Minden napra egy könyv

Minden napra egy könyv

Haratisvili: A nyolcadik élet

2024. április 03. - BBerni86

a_nyolcadik_elet.jpgFülszöveg: 

Az életben maradásért, a boldogságért és a szerelemért küzdenek egy grúz család tagjai a polgárháború, forradalom, világháborúk és önkényuralmi terror alakította orosz–grúz és szovjet 20. századi történelem viharaiban, hol egymásba kapaszkodva, hol messze elszakítva és eltaszítva egymástól.
A rendkívüli tragédiák és a rettegés évszázadában – Tbilisziben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Berlinben és Bécsben – a csokoládégyáros ükapa titkos receptje alapján sorsfordító forró csokoládék készülnek, annak reményében, hogy megváltoztassák mind a történelem, mind az egyéni sorsok menetét… beteljesítve az álmokat. A nyolcadik élet (Brilkának) lenyűgöző, líraian megírt, eposznak is beillő, felkavaró és megindító családregény sűrű szövésű, történelmi léptékű, nagyszabású mű, tele félelmetes, ugyanakkor lélekmelengető történetekkel – igazi nagyepikai alkotás, évezredfordulós Háború és béke.

Szerintem: 

Egy olyan regény, ami sokkol és fullaszt, de közben imádtam. Talán nem véletlen, hogy

családtörténet és mellette más poklokat is tárgyal. A társadalom egészében van erőszak, diktatúra és balsors.

A regény átveszi az egész XX. századot, egy grúz család szemszögéből. Nagyon mélyen és személyes történeteken keresztül mutatja be, milyen volt a sztálinista diktatúra. Pedig ez a család még csak nem is volt rossz helyzetben. A 3. generációból származó fiú, Kosztya nagyon magas rangra jut, egykori katona és mégis. Amikor szorít a vasmarok, nem számít a protekció sem.
Felsorolni sem lehetne, mennyi tragédiát rak össze a szerző a családban, és ezeknek egy jelentős része a politikából, a Szovjetunió rendszeréből fakad. Látunk kínzást, tényleges nemi erőszakot és kierőszakolt viszonyt, van GULAG benne, többféle megbélyegzés és még hosszan lehet sorolni. Történelmi regényként olvasható, annyira szervesen alakítja a család és tagjainak életét, hogy milyen korban élnek, mi történik az országban és ez hogyan hat rájuk.
Haratisvili különben be is iktat Hugo esszéit idéző betéteket, amelyben magyarázza a korszakot, annak politikáját, vagy kultúráját, éppen a család történetéhez illő dolgot. Plusz, a cselekményben is megjelennek ismert személyek, ha azokat gyakran el is leplezi. Kis Nagyvezérek vannak, de elég utalással a személyükre. Plusz, azt is benne éreztem, hogy nem is kell nevesíteni őket, mert ugyanazt képviselik, ugyanúgy viselkednek. Egyik kutya, másik eb. Bár a négylábúak megsértődnének az összehasonlítás miatt.

De nem csak politikai szenvedéseket kapunk. Családtörténet, személyes és egyéni drámákkal. Sok-sok generáció, mindben megvannak a kiemelt szereplők, és mindenkinek meglesz az életét megnyomorító tragédiája is. Annyira tudtam értük szorítani, de ez a történet folyamatosan osztotta a fájdalmas pofonokat. Szinte katasztrófaturizmus érzésem volt, annyira rosszul tudtak alakulni benne a dolgok. De a reményt sosem öli meg, és a szereplők küzdenek. Igen, nagyon csúnya dolgok esnek be, de nem adják fel és próbálnak boldogulni, jól lenni. Ez valahol inspiráló is, ha egyikükért-másikukért nagyon vérzett is a szívem.

Mindezt egy kis misztikummal fűszerezi: van egy családi csokoládérecept, amit elátkozottnak tartanak. Már szinte a mágikus realizmushoz közelít, ahogy viszonyulnak ahhoz a desszerthez.
De nem ez az egyetlen történeten végigvonuló motívum. Ki lehetne emelni a férfiak idősebb nőkhöz való vonzalmát, vagy a Bécs iránti vágyódásukat. Több generáció oda vágyik, jelképezi nekik a Nyugatot és a szabadságot.

Különben is sodróan van megírva. Mintha az utolsó leszármazottnak a nagynénje összegyűjtene mindent, a család történetét és minden fájdalmas történetet. Mert innen jött, ezek a minták ismétlődnek, és ez ő. Személyes, narráló, nagyon mesélő és igényes. Meg is akarja érteni a szereplőit, nem csak elmondani, mi esett meg velük.

Ehhez kapcsolnám, hogy nem hősökről mesél. Gyarló és sebzett emberekről, akiknek bőven voltak rossz pillanataik, de egy-egy nagyszerű is jutott. Pont azért lesznek szerethetők és hitelesek, mert annyira emberi, ahogy viselkednek. Van, többen is, akik ki tudnak emelkedni az átlagból, mert van egy külső vagy belső különlegesség bennük, de attól még nem kerülnek piedesztálra, és a szenvedéstől sem menekülhetnek. Elbuknak vagy küzdenek, de meg lehet érteni a miérteket.

A konfliktusok is több szinten működnek, ahogy az egész regény is. Benne vannak egy egész rendszer ellentmondásai, a történelmi korok feszültsége, nagy családi drámák, de kisebb veszekedések és azok elsimulása is. Nagyon komplex, és szerves egészet alkot, ahogy ezek az emberek léteznek, de nem csak a maguk kis világában, hanem egy politikai és világrendszeren belül.

Nem könnyű és érzelmileg is megterhelő könyv, de egyben nagyon értelmes és értékes is. Hosszú, de itt ez indokolt és tartalmas.

Idézet: 

A legtöbb ember vérszívó, mint a kullancs. Semmit sem akarnak csinálni, de megtömni a hasukat, azt igen. Nem akarnak dolgozni, de meggazdagodni, azt igen.

A bejegyzés trackback címe:

https://regenyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr8218367839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása