Fülszöveg:
A mű az Erdély aranykorának záróakkordja, bár tervezett még egy negyedik kötetet is, a Hadak ura címmel, ám ennek megírásától a kiadó érdektelensége eltérítette. Ez is Bethlen Gábor regénye, fejedelemségének hatodik esztendejéről szól, a férfiszenvedélyről, az emberi hűségről és a harci készülődésről. Móricz Zsigmond így tűnődik egyik vallomásában hőséről: „nemzeti hőst kerestem, akiről regényt lehet írni, valakit, aki evvel a néppel nagyot tudott alkotni… Így állapodtam meg Bethlen Gábornál, akiben rögtön sok rokonszenves vonást leltem: árva gyerek, maga csinálta ember, s ízig-vérig magyar minden célkitűzésben. Ma már nem látom politikáját a második korszakban annyira magyarnak: őbenne is hatalmi vágy van, s a háborúra is azért indult ki, hogy cseh király lehessen… Az asszonykérdés pedig a Janka probléma. Íme, kilenc éve meghalt, és nincs több asszonyesetem. Soha más nő nem érdekelte »elszánt poéta ceruzámat«, csak a vele való élethalálharc. Ő levonta a konzekvenciákat; én tovább vívódom vele. Ő tett íróvá, s ő tart ma is.” – Nagy íróvá tette. Erdély s a XVII. század magyar és közép-európai történelmét tőle tanuljuk tisztelni is, átélni is.
Az előző résznél már jobban tetszett, de
még mindig nem az a történelmi regény, amit szívesen olvasok.
Az egyik fő oka, hogy a nyelvezete továbbra is nagyon archaikus. Amikor már azt hittem, rááll az agyam, bedobott egy kifejezést vagy nyakatekert mondatot, hogy nem is értettem, miért gyötröm ezzel magam. És hiába tudom, hogy ez plusz értéket ad neki, meg sokkal nehezebb így írni, sajnos, olvasni is sokkal nehezebb. Talán az is, hogy ez már a harmadik rész és egymás után olvasva most értem el arra a pontra, hogy már sok nekem a nyelvi régiség.
Viszont, az elején kifejezetten pozitívan éltem meg, hogy 7 éves időugrással Bethlen bizakodó, felépített egy élhető és gazdagodó Erdélyt. A házasságát is igyekszik egyben tartani, és elsőre úgy tűnik, annyi csak a problémája, hogy a magyarságot miképpen fogja össze, közeledjen Bécs felé, hogy együtt csaphassanak a törökre.
Természetesen most is megkapjuk a kitekintőt, hogy a többi nemes úr a nagy és közös érdek helyett, miképpen akarja a saját vagyonát növelni. Mindent az határoz meg, kinél lehet több jutalomra számítani. Itt már keményen belemegyünk az érdekházasságok világába is, és Móricz mesélni kezdi, a nemes fiatalok miképpen kerültek össze látatlanul, szülők és vagyonok alapján.
Hiányoltam Esterházy-t, most keveset szerepelt… Jöttek helyette a Széchy-k és Bethlen rokonsága, de ők annyira nem tudtak érdekelni. Hiába, a sikeremberekről olvasok szívesen, és az a korszakban Esterházy volt.
Több a politika, a nagy terv és a hangsúly sokáig nem a magánéleten van. Talán ezért, most kevésbé éreztem Báthory Gábor hiányát is. Kellő ellentétet adott Bethlen idealista jövőképe és küzdelme a nagyurak öngazdagításával szemben.
Történelmi regényesebb a Habsburg uralkodóváltással, a cseh trón körüli játszmákkal, a hadsereg építéssel.
Sajnos, a magánéleti és lélektani szál lehúzta nekem újfent. A regény második felére újult erővel tér vissza Bethlen nyüglődése Zsuzsa és Anna között. Most annyival rosszabb a helyzet is, hogy már nagyon bele van fáradva a felesége örökösen ismételt siralmaiba, szenvedésébe és féltékenységébe. És valóban, ugyanazokat a szólamokat fújja végig, már sajnálni se tudom, annyira idegesít ez a meddő szerencsétlenkedés és önpusztítás. Nem is csodálom, hogy az élő mártír helyett a tüzes fiatalasszony mozgatja a férfi fantáziáját.
Új elemként jön különben ezen a vonalon az örökösödés. Bethlen szeretne örököst, de élete egyik asszonya már nem tud, a másik meg nem akar szülni.
Móricz sötétebbre és kacérabbra vette Anna alakját. Több jelenetet kapott: látjuk boszorkánypraktikák közben, a férjével kegyetlenkedve és a szerelmi játszmát Bethlennel. Különben elhinném, hogy Anna is szereti a férfit, csak ő sem tud jól szeretni. Nem is véletlen, hogy Bethlen magánéleti szinten megrekedt és boldogtalan, egyik megoldás se jó.
Móricz igyekezett Bethlen férfi lelkének a mélységeit feszegetni, és minden eddiginél alaposabban elemzi, melyik nő mit jelent neki. Hogyan alakultak át az Erdélyt felemelő tervei. Mert már korona felé is nézelődne, csak éppen kire hagyja? Így visszaérünk a szerelmi témához is. Biztosan többre értékeltem volna, ha Zsuzsa alakjába bele tudott volna tenni valami szerethetőt is, de itt már annyira koloncnak és idegesítőnek érzem az asszonyt…
Zárásul annyit, hogy nem kis befejezetlenség érzetem van a végére. Mondhatni, nyitott vége van a regénynek, a nagy konfliktusok egyike sem lesz feloldva. Bethlen háborúba indul zárásul – se a haza, se a szíve sorsa nincs eldőlve.
Móricz még írta volna, de nem született folytatás. Így, aki nem bírja a befejezetlen regényvégeket, vagy történelemkönyvi utána olvasással készüljön, vagy az első résszel zárjon, annak egészen kerek a zárása.
Idézet:
Pedig az ember: titok. Az ember annyi, amennyi titka van. Akinek nincs semmi titka, titkolnivalója: micsoda egy szegény ember az…
