Fülszöveg: 

Jenny élete szinte minden percét annak szánja, hogy valóra váltsa az álmát, és világklasszis csellistává váljon. Egyfolytában gyakorol, különórákat vesz, a szórakozásra nem marad ideje.
Egy este azonban összefut egy titokzatos idegennel, aki a feje tetejére állítja megszokott rutinját. Cseu, a rejtélyes, jóképű és kissé meggyötört fiú pont olyan veszélyforrás, amit Jenny messziről elkerülne, mégis egész éjszaka együtt járják Los Angeles utcáit, mielőtt Cseu hazamenne Dél-Koreába.

Nincs értelme azon töprengeni, „mi lett volna, ha”, hiszen egy óceán választja el őket egymástól. Ám Jennynek és anyukájának egy időre Szöulba kell költözniük, hogy gondját viseljék Jenny nagymamájának. És vajon kivel találkozik az elit művészeti akadémián, ahova beiratkozott a félévre? Cseuval.
De Cseu nem csak egy átlagos álompasi, akivel egy osztályba kerülnek – hanem az egyik legnagyobb k-pop-banda tagja, egy idol, akinek tilos randiznia…

Szerintem: 

Jobban tetszett volna, ha

nem olvasom már előtte a K-Popot. Az egyszerűen kevésbé mese, jobban ki van találva. Ezt most kicsit annak a tinilányos verziójának éreztem.

A történet szerint a koreai származású, de az Államokban felnőtt Jenny az anyjával pár hónapra Dél-Koreába kell, hogy költözzön. Szerencséjére a helyes fiú, akivel egy szép estét töltött el még otthon, szintén abba az iskolába jár, ahova Jenny is bekerül. De akad egy kis gond: Cseu egy menő k-pop banda frontembere, és szigorú szabályok szerint kell szerveznie a mindennapjait. De a szerelem…
Igen, innen ki lehet találni. Titkos randik, lebukás, nagy gesztus… Tipikusan hozza a romantikus regények alapsémáját, csak tinikre szabva. Vagyis, ez korhatáros verzió, amikor a csókig eljutni is nagy szó, és a szerelem, mint érzelem a lényeg.

Jenny is sok tekintetben az átlag kamaszlány, akivel az olvasó könnyen azonosulhat. Helyes, de nem ő az iskola szépségkirálynője. Kedves, de félénk. Ami kicsit dob az alakján, az a gyásza és az anyjával való problémás kapcsolata. Az sokkal jobban meg van fogva, mint a koreai származásának megélése. Nagyon könnyen lép át egyik kultúrából a másikba, azon meg is lepődtem, hogy mennyire egyszerűen vált majd országot, és lesz bentlakásos iskola tanulója, amikor az anyjánál lakni se lenne éppen bonyolult. Mivel kell egy közös pont a regénybéli szerelmével, Jenny is zenész, csak ő klasszikus zenész és hangszerrel, nem énekesnő.

Cseu kapcsán is bekapcsol a tipikus YA regény álomfiú séma. Ő viszont a leghelyesebb fiú a kötetben. Nagyon tehetséges is, nem csak sztárénekes, de szövegeket is ír. A fő mozgatója, hogy az anyjának és az öccsének anyagi biztonságot teremtsen.
Az ő esetében jobban megvan a koreai vonal is. Az a mély kötelességtudat, nem csak a családja, de a rajongói felé is.

A leginkább jellemző jelző rájuk a 'cuki' jelző. Szívesen olvastam, kellemes is, csak nagyon mese. Idealizálva vannak a randik, a kapcsolatuk egésze. Az ilyesmire szoktam írni, hogy ezzel vannak ránevelve a kamaszlányok a felnőtt románcokra.
De ok, azért nem vagyok ennyire szemét. Pluszban ott van Jenny és az anyja kapcsolata, vagy a k-pop világ, ami többé teszi csak egy tinirománcnál.

A k-pop kapcsán jegyezném meg, hogy nem vagyok rajongó, és minimális, amit tudok róla. A már emlegetett K-Pop kapcsán nem is tudtam eldönteni, mennyire valós, amit abban olvastam. Ez csomó mindent megerősített bennem, és meg is lepett azzal, hogy mennyire egyeznek a szakszavaik, mert ennek a világnak külön zsargonja is van. Mint a debütálás. De egyezik a rendszer is, ahogy a csapatokat megalakítják, és a komoly elvárások is feléjük.
Ez különben érdekes ebben a könyvben, mert itt nem szerződés köti őket, hogy a magánéletükben milyeneknek kell lenniük. Itt egy belső késztetés, hogy egy idol ne okozzon a rajongóknak csalódást, és mindent alá kell rendelnie annak, hogy az álmaikat megtestesítse. Nem is annyira Cseu, inkább Jenny szobatársnője kapcsán van ez utóbbi fejtegetve.

A stílus is ifjúsági regényeké. Nagyon sok érzelem, sokat beszélgetnek. Azért szerencsére cselekmény is akad, de alaposan megismerjük azt is, Jenny mitől hogyan érzi magát. Kellemes, olvasható, de nem letehetetlen vagy megragadó.

Hát igen, a borító is sokat elárul. Így is olvastam: tini románcként, pár plusz színnel. Összességében teljesen vállalható, korrekt darab, egy más kultúrát is közelebb hoz, de lényegében a sablonokat követő tinirománc.