Fülszöveg: 

A 21 éves Dora Blake nagybátyjával él az egykor a szülei által vezetett régiségbolt felett. A lány ékszerészi pályáról álmodozik, ám nagybátyja teljesen más életet szán neki, olyat, amelyben semmi szerepet sem kap tehetsége és szülei által gondosan ápolt műveltsége. Amikor egy titokzatos ógörög váza érkezik a nagybátyja által lezüllesztett boltba, Dora egy fiatal antikvitásszakértő, Edward Lawrence segítségét kéri. A váza eredetének feltárásától Edward a tudományos karrierjének beindítását, Dora pedig szülei egykori boltjának újbóli felvirágzását és a viszolyogtató nagybátyjától való menekülést reméli, ám egyikük sem áll készen az antik tárgy valódi titkaira.
Edward felfedezései nyomán Dora kénytelen megkérdőjelezni mindent, amit eddigi életéről, családjáról és a valóságról gondolt, és rádöbben, hogy bizonyos ajtókat sohasem szabad kinyitni…

Szerintem: 

Susan Stokes-Chapman egész kellemesen meglepett ezzel a

regénnyel. Korrekt kosztümös, ami romantikus is kicsit, meg rejtély is akad benne. Nem egy sima mitológia átdolgozás, bár vannak megfeleltethető motívumok benne.

Kezdjük ezzel. Már a cím kijelöli, mivel is van dolgunk. Minden téren Pandora. Egyrészt, a görög mitológiából, akit az istenek teremtettek, és adtak neki egy dobozt, amit nem lett volna szabad kinyitnia. A cselekményben duplán is visszaköszön: egy rejtélyes, antik doboz/edény titkát kutatják, miközben a főszereplő is Pandora névre hallgat. Bár Dorának becézik, de ez most nem lényeg.
De van egy sokkal jobb párhuzam is. Mindkettőben, a mítoszban és a regényben is, Pandora felnyitja az edényt, amivel elindítja az eseményeket.

Jól működik a rejtély, amit a lánnyal együtt megfejthet az olvasó. Mit rejt az edény, miért rejtette el Dora nagybátyja, aki a szülei halála után felnevelte a lányt? De nagyon hamar az lép a kérdés helyére, hogy miben is mesterkedik a nagybácsi. Mert kapásból nem egy szimpatikus ember, módszeresen tönkretette Dora örökségét, a szülei antikvitás boltját. Ami egykor garancia és eredeti volt, most már csak nem is annyira ügyes hamisítványok gyűjtőhelye. Jól rá lehet érezni, hogy milyen sötét tervei vannak – igaz, olvasóként nem az a naiv, rokoni ragaszkodással nézzük őt, mint Dora.

Talán ez volt az egyetlen bajom a hősnővel. A naivitás számomra nem vonzó tulajdonság, és a lánynak túl sokáig tart, amíg megérti és elhiszi, hogy milyen ember a férfi. Fura is, hogy Edwarddal sokkal gyanakvóbb, noha a nagybátyja üzelmeinek egy részével eleve tisztában is volt. Különben Dora és okos tehetséges nő, művészi vénával. Kifejezetten szerettem azokat a részeket, ahol ékszert tervez, illetve próbál márkát építeni. Mer cselekedni, önálló és a különcségét is az előnyére tudja változtatni.
Edward meg a tökéletes side-kick mellette. Kevésbé jellegzetes figura, de kiegészíti a lányt.

A múlt eseményei talán kissé szappanoperás hatásúak, de ahogy Edward és Pandora megfejtik a dolgokat, kárpótolt érte. Tetszett az is, hogy sejtetve van a köztük alakuló szerelmi szál, és nem változott a regény románccá.
Jól áll neki a kosztümös környezet is. Ugyan a történelem nem fontos olyan szempontból, hogy meghatározó történelmi pillanatban járjunk, de olyasmiket ügyesen használ, hogy mikor és miért divatos az antik vonal, vagy Dora helyzete is csak történelmi korszakban lehet ilyen, hiszen egy modernebb korban semmi nehézsége nem lenne abból, ha saját üzletet akarna. Itt viszont nőként annyit várnának tőle, hogy fogjon férjet, aki eltartja.

Jól olvasható, kellemes könyv. Ugyan nem írtam ki belőle meglepően jó sorokat, de azért sem kellett megakadnom, mert valami bántotta volna a szemem.

Én szerettem ezt a könyvet, volt hangulata és ötlet benne. Kár, hogy a szülők szerelmi háromszöge annyira klisé, de ez is inkább csak egy kis zavaró elem, igazán nem akasztott meg.