Fülszöveg: 

Végül ​minden piszkos kis titokról lehull a lepel!
Lady Olivia Haliford képtelen tovább ölbe tett kézzel nézni, ami a környezetében történik. Belefáradt abba, hogy különböző rágalmazások és botrányok miatt a nők elveszítik hírnevüket, jövőjüket, sőt, néha még az életüket is, míg a férfiak szabadon továbbállnak, mintha mi sem történt volna. Olivia elhatározza, hogy a kezébe veszi az irányítást, és kiáll az összes nőért. Két közeli barátjával összefogva eltervezi, hogy névtelenségbe burkolózva leleplezi és nyilvánosságra hozza a legkapósabb agglegények összes mocskos titkát. Ahhoz azonban, hogy elérje célját, előbb alkut kell kötnie az ördöggel…

Sebastian Colvert, akit a Baker Street fenegyerekeként ismernek, London-szerte félve emlegetik. Ő a város hírhedt szerencsejáték-bűnbarlangjának tulajdonosa, az alvilág koronázatlan királya. A sötétség ura ő, élete csupa veszély, így nem csoda, ha a nála hirtelen felbukkanó törékeny hölgy vakmerő bátorsága láttán eláll a szava. Beleegyezik, hogy segít a lánynak, amennyiben nem derül fény személyére, és ha Lady Haliford a kapcsolatai révén bevezeti Sebastian húgát a társaságba, hogy legalább ő távol kerüljön attól a sötét világtól, melyben ő maga él. De a gazdagok titkainak leleplezése számtalan veszéllyel jár. Nem kevésbé, ha a szóban forgó hölgy az alvilág ura iránt gyengéd érzelmeket táplál.

Szerintem: 

Amennyire szerettem Michaels előző sorozatát, ebben most

annyira csalódtam. Magasan volt az a bizonyos léc. Azt magam is érzem, ha nem mérem a másik sorozathoz, jobban tetszett volna. Így viszont…

Kezdve azzal, hogy a cselekmény sok eleme irritál. Olivia és társnői nagy ötlete az lesz, hogy indítanak egy kvázi pletykalapot, amelyben leleplezik a szélhámos, nőkkel rosszul bánó férfiakat. Most komolyan, milyen változást remélnek ettől? Van egy rész, amikor a nő arról mond beszédet, hogy naivnak tartják – pedig nem az. Ilyen ötletekkel mi más lenne? Nem lesz belőle ebben a korban oknyomozó újságíró. Maximum olyan kis lapja lehetne, mint amit a Bridgertonban is láttunk. Pletykára ok, de komolyabb következmények? Jaj, ez az ötlet.

Viszont, a könyv nagyon mozgalmas. A szerző mozgásban tartja a szereplőit és folyamatosan kalandozniuk kell. A nyomozás annyira nem kötött le – akár a gyilkos megtalálása, akár az egyéb ügyek, de legalább nem unalmas a könyv. Nem csak az a téma, hogy mennyire tetszenek egymásnak a szereplők, pedig nem lenne szabad. Az szépen alakul, miközben ténykednek. Nem annyira a címben megjelölt alvilágban, de azért alsóbb körökben, mint ahol az ember egy herceg lányát keresné.

Azt már fejtegettem, hogy Olivia alakjában mi nem tetszik. Bárminek is mondja magát, egy naiv hercegnő, akinek nem sok köze van a valósághoz. Az sokkal jobban működik benne, hogy a bűntudata miatt miképpen szabotálja végig a maga boldogságát. Szerinte ő a felelős a balesetért, amiben az anyja meghalt, ő maga pedig sánta lett. Így a sérülést mindig használhatja kifogásként, noha a probléma gyökere mélyebben van.
Sebastian meg elvileg az utca nevelte, magasabbra mászott fiatalember. Kemény, könyörtelen embernek kellene lennie. A híre az is. De a szerző szinte a kezdettől szerelmes elvakultként ábrázolja, így ő is csak elmondásban tűnik olyan keménynek. Az ábrázolt arca már egy becsületes, hűséges sikeremberé.

Ha már a szereplők. Ugyan lenget be mellékszereplőket, de ténylegesen nem sokat szerepelteti őket. Sebastian és Olivia kerülnek mindig a kalandokba, a középpontba, majd az érzelmi viharok közepébe.
Kár, mert akadnak a nőnél izgalmasabb alakok a barátnői között, de gondolom, ezért is lesz sorozat. Bevezetett figurákat, akikről majd mesélni akar.

A konfliktusok egyszerűek: a bűnös férfiak leleplezése, Sebastian húgának bevezetése az előkelő társaságba. Olivia ezzel tudja rávenni, hogy együtt dolgozzanak. Garantálja, hogy a társaságban befolyásos keresztanyja felkarolja a leányt, akinek így meglesznek az esélyei egy jó partira. Majd az, hogy mernek-e együtt lenni. Mert hiába számít már közel vénkisasszonynak Olivia, akkor is csak egy herceg lánya, akinek nagyon rangon alul van Sebastian. De, ahogy az ilyen regényekben lenni szokott, a végére minden szépen és zökkenőmentesen el lesz varrva.

A szöveg modern, nem akarta a korszakot nyelvben tükrözni. Igazából csak a díszletek miatt kellett a történelmi kor: annyira nem számít se a helyszín, se a korszak, hogy nincs jelentősége. Vagyis, az a fajta kosztümös romantika, amiből nekem fájóan hiányzik maga a korszak.

Végül, egy utolsó gondolat. A borító. Sebastian sebhelyes, drabális embernek van megírva. Már a megjelenésével félelmet kelt, egy harcos. Ehhez képes meg egy szépfiú van a borítón. PR oldalról értem, de akkor is maradt egy kis rossz szájízem, mert ettől meg olyan, mintha a tervező nem ismerte volna a regényt…