Az első meglepetés, hogy ez

egy önálló regény. A terjedelme és a cselekmény alapján simán azt hittem, hogy kiegészítő kötet. De nem, ez a sorozat sokadik része és nem kiegészítője.

Az első gondom ebből már jön is. Hol halad bármit is a cselekmény? Semmit. Anita látogatóban van a vérpatkányoknál, kicsit összeszűri a levet a vezetőjükkel – ő a címbéli Rafael, akinek most párviadalozni kell az alfa pozíció megtartásáért.
Ugyan azzal kicsit eljátszik Hamilton, hogy ki a kihívó és milyen segítséggel, de nem sokat számít már annyira a történet végén.

Egyszerű, szimpla és sehova nem vezető az egész. A patkányok eddig is szövetségesek voltak, ezután is azok lesznek. Anita demonstrált egy kis erőt, amit eddig is megtett rendszeresen. Nincs nyomozás, nincs krimi. Némi mágia és egy csata.
Meg nem egy szexuális jelenet.

Talán ez is a bajom. Meddig lehet még fokozni ezt a fordított hárem témát? Bár, ez sem helytálló így, mert akik benne vannak ebben a csapatban, azoknak a többsége tényleg együtt van mindenkivel. Ha valaki fent van Anita ágytámláján, nagy valószínűséggel Jean-Claude-nak sem mond nemet. Még olyan beszélgetés is van benne, ahol arról cseverésznek, hogy a fix helyért a szexuális étlapon kit vállalnának még be. Már olyan nagy a csoport, hogy listát se tudnék vezetni, lassan már könyv kellene hozzá.

AZ erőszak és a mágia oldala különben is jobban működik. Hamilton hatásos jeleneteket tud írni, és legalább annyira mennek neki a véres csaták, mint az ágytornák. Ezért vagyok még hajlandó elolvasni őket, noha egyre nehezebben veszi be a gyomrom, azt a poligámiát, amiben a főszereplők élnek. Kár keseregnek azon, hogy ez egyszer horror elemekkel dolgozó krimi volt, az már nagyon rég nincs. Nem tér vissza attól, hogy hiányolom.

Az alap különben megáll a maga lábán. A királynak bizonyítania kell egy kihíváson, hogy még mindig ő vezethesse a falkát. A kihívó titkos szövetségese lehet az, amihez kell az előismeret, de bele van annyira építve a története ebbe a részbe is, hogy lehet érteni akkor is, ha valaki nem olvasott több, mint 20 részt eddig. Még, ha feltételezem is, hogy nem most szerez az írónő új olvasókat a sorozatnak.

Jellemfejlődés most sincs, kb. azóta nincs, hogy Anita elfogadta, hogy Jean-Claude párjaként és az ardeur birtokosaként milyen élet jut neki. Kemény nő, aki kiáll a barátaiért és erotikában vegyes és sötét az ízlése.
Rafael lesz kicsit jobban bemutatva, kapunk előtörténetet és a jelen énjét. Jól illik különben Anita fix pasijainak a sorába. Nagy felelősséggel gondoskodik az övéiről, uralkodó hatalommal és erővel, meg persze jól is néz ki.

Ahogy így belegondolok, inkább filler ez a rész. A lényegi cselekményt nem viszi előbbre, de erősíti a főszereplő állandó tulajdonságait, és több teret ad egy mellékszereplőnek. Akár párba is lehetne állítani egy korábbi, hasonló résszel, amiben Jason volt azon a helyen, ahol most Rafael.

Most már csak annyi maradt vissza, hogy szépen eldugjam a kötetet a többi mellé. Az első részeket még ki mertem rakni a polcra, ezeket már nem. Sajnos, már a guilty pleasure élményből egy jó ideje csak a guilty van meg.