Fülszöveg: 
Az új fejedelem, Báthory Gábortól romokat és felfordult, megriadt, bizakodásra szinte már képtelen országot örökölt. Bethlen Gábor elhatározta, hogy föl fogja emelni Erdélyt. Ennek az emberfeletti, a magyar történelem egyik legjelentősebb, legnagyobbszabású vállalkozásának elbeszélését nyújtja a kötet. A történelmi regény azonban önéletrajzi elemekkel is gazdagodott. Elsősorban Bethlen házassága válságának rajzában. A robotos, kemény erkölcsiségű hitves, Zsuzsanna fejedelemasszony mellett megjelenik a puritán fejedelem életében egy izgató szexuális talány is, a démoni vonzású szerető, Báthory Anna. Bethlen két nő között osztja meg szívét. Felesége, Károlyi Zsuzsanna a jóságot, szeretője Báthory Anna a nagyvonalúságot, merészséget, szépséget és romlottságot képviseli.
Szerintem:
Ezt se gondoltam volna, de nekem hiányzott
Báthory Gábor. Így most ellensúly nélkül Bethlen és egy olyan téma kezdi kinőni magát, ami nem is kicsit idegesít.
De kezdjük az elején. Egy kis idő telt el, mióta Bethlen fejedelem lett. Próbálja újrakezdeni, és Erdélyt építeni. A saját vagyonát használja, és a nemeseknek is reformokat diktál. Minden arra mutat, hogy ő lesz a jó fejedelem – a jó ember a jó helyen.
Csak éppen két konfliktus nehezíti az életét, amelyek köré a regény is építkezik.
Az egyik, amit többre értékeltem, a politika és a három részre szakadt ország helyzete. Bethlent a Habsburgok nem ismerik el, és taktikáznak. Még egy ellenjelölt is akad, aki teljesen alkalmatlan, de harcba indul a fejedelmi székért.
Móricz alaposan kivesézi, hogy a nagyurak mennyire számítók, és az egyetlen dolog, amivel törődnek, a saját érdekük. Még egymással is acsarkodnak és irigykednek, állandó téma kitől mit és hogyan tudnak megszerezni. Azért a korszaknak megvannak a maga csillagai, akiket Móricz be is épít a regénybe. A kedvencem egyértelműen Esterházy Milkós, aki mélyről küzdötte fel magát, nősüléssel is, de nagyon hamar beletanult a politikába és mindenki látja, belőle nagy és meghatározó ember lesz. Én annyira rákaptam az ő történetére, hogy akár életrajzi kötetet is szívesen forgatnék róla.
A másik, amiben jobban benne van Bethlen személye és inkább a vezető téma a regényben, a szerelmi élete. Ő nem hajt minden nőt, mint Báthory. Neki éppen az a kínja, hogy két nő között vergődik. Van egy túl vallásos, beteges, megsavanyodott és korán öregedett felesége, aki alapvetően jó asszony, de olyan rigolyás, hogy nem lehet élni mellette. És van egy csábító, szépséges Báthory Anna, aki rég a gyengéje, de aki több okból is tiltott gyümölcs. Móricz élvezettel magyarázza, melyik nő mit jelent neki, és ennél különbözőbbre nem is rajzolhatta volna a két nőt. Bethlen meg szinte végig gyötrődik, hogy szenvedély vagy kötelesség.
Ezzel nem is lenne baj, csak éppen Zsuzsa – a feleség – annyira idegesítőre lett megírva, hogy ha színre lépett, már kedvet kaptam félretenni a könyvet. A halálvágya, a keservei, az örökösen ismételt panaszai. Szeret, de rosszul.
Ez mondjuk Annára is igaz.
Valahol a két nő között kellene középtájon megállni: Zsuzsa erényei, meleg szíve és gondoskodása Anna szépségével és szenvedélyével lenne a jó feleség, de pont az Bethlen egyik baja, hogy ilyet nem lehet keverni.
A háttérben ott vannak a fejedelmi intézkedések, a Habsburgok és a törökök politikája is. Történelmi regény is, de erre a részre is igaz, hogy inkább portré. A kötelességtudó, rendes emberé, akinek túl sok súlyt kell vinnie, és nagyon nincs szerencséje a szerelemben.
Ezt a részt is ugyanolyan stílusban írta Móricz, mint a Tündérkertet. Akadnak vers- és dalbetétek, és egy olyan régies nyelvezet, ami ad neki egyedi ízt, de nagyon nehezíti az olvasást. Akadnak benne olyan nyakatekert mondatok, hogy volt hogy csak néztem a szöveget, és azon merengtem, hogy rég nem beszél senki hasonlóan sem. Irodalmi bravúr van benne, de nem élmény olvasni.
Báthory Gábor meg azért hiányzik, mert ő volt a botrány, a megtévedt fiú, a szín a történetben. A folyton siránkozó és szenvedő Zsuzsa, vagy a kötelességei között lavírozó Bethlen egyszerűen nem olyan érdekesek önmagukban, mint amikor volt egy éles ellenpárja a férfinak. Most legfeljebb az árnyéka van, mert emlegetik, de ennyi.
Simán el tudom képzelni, hogy ezt is át tudják fordítani tévésorozatba, majd meglátjuk, elkészül-e. Addig is, egynek elment, ha nem is nagyon vonz a Bethlen két nő között téma.
Idézet:
Valóban, itt nagyon nehéz valamit tenni, ebben az országban, mert itt mindenki csak enni és inni akar, de áldozni és dolgozni senki.
