Fülszöveg: 

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Szerintem: 

Ennél találóbb címmel az utóbbi időben nem találkoztam. Tömör és

annyira benne van minden. Nem csak a cselekmény, de az egész helyzet érzelmi és egyéb vetületei. Az a sebek, az bizony nagyon eltalált valamit. A traumát, a hatást és megragadja a figyelmet is. Az enyémet legalábbis nagyon elkapta.

A történet egyszerre lett egyszerű, hogy akár két mondatban össze is foglalhatnám. Ugyanakkor meg annyira összetett is, hogy oldalakat írhatnék, akkor se tudnám a lényegét átfogni. Ami bizonyos, hogy a szexuális zaklatás a téma.
Két idősíkban ismerjük meg a történetet: a jelenben Lou sikeres tanárnő, akinek minden összejött, amit sosem hitt volna el, hogy megszerezhet. Egy imádott állás. Egy imádott feleség. Egy helyes kamaszlány, akinek az apjával úgy is nagyon közel maradtak, hogy elváltak és másokkal élnek már együtt. De most lecsap rá a múlt. A középiskola, az a fél év egy egyházi iskolákban, ahol szexuális zaklatás, mély titkok és gyilkosság is megesett a tanévben. Tanúskodnia kellene, de megtörheti a csendet? Mint kiderül, egyszer már megpróbálta, de nem lett jó vége.
A másik pedig a múlt. Amikor a 17 éves Lou bekerül a Highfield iskolába, de valójában bosszút állni megy. Mert a legjobb barátnője öngyilkos lett, miután az edzője megerőszakolta és teherbe ejtette. De az iskola mindent eltussolt. Le akarja leplezni a tesitanárt, de egy olyan közegben és olyan lányok között találja magát, hogy a bosszútörténet újabb sebekhez és mély traumákhoz fog vezetni.

McPhillips remekül megkomponálta, hogy bár a jelenből nézve a múlt ismert, mégsem mond el dolgokat és szinte a legvégéig rejtély tud maradni. Hogy pontosan mi is történt, mi az a botrány, amit Lou nagyon nem akar felkavarni. De még azzal is játszik, hogy Katie kinek a lánya, ki Lou volt férje. Nem mintha egy fiúnál több lett volna, aki úgy körötte mozgott, és az a halott barátnő, Tina bátyja. Joe. Igaz, más miatt fogadtam volna már rá korábban is. Ahogy Lou a lányáról gondolkozik. Hogy mennyire hasonlít Tinára. Hogy az apja vezetéknevét kapta, és az felkavarhat emlékeket a régi ügy miatt. Hogy nem meglepő, mennyire tehetséges úszó. Akkor passzol minden, ha Joe az apja. A fiú, aki kamaszként bele volt esve Lou-ba, akivel együtt dolgoztak az edző lebuktatásán. A fiú, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint Tinának és amiért Katie vezetékneve emlékeztető lehet Tina régi iskolájában. Aki miatt Tina Katie nagynénje, akire hasonlíthat a lány és akivel egyezik a tehetségük is, az úszás. Ez még meg van koronázva azzal is, hogy McPhillips az akaratán kívül nem megbízható elbeszélővé teszi Lou-t. Mert a végén kiderül, hogy ő sem tud mindent erről az éjszakáról. Hogy másoknak vannak olyan titkai, amelyek a saját emlékeit is mélyen átértelmezik, amikkel más az igazság.

Végig feszült, fenyegetett, drámai a hangulat. Mindkét idősíkon. Magamon azt vettem észre, hogy rászorulnak az ujjaim a lapokra. Nyomás alatt tudott tartani a regény végig, nagyon át tudta éreztetni azt a feszültséget, amit a szereplői átéltek.

A témája pedig brutális. A szexuális visszaélés mindig is kissé tabu téma, nehezen emészthető. Itt meg nagyon is erős képet kapunk arról, milyen egy ragadozó. Mik a módszerei, hogyan védi be magát és micsoda sebeket ejt. Lehetne szavazni, melyik a legdurvább jelenet, amit olvastunk a könyvben.
Kettő között nem tudnék különben választani – amikor úgy erőszakolja majdnem meg az edző Lou-t, hogy az anyjával egy házban vannak. A másik, amikor Lou előtt erőszakolja Shaunát, jelezve, hogy ő aztán mindent megtehet és meg is ússza. Iszonytató és az még rettenetesebb, hogy el is hiszem, hogy ilyesmi megeshet.

Tökéletes íve van annak is, ahogy ez nem évül el, ahogy a ragadozók mindig ott vannak. Mert a jelenben is van egy gyerek, egy 15 éves kamasz, aki az edző ellen megy, mert az zaklatta. Mert Lou családja sem menekül – a saját, 14 éves lánya a neten kerül egy olyan csapdába, amelynek majdnem egy ragadozó csapdája a vége. Nem sokon múlik, hogy időben közbe tudnak lépni a szülők és kimentik. Ezzel maga a történet indokolja, miért kell megtörni a csendet és kiállni. Amit Shauna meg is tesz a végén. Évekkel később, de nem számít. Mert a sebek nem gyógyultak. A hallgatás maga is sebez, nem hegedhetett be semmi a titkokkal.

Ugyanakkor arra is képes, hogy megmutassa, miért olyan nehéz mégis megszólalni. Milyen a nyomás, hogy hallgassanak. Egy nagyon összetett, pszichés folyamat, amiben benne van a szégyenérzet, az ostoba remény az abbamaradás kapcsán, de gyakran az is, hogy akinek segítenie kellene, a helyzetben tartja őket. Konkrétan pl. itt az iskola inkább hitt mindig a tanárnak, mint a vádló diáknak. Ha valaki mert szólni, azzal szembesült, hogy őt bántják, nem hisznek neki és tönkreteszik.

Jól összerakottak a karakterek. De az egész ábrázolt helyzet is annyira pszichésen összerakott, hogy csak így volt lehetséges a zaklatás mechanizmusát is ilyen átérezhetően, döbbenetes és mégsem ízlést sértve bemutatva.
Nagyon sokakat meg tudtam kedvelni, és még azokat is megértettem, akik kvázi rosszul döntenek és akaratlanul is ártanak a segítséggel. Mint Melissa.

Sodró a szöveg, nagyon olvasmányos, és még akkor is filmszerű, amikor lelki folyamatokat és mechanizmusokat tesz fókuszba. Az énelbeszélés, az érzelmi visszacsatolások, a szavatos forma, abszolút etette velem a kötetet.

Nagyon apró, egy-egy kis zavaró részletecske van a cselekményben, ami nem tetszett, de különben ez egy remek debütregény. Biztos vagyok benne, hogy én olvasnék még ezek után az írónőtől, fülszöveg megtekintése nélkül is.