Fülszöveg: 

Kaphat ​második esélyt a szív?
Constance Campbell, Kilmaine hercegnéje valamikor hitt abban, hogy csak egy hercegre van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen – ám rá kell jönnie, hogy a férje igazi szörnyeteg. Az összetört és vigasztalhatatlan nő álarc mögé rejti nyomorúságát… még gyerekkori barátja, Alec előtt is szerepet játszik.
Dr. Alec McGuiness újra Skóciában találja magát, ahol azt a nőt kell megvizsgálnia, akinek egykor szívét ígérte. Miután Connie sok-sok évvel ezelőtt visszautasította, jól tudja, szerény orvosi keresetéből nem tud megfelelő életet biztosítani a nő számára. De amikor Kilmaine hercegét hidegvérrel meggyilkolják, és a hercegnét gyanúsítják, Alec rádöbben, hogy mindenáron meg kell védenie egykori szerelmét azoktól, akik rá akarják kenni a gyilkosságot.
Szökés közben Connie átéli azt a szabadságot, amiről korábban csak álmodott, majd váratlanul vonzódni kezd a férfihoz, aki oltalma alá vette. De ha sikerül is kivívniuk a szabadságát és tisztázni a nevét, vajon Constance képes lesz újra kitárni a lelkét valakinek?

Szerintem: 

Connie és Alec története érkezett a végére – azért megjegyzem, még ennek is úgy van vége, hogy

felvillant egy párost, akikkel akár folytatódhatna a sorozat. De egyelőre erről nincs szó.

Michaels megint fel tudta dobni a sima történelmi környezetben játszódó románcot. Igaz, most sem fontos ténylegesen a korszak. Azt sem tudjuk, éppen ki a király és mi történik az országban. A külsőségek számítanak: a rangok szerepe, a bálok és ruhák. Egy eleme van, amihez fontos, hogy a múltban járjunk. A cselekményhez kellett egy olyan törvényi háttér, ahol a férj számára a feleség tulajdon. Így tehet vele, amit csak akar, nincs senki, aki megvédeni a nőt, vagy ahova menekülhetne.

A kiindulási ponton egy ilyen helyzettől szenvedő nőt ismerünk meg. Constanze szépséges és gazdag örökösnő volt, akinek sikerült egy herceget megcsípnie. Csak éppen az nem volt az alkuban, hogy a férfi rendszeresen megveri – volt olyan is, amikor majdnem halálra verte. Amikor a férfit agyonszúrva lelik meg, Connie az első számú gyanúsított.
Ám éppen ekkor járt náluk látogatóban a gyerekkori barát, dr. Alec. Segíteni jött, mert egy közös barátjuk aggódott a hercegné miatt. Együtt szöknek majd el, és igyekeznek tisztázni a nő nevét, a valódi gyilkos megtalálásával.

Vagyis, a történelmi románc mellé kapunk egy kis krimit is. Keverednek a zsánerek, és éppen annyi nyomozást, sorozatgyilkosságot és sötét ügyet kapunk, hogy több legyen a történet romantikusnál. Lágyabb, több benne az érzelmi elem, mint egy igazi krimiben lenne, de a történelmi romantikus keretet szépen többé teszi. Szívesebben is olvastam.
Annyira talán nem üdítő, mint a korábbi két részben, de még így is szórakoztató.

Ami azonban igazából a nem tetszett oldalra kerül nálam, az a lelki traumák kezelése. Connie azzal nézz szembe, hogy az anyja, majd a férje elhitette vele, hogy ő kevés és nem elég jó. A lelkén talán mélyebb sebeket ütöttek, mint a férjének sikerült a testén. Ami hiányzik, a gyógyulás. Azzal, hogy Alec hisz neki és segíti, Connie pedig bele is szeret a férfiba, minden egy csapásra megoldódik. Alec is vonzódik hozzá, és ez már elég is, hogy évek traumája meggyógyuljon? Jaj.
Alec pedig mindig sérült azok miatt, akiket szeretett. Az anyja elszökött a férjétől, nagyobb fiától a kicsivel, akit aztán jól magára hagyott, hogy egy olasz gróffal meneküljön tovább. Amikor szerelmes lett, a szeretett lányt rajtakapta a bátyjával, ami dupla csapás volt – a nő és a szeretett fivér árulása. Már az is gyerekes, ahogy rég Connie neki a nő, de bőszen hajtogatja, hogy már nem tud szeretni, mert a szívét végleg összezúzták. Az meg még rosszabb tőle, hogy Iain csak azért kezdett ki a barátnőjével, mert másként nem hitte el neki, hogy a lány csak kihasználja. Megmenteni akarta – és már a fél regényben azt magyarázza neki Connie is, más is, hogy Iain segíteni akart, jó testvére, bocsásson meg, de így is szinte végig haragot tart vele. Amennyire Connie könnyen túllendül sokkal súlyosabb sérelmeken, Alec annál tovább őrizget olyasmit, amit sokkal könnyebben meg kellett volna bocsátani. És ez az, amivel ez a könyv kevésbé tetszett a másik két résznél.

Pedig, a cselekmény most is szépen össze van rakva. Nyomoznak, egyre több mindent kiderítenek a meggyilkolt hercegről, és hogy ki mindenki akarhatott ártani neki. Egy elég komoly és tragikus történet bontakozik ki egy gyilkos férfiról, akit megvédett a rangja. Még csavar is van, hogy kicsoda és miért ölte meg.
A szerelmi szálnak is hagynak időt. Nem omlanak azonnal egymás karjaiba, közös kalandok hozzák majd őket közel egymáshoz. Erotikusba se billen át, ha érzékelteti is, hogy megvan az a szikra is, és egy ponton szeretőkké is teszi a főszereplő párost. Az utolsó negyedben, ismétlem, nem erotikával akarja eladni a regényt.

Még tartam is akad benne, mert érzékenyen nyúl ahhoz a témához, hogy mennyire kiszolgáltatott volt egy nő abban a korban. Empátia van benne, és megoldási javaslatok.

Zsánerében korrekt regény, és mivel ez a trilógia vége, azt is le merem írni, hogy Maddison Michaels számomra szimpatikus módon nyúl a történelmi románcokhoz. Mert többek, ez is, egy szimpla szerelmes mesénél.

Idézet: 

Az, hogy Connie-t meglőtték, megmutatta számomra milyen fontos a szeretet és a megbocsátás. Az élet túlságosan rövid minden máshoz.