Fülszöveg: 

Pax, szívem.
A kártyák katasztrófát jósoltak a hollótestvéreknek. És most a jóslat valóra válik. Viggo és Alrik elköltözik. El kell menniük Mariefredből és a nevelőszüleiktől, Anderstől és Laylah-tól. Viggo mindezért Irist hibáztatja. De amikor Viggo hirtelen rájön, hogy hol található a könyvtárt nyitó kulcs, egy kis fény gyullad a sötétségben. Vajon meg tudják-e menteni a testvérek Mariefredet és a világot, mielőtt a fekete boszorkány betör a varázskönyvtárba, és felébreszti a sárkányt?
Az idő lüktetni kezd, és lassan beszivárog a sötét – utoljára!

Szerintem: 

A nagy összecsapás. Itt már minden titok kiderül, és a

tényleges harcra is sor kerül. Minden szálat el is varrtak a szerzők, a 10. résszel eljutnak oda, hogy a túlélőknek legyen béke.

Itt már egyáltalán nincs más eset. A felvezetésben a fiúk azzal néznek szembe, hogy a szociális munkás elvinné és szétválasztaná őket, nem is akarnak a mágikus ügyekkel foglalkozni. De a Fekete Boszorkány támad, Viggo menni akar segíteni, és Alrik vele tart. Egy este alatt aztán le is zajlik minden: kódtörés, mágia, az ellenséges felek összetűzése. Ugyanakkor a jövőt sejteti, de nyitva hagyja. Ha valóban Iris és Alrik veszik majd át a könyvtár őrének szerepét, velük akár újabb kalandot is lehetne kezdeni.

A horror elemek is elérik a csúcspontot erre a részre. Több haláleset is történik, a Fekete Boszorkány megreked egy félig pók, félig ember testben és az élőholt sem egészen az, aminek a neve alapján gondolnám. Nem egy zombi. Lovacraft világából táplálkozik inkább, másvilági és elfeledett borzalmas szörnyekkel, akik egy nyitásra váró dimenziókapun átjönnének és felégetnék a Földet is. Az illusztrációk is követik ezt a vonalat, és volt olyan is, hogy nehezemre is esett értelmezni, amit látok. Az élőholt ugyanis bekebelezi az élőt, használja és formálja annak testét, elméjét és képességeit. Több egy parazitánál, ami átveszi a test fölött az uralmat. Láttam már olyan Lovacraft-történetből készült képregényt, ami kevésbé sikerült félelmetesre, mint amit ebben a gyerekkönyvben kapunk.

Amit a sötétségén és mozgalmasságán túl szerettem ebben a kötetben, hogy milyen értékeket emel magasra. Az egyik a bátorság és a többiek megvédése. Ezért érdemes áldozatot is hozni, és ezek a gyerekek túl tudnak lépni azon, hogy nekik mi lenne a legjobb. Azt nézik, hogy a lehető legtöbb személynek miképpen lenne a legjobb. A másik ilyen Magnar alakja, aki nem rendelkezik képességekkel, mégis a csapatot összetartó habarcs ő, és nagyon sokszor ő menti meg a helyzetet. Empatikus, kedves, segítőkész. Nem véletlenül mondja, és nem először Iris, hogy a férfi kedvessége is szupererő. Ez pedig kifejezetten szimpatikus vonás volt, ebben a részben is.

Pedig a dráma az, ami nagyon a szívembe tudott most tépni. A szerzők elkaptak nem egy olyan jelenetet, ahol a cselekménybe sikerült oltani a hatalmas fájdalmat. Amikor Alrikot az öreg testvérpár fogja vissza, hogy ne ölje vízbe magát, amikor rászakadt, hogy az öccse nincs többé, a leginkább ilyen volt számomra. Nem kellett ragozni, egyszerűen át lehetett élni, micsoda veszteség és kilátástalanság szakadt akkor a fiúra.

Tetszett az is, ahogy a családi problémákat rendezni tudják, minkét családban. Iris az, akinek segít a kommunikáció. Nem sértettség lesz és egymás szavába vágás, hanem most tényleg mindenki elmondhatja mit érez, mit szeretne. Iris is, az apja is. Végre egy nevezőre tudnak kerülni és ki lehet alakítani egy modellt, amivel mindenki boldog tud lenni. Alrik esete más, ott egy toxikus szülő esete áll fenn, de a nyílt beszéd itt is tud segíteni. Alrik pedig meglépi azt, amit Viggo rajongása mellett nem lehetett volna. Azt mondja az anyjának, kapcsolatban maradhatnak és kommunikálhatnak, de már nem akar többé vele élni. El tud szakadni, és megvédi magát az anyja rossz hatásától, aki maga is belátja, hogy ő már ígérni sem tudna mit. Jobb a gyereknek, ha egészséges családba és környezetbe engedi.

Mindig erőssége volt ennek a sorozatnak, hogy nem csak fantasy horror van jelen benne, a mindennapok poklait is bele tudja emelni. Most is ez történik, csak a zárás miatt ad válaszokat és lezárásokat is az esetekre. Még a bullying téma is rendeződik, ha tragédia is kellett hozzá.

A humora az, ami visszanézve azért fájdalmas. Viggo rosszalkodik a történet elején, és gyerekfejjel valóban mókás csínyeket eszel ki. Csak annak ismeretében, mi történik a fiúval, utólag már ezek is inkább szomorú színezetet kapnak.

A stílus teljesen szokott, az ötletessége is. Korrekt lezárást kapott a sorozat, ha a kisördög azért bennem is van, hogy a könyvtár védése közben akadhatna még vészhelyzet.

Idézet: 

Néha a nehéz út az egyetlen helyes választás.

A kedvességed igazi szupererő, Magnar!