Fülszöveg: 

Két évvel ezelőtt a tizenöt éves Scarlett Seattle-be utazott, hogy egy hetet töltsön az ott élő bátyjával, Aidannel. A fiatal lány azonban a városnézést követő éjszaka nyomtalanul eltűnik. Hosszas nyomozás, téves jelek és zsákutcák után Aidan már majdnem feladja a reményt. Ám ekkor egy idős nő, Francesca hosszú vonatútja alatt a hajnali derengésben megpillant egy lányt, amint fejvesztve menekül üldözője elől egy észak-kaliforniai erdei tisztáson. Az asszony azt állítja, hogy a lány csakis az eltűnt Scarlett lehet. De vajon tényleg ő az?

Aidan elindul, hogy kiderítse az igazságot, és a Francesca által leírt helyszínt keresve egy tűzvész sújtotta, eltűnt tinédzserek képeivel teleplakátolt városra, Eaglewoodra talál. A helyiek szemmel láthatóan félnek, a rendőrség pedig nem ad választ Aidan kérdéseire, aki úgy érzi, ismét zsákutcába jutott. Egészen addig, amíg egy véletlen találkozás az éppen hazatérő, eredetileg Eaglewoodból származó Lanával rá nem vezeti őt az első valós nyomra. Ám miközben lassan körvonalazódnak az események, Lana és Aidan halálos ellenségeket szereznek maguknak. Olyanokat, akik bármit megtennének, hogy elhallgattassák őket.
Már csak egyetlen dolog számít: hogy megtalálják Scarlettet – még ha ez az életükbe is kerül

Szerintem: 

Igazán nem tudok mibe belekötni, de kiemelni sem olyasmit, amiért

ezt vegyük meg egy másik thriller ellenében. Lecsúszik, de aztán gyorsan el is felejtjük.

A történet nyomozós és összeesküvős. Adott egy férfi, Aiden, akinek egy évekkel fiatalabb húga van. Scarlett, aki eltűnt és nincs semmi nyom utána. Míg egy vonaton levő nő észre nem vesz az erdőben egy fiatal nőt, aki szerinte az eltűnt lány lehetett. Aiden a helyszínre utazik, és hamarosan segítőre is akad. Lena is a testvérét keresi. Ketten jönnek rá, hogy van ott egy nagyon zárt közösség. Egy szekta, akik a világvégére készülnek. Onnan kell kiszabadítani a fiatalokat, de persze a szekta erőszakkal is kész megakadályozni őket.

Van tempója, nem unalmas könyv. De hiányoltam a nagyobb fordulatokat, vagy valami meglepetést benne. Sablonosnak éreztem az egészet, mintha Aiden és Lena csak a kötelező köröket futnák.
A végével is hasonlóak vagyok. Kicsit olyan, mint a nyolcavanas/kilencvenes évek horrorjai. Látszólag győztek a jók, itt is kiszabadítják a rokonaikat. Csak éppen Scarlett kapcsán megvillan, hogy ő már agymosott. Lehet, hogy most hazaviszik és Aiden ott lesz neki, de a lány hívő lett és neki már a szekta a 'haza'. Vagyis, sejtetve van, hogy lesznek még ott gondok. Ennek ellenére zárt vég, és meglepne, ha Edwards folytatni akarná. Ez inkább csak egy írói trükk, hogy nyugtalanságot hagyjon az olvasóban.

A szekta ábrázolása, ami talán egy kicsit jobban tetszett, mint a testvérek ügyködése. Annak ellenére, hogy nagyon bénának találtam a hitrendszerüket és az életmódjukat is. Nem is értem, valaki miért akar oda tartozni. Hiányzik egy nagy eszme mögüle, bár az is igaz, agymosás zajlik, nem is kell nagy eszme.
Nem véletlen, hogy Scarlett olyan könnyen becsatlakozik. Egyszerű„ világos célokkal és kamaszként ez nagyon leegyszerűsítheti neki a világot. Bár azt így sem értem, hogy az ő családi hátterével is ilyen könnyen átálljon, mert azért Scarlett nem egy veszélyeztetett kamaszlány volt.

A szereplőket sem éreztem különösebben jól megfogottnak. Aiden és Lana a pozitív szereplők, akik bármire képesek a testvéreikért. Különben nem is tudunk meg róluk többet. Itt a cél a lényeg, nem a személyiségek.
Annak azért örültem, hogy Edwards nem kezdte el őket összehozni. Ha néha éreztem is benne olyan kilengést, hogy valami elindul közöttük romantikus értelemben, aztán át is lépett ezeken a szerző és a történet. Nem kellett bele.

A stílusára is csak azt tudom mondani, hogy nem rossz, de nem is jó. Nem akadtam fenn pongyola vagy obszcén részeken, de olyanok sem voltak benne, amit kedvem lett volna kiemelni vagy még egyszer elolvasni csak a szöveg kedvéért.

Tizenkettő egy tucat thriller, amely nem hagyott bennem mély nyomokat. Talán kicsit többet vártam, nem tetszett, de a szerzőnek még adok majd esélyt más kötettel.

Idézet: 

– Mintha… fájna valami. […]
– Az egész világ fájdalomban ég.