyvet, és elég sokféle is Eve könyve, hogy érdekes legyen. A regényszerű részek, az önvallomás, az interjúk. Az jól össze van rakva, és ezt a könyvet is feldobja.
A jelenetei között akadnak kifejezetten jól sikerültek, és amikor már haladnak a jelenben az események, pörgetve is vannak az események.

Eve alakja különösebben nem fogott meg, Mr. Senki viszont jól sikerült. Vannak indítékai, Howard jól elkapta a kisszerűségét, az érzelmi kitörését. Az ő története kerek.
A konfliktus meg adott: gyilkos és áldozat, csak egy maradhat.

Lehetett volna ez jobb, vannak jó részei és ötletek benne, de valahogy nem ezt vártam. Így sajnos a csalódottság, ami jelenleg a legerősebb benyomásom.