Fülszöveg: 

Ez nem szerelem, ez már megszállottság

A New York-i pszichiáter, Meredith McCall egy szörnyű veszteség után csak fájdalmasan sodródik a saját életében. Azonban minden megváltozik, amikor megismeri Gabriel Wrightot. Ő az új páciense. Már az elején felkelti az érdeklődését, teljesen felvillanyozza. Tudja, nem lenne szabad elvállalnia a kezelését, de képtelen ellenállni a férfinak.

Kapcsolatuk egyre szövevényesebb lesz, és Meredith úgy érzi, már képtelen Gabriel nélkül élni. Egy idő után ragaszkodása nem más, mint beteges rögeszme. És ahogy egyre jobban összekuszálódik minden, a helyzet már nem is lehet ne rosszabb…

Aztán történik valami.

Szerintem: 

Ha egy szót keresek rá, a

beteg mellett kötök ki. Nincs benne egy rendes, emocionális kapcsolat, ez csupa függő, szenvedő és beteg ember kálváriája.

A főszereplők gyászolnak. Meredith a férjét vesztette el, aki ráadásul halált okozó balesetben veszett oda. Egy anyát és egy kislányt gázolt el. A nőnek pedig az özvegyen maradt Gabriel lesz a mániája, akit követ.
Gabriel, aki éppen Meredith rendelőjébe sétál be és kezd terápiába. De a közös munka helyett nagyon hamar ott tartanak, hogy mániásan követik egymást, viszonyba kezdenek és általánosságba véve gyötrődnek.

Mindenki függő, mindenki titkolózik, mindenki szenved. Egyszerűen semmi egészséges nincs ebben a kötetben. Rossz volt olvasni, ahogy mindenki kezdte felfedni a titkait – Meredith, akinek a férje ellopta a recepttömbjét és így be tudott állni. Olyan állapotban ült autóba. Gabriel, aki csalta a nejét, aki a kislányulat megragadva elrohant otthonról, amikor a szerető beállított. Akkor kerültek kocsi alá. Rebecca, a szerető, aki az egyetemi nős tanárával kavart és olyan szinten ráfüggött, hogy képes volt kocsi alá lökni a férfi feleségét. Hát kivel kellene itt együttérezni?
Talán az is az egyik bajom a könyvvel, hogy el tudok ítélni benne mindenkit. Gabriel fogalmazza meg egy ponton helyesen: a felesége és a kislánya voltak itt csak ártatlanok.

A regény azonban egy jó trükköt kapott. A thrillerekre jellemző feszültségkeltést. Ahogy egy ponton már nem is tudni, ki követ kit, ki van igazán veszélyben. Csak azt érezni, hogy valami nagyon nem stimmel és baj lesz. Valaki robbanni fog, a többiek veszélyben vannak.
Mivel mindenki titkot őriz, van rejtély, amit fel kell fedni. Mi is történt akkor éjjel valójában? Ez viszi előre a fejezeteket.

Különben meg egy dark romance. Meredith és Gabriel útja nem szabadna, hogy találkozzon. Pláne nem szabadna, hogy erotikába billenjenek a történések. De az lesz és a regény erotikus thrillerbe vált át. Keeland egészen a végéig hagyja ezt futni, feszültségekkel és a követés visszatérő elemével. Ezek a szereplők leselkednek, trükköznek, megszállottak.

A cím nagyon passzol is. Még jobban is, mint elsőre hangzik. Mert nem csak Meredith megszállott itt, hanem a szerelmi sokszög mindhárom életben maradt tagja. Akár úgy is lehetne olvasni ezt a regényt, hogy nem a szerelmi szálra vagy a fenyegetettségre tesszük a hangsúlyt, hanem a megszállottságra. Mennyire kifordítja az embert, milyen pszichotikus kórképet szül.

Stílusában erotikus női regény. Érzelmekben tobzódó, helyenként nyers és durva. A hangulata megy különben a kötethez. Csak éppen nem érzem szerencsésnek, hogy milyen beteg viszonyok vannak ilyen túlfűtötten megírva.

Az biztos, hogy nem egy tucat románc. A thriller is el van találva, főleg hangulatában. De – annyira nem esett jól ilyen megszállott és beteg elmékről olvasni. Legalább egy normális szereplő lett volna, nem csak ezek a … függők.

Idézet: 

A tragédia utáni gyógyulás része az elfogadás, és az elfogadáshoz megbocsátás szükséges. Azonban van, ami az életben megbocsáthatatlan.