Fülszöveg: 

Két ​írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.

Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.

Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője? June legalábbis így gondolja, és a New York Times bestsellerlistája, valamint az ezzel járó anyagi siker hamarosan alá is támasztja ebben.

A lopott státusz azonban hamar veszélybe kerül. És miközben June a titkait védelmezi, felfedezi, hogy meddig hajlandó elmenni mindazért, amiért állítólag vért verejtékezve megdolgozott.

Szerintem: 

Egy nagyon sikeres és tényleg jó könyv lett a

Sárga. Kuang már különben is nyert díjakat egy másik, rasszizmust is taglaló regényével, és ezen a vonalon mozog ez a története is. De ezzel előre szaladtam.

Csak annyira bennfentes, meta ez a regény, hogy nehéz a cselekményről is beszélni anélkül, hogy ne kerülne elő a könyvkiadás, rasszizmus és a rendszer visszássága is. Keveri a zsánereket is – van benne thriller irány, némi misztikus, de még a kortárs majdnem szépirodalmat is belőném vele. Ráadásul jól írja őket, éppen annyira le tudott kötni a könyvkiadás rejtelmeivel, mint a nyomozással és rettegéssel, hogy vajon ki zsarolja June-t és mennyit tud a dolgairól.

A történet maga egyszerű. Az egyetemen June és Athena összebarátkoztak. Mindketten írók lettek – csak éppen Athena sikerszerző, díjakkal és rajongókkal. June meg reménytelenül küzd a megjelenésért, senki nem is érti, miért nem adta még fel. Éppen együtt buliznak, amikor Athena egy Darwin-díjat érdemlő módon elhalálozik. June a felkapott papírjaival távozik, és Athena majdnem kész, nyers regényét először csak szórakozásból, majd egyre komolyabban kezdi begépelni, átdolgozni. Felismeri, hogy egy sikerkönyv van a kezében. Kiadja, ő is sikerszerző lesz – aztán nyakába szakadnak a gondok. Szellem és zsaroló kísérti, egy új könyvet is írnia kellene, stb.

Lineáris a történet, bár minimálisan épít bele flashback jeleneteket. Athena jellemét és munkamódszerét így ismereti meg a jelenből, végig játszva azzal, hogy pozitív vagy sem ez a figura. Játszik azzal is, hogy pl. June sérelemként emlegeti, hogy Athena tőle is lopott. Csak éppen húzza, hogy mit, mikor és miért. Ilyen és ehhez hasonló mini rejtélyek vannak a cselekményben, amelyek fenntartják a feszültséget és az idősíkok között áll össze a válasz.

Bár ténylegesen izgalmas, hogy ki zsarolja a nőt, miket képzel vagy tényleg valami természetfeletti is vadászik rá, nekem most meghatározóbb élmény volt belőle mindaz, amit a könyvkiadásról és ezzel kapcsolatosan az előítéletekről, rasszizmusról elbeszél. Kb. gyomorforgató az iparág működése, és nem is tudom eldönteni, ki van rosszabb helyzetben. A sikerszerző, akit saját zsánere és a rajongói elvárások, na meg a kiadói elvek kötnek gúzsba, vagy a megjelenésről álmodó, aki esélyt sem kap. Ahogy minden ki van találva, marketing és eladáspolitika az egész. Nem az irodalom a fontos, az csak egy a sok tényező között. És bizony a rassz komoly kérdés itt is. Hiába van egy jó könyved, ha abban a szezonban már van a kiadónak ázsiai szerzőtől megjelenése, téged ejtenek.
Azt is abszurdnak érzem, amit June kapcsán megjátszik a kiadó és amilyen visszajelzések majd jönnek a rasszával kapcsolatban. Mivel a könyv kínai munkásokról szól a világháborúban, olyan írói nevet adnak neki, ami ázsiai névre emlékeztet. A borító fotója is olyan lesz, hogy aki nem ismeri, simán azt higgye, hogy ő is kínai. Visszatérő elem, hogy valaki ledöbben azon, vagy vádként használja, hogy June fehér. Értem, és mégsem értem, hogy ez miért olyan fontos. Mi az, hogy tőle nem hiteles egy ilyen történet? Egy olyan korszakról szól, amit a mai generáció már nem élt meg. Ugyan mitől hitelesebb egy olyan szerzőtől, aki csak annyiban más, hogy más a rassza? Ugyanazt az iskolát végezték, ugyanolyan az életük a siker mértékét leszámítva. Ha Athena adja ki, az ő jelene és élete semmivel sem nyújt több alapot a történet átéléséhez, mint June esetében. Itt kb. azt látjuk, amikor valakik annyira PC-k meg korrektek akarnak lenni, hogy az már más irányból rasszista és röhejes.

Azt külön díjaztam a könyvben, hogy mindezt a könyvkiadás kapcsán meséli el, de nagyon könnyen áthallik az élet egyéb területeire. Nem egy meta könyvkiadó kötet ez, hanem korrajz is.

Nincs túlírva, pörgetve van a cselekmény. Elég csak ránézni, már fogásra sokkal barátságosabb, mint a Bábel volt. Nem csak a cselekménye, de az elbeszélési mód is húz előre. Személyes, belülről megfogott, de mindig van annyi külső cselekmény és feszültség is, hogy ne csak June gondolatainak kelljen eladnia a történetet.

Elérte azt is, hogy a szereplőket ne soroljam jó vagy rossz kategóriába. Meg tudom őket érteni – kifejezetten emberiek, gyarlók és gondosan felépítettek. Talán June kapja a reflektorfényt, de lényegesen kisebb terjedelemben sikerült életre kelteni a nő körötti embereket, vagy éppen Athenát, aki ténylegesen éppen csak felbukkant, inkább csak beszélnek róla halála után. June nem olyan hősnő, akit szeretni szoktam, mégis azt vettem észre magamon, hogy szorítok neki. Tény, plágiumban bűnös, és minden védekezésével nem is tudok egyetérteni, de a könyv elmondja az ő igazát is. Éppen eléggé megszenved a történtekért.

Sok mindent nagyon szerettem benne, de záró gondolatnak azt írnám, hogy látszólag nagyon más, mint az írónőtől nálunk eddig megjelentek. Miközben mégsem. Ugyanazt az üzenetet, kívülálló főszereplőt hozza, csak most nem fantasy környezetben.

Idézet: 

Az olvasás segít minket belehelyezkedni más emberek életébe. Az irodalom hidakat épít: A világunkat nagyobbá, nem pedig kisebbé teszi.

Az írás áll a legközelebb az igazi varázslathoz. Az írás a semmiből teremt valamit, más világokra nyit ajtót. Az írás hatalmat kínál, hogy alakíthasd a saját világodat, ha a való világ túl sokszor rúg beléd.