Fülszöveg: 

Sietni kell! A könyvtár védelme meggyengül, és a fekete boszorkány halálos üzletet köt a rémálmok királynőjével! Estrid az éjlidérc hatalmába kerül, és csak a hollótestvérek, Alrik és Viggo tudják megmenteni őt és egész Mariefredet. De rendkívül veszélyes alászállni az álmok birodalmába…
Alrik és Viggo segítségével Irisnek sikerült kiszabadulnia a sötét boszorkány karmai közül. Ám a fiatalok meggondolatlan cselekedeteinek hamarosan súlyos következményei lesznek. Migrén-Maggi a sebeit nyalogatja a háttérbe húzódva, de baljós tervei még nem értek véget: hamarosan alkut köt a rettegett éjlidérccel.

Szerintem: 

Az utolsó előtti rész, és már

eluralkodott a fő szál, nincsenek kitérők.

Vagyis, ebben a részben már a Fekete Boszorkány személye fel van fedve, nyíltan köt alkukat és tör a könyvtár biztonságára. Nem álcázott támadást tesz, hanem nyíltan az éjlidérccel szövetkezve igyekszik a gyerekek álmából kilopni a válaszokat. Célirányos támadás jön, amit valamiképpen ki kellene védeni.

Izgalmas is, gyors is, és szokás szerint gyorsan olvasható, elég nyitott véggel, ami már az utolsó részbe vezet át. Még mindig tartogat csavarokat, amit kifejezetten szerettem a részben. A Fekete Boszorkány mögött még áll valaki, aki homályban rejtőzik és nem is tudnak a létéről, de az olvasó már egy kis ízelítőt kapott belőle. Még derülnek ki titkok a fiúkról – nem véletlenül lettek a könyvtár harcosai, vannak eddig rejtve maradt képességeik. Vagyis, nekik is van varázshatalmuk. Viggo tárgyakat mozgat az elméjével, Alrik pedig vízmágus, aki nem csak a vízben élő lényekre tud hatással lenni, de látomásai is vannak a jövőről, ha víz éri. Így nem csak harc van ebben a részben, de a képességeik fejlesztése is.

Ami meg a humort hozza vissza a történetbe, hiszen Iris módszerei koránt sem barátságosak. Viszont kívülről jót lehet mosolyogni azon, ahogy a fiúk háborognak, Iris meg akkor is folytatja, ahogy neki tetszik.

A mitológiai elem újdonsága a fiúk képességei kapcsán jön. Már az elejétől pedzegették, hogy ők hollófiak, de az most derül csak ki, hogy ez mit is takar igazán. Egészen Odin hollójáig megy vissza a mese, és éppen annyira ötletes, amennyire ezt ebben a sorozatban szeretem. Új elem az éjlidérc, amit viszont már nem tudok ennyire eredetiként üdvözölni. Leginkább egy skandináv tónusú mumusnak mondanám, aki az álmokban garázdálkodik.

Újfent felvillan a történet hétköznapi drámája is – nem a bullying téma jön vissza, hanem a függő szülők gyerekeinek helyzete. Nekem még mindig elszorul attól a szívem, hogy Viggo mennyire tud még reménykedni és hinni akar az anyjukban, míg Alrik már fixen itt akar maradni a nevelőszülőknél, és túl sok rossz emléket cipel. A most felfedezett képessége is növeli ezen történetszálon a tragédiát: mert Viggo reménykedhet abban, hogy az anyjuk összekapja magát, eljön karácsonyra és megajándékozzák egymást, de Alriknak elég vízhez érnie, hogy tudja, az anyja részeg és kába, legfeljebb a következő üveg alkohol és nem a fiai járnak az eszében.

De szépen bele lett építve a történetbe a hatalom megrontó ereje is. Iris lesz megkísértve, aki a sárkánykígyó erejével képes lenni kiszippantani a könyvtárat és mindent magának megszerezni. Csábítja is a dolog, de ellent tud állni. Ez egy olyan jelenet benne, amiről szerintem a gyerekekkel jókat lehetne beszélni.

Természetesen megint nyitott a vége – és továbbra is nagyon érezni, mennyire lehetne egy kötetként olvasni az egész sorozatot. Szervesen építkezik a korábban történtekre, mozgatja a korábban megismert szereplőket és egyértelműen halad az utolsó összecsapás felé.

Az illusztrációkat is kapjuk abban a formában, ahogy eddig is. A sötét tónus növelése itt is megvan, bár a leginkább horror elemeket nem ebben a részben találtam meg. Igen, még emlékszem a nyitányban a botra tűzött rohadó lófejre, és voltak más finomságok is megrajzolva már.

Akkor, még egy nagy levegő, és jöhet az élőholt ellenfél is a végére.

Idézet: 

Az igazság fájdalmas lehet, de az igazság szabaddá tesz.

Mire megyek vele, ha enyém a hatalom, és mindenki csodál, gondolja. Ha elhagyom a barátaimat, úgyis csak magányos leszek.