Fülszöveg: 

1326. ​Anjou Károly úgy érzi, a három évvel korábbi tengermelléki hadjárattal lezártnak tekintheti a belháborúk korszakát, és fényes visegrádi udvarából nekifoghat egy erős birodalom felépítéséhez. Felesége már a második egészséges fiúgyermekkel ajándékozza meg, piacain végre értékálló, erős pénz cserél gazdát, Erdélyben és a Felvidéken egymás után tárják fel a zsíros ezüstbányákat, ő pedig a keresztény királyok közül elsőként saját, világi lovagrendet hoz létre, amely Szent György nevét viseli.
Ám ahogy negyedszázados uralkodása során újból és újból mindig, úgy ezúttal is felüti fejét a baj: Dalmáciában belháború tör ki, a Kőszegiek és a Babonicsok saját szakállukra nyugat felé settenkednek, Havasalföldön pedig Basarab vajda kezd sötét ténykedésbe, miután függetleníti magát a magyar királytól.
Visegrádon eközben egyre erősebbé és befolyásosabbá válik a Bátor Attila örökségét őrző Lackfi István, de ott van az udvarban az az ember is, akit túlontúl nyomasztanak a múlt árnyai, és aki maga sem tudja, bírhat-e szabadulni régi esküje terhétől: Zách Felicián.

Szerintem: 

Már a bevezető gondolatok felkészítenek arra, hogy a sorozat váltani fog. Bátor Attila története befejeződött, ahogy a kiskirályokkal való csatározás is. Haladunk tovább Károly király uralkodásában.

A cselekményben megváltoznak a

kiemelt szereplők. Meglepett, hogy mennyire háttérbe szorult a királyi család. A királyt uralkodni látjuk és történelmi regényhez méltón értesülünk országos eseményekről. El van magyarázva a bányatörvény, a visegrádi királytalálkozó vagy éppen a külpolitika, melyik határon milyen nehézségeket kell leküzdeni a békéért. De Károly Róbert, mint ember már nincs előttünk.
Vele együtt a családja is háttérbe került. Már két törvényes herceg született Erzsébettől. Az egyetlen családdal kapcsolatos jelenetsor az elsőszülött, de törvénytelen fiúgyermek, Kálmán sorsát követi, akit papi pályára szánnak.
Ha történelmi regényként nézem, akkor remek így. Sok mindent megtudtam a korról, a király uralkodásáról, a Magyar Királyság ezen középkori állapotáról. De nem tudom nem úgy érezni, hogy vesztettem a magánéleti szálak hanyagolásával.

Viszont, előtérbe kerülnek a Lackfi testvérek. Nyolc fiú és többen közülük igencsak nagy szerepre tehetnek szert. István, aki talán a legidősebb, a király egyik lovagja. Fehér Sárkány a beceneve és rendszeresen ő vezeti hadba a király seregeit. Az egyik legjobb jelenet is az övé: amikor Krakkó ostromához kell sietnie pár száz emberrel az ezrek ellen. Mondhatni, a biztos halálba. Ott nem erővel, ésszel és diplomáciával kell boldogulni. Ahogy a cseh királlyal tárgyal feszült, drámai, de okos is. Az egyik kedvenc jelenetem. Vele már kapunk magánéleti szálakat és nem kicsit emlékezetes szereplőket. Amiket az anyósa művel… Amit hiányoltam a királyi család kapcsán, itt megkaptam.
Mellette a legifjabb Lackfi, a bátyjánál tanuló Pali kerül még előtérbe. Még csak kamasz, de Bíró már vázolja, milyen hadfi nő fel belőle.
Dicséret különben a kötetnek, hogy annyira megszerettette velem ezt a családot, hogy már olvasgatom, mi lett velük, hogyan éltek, bővítem, amit innen megtudtam.

A család élete és a történelem szorosan összefonódik. Valódi történelmi személyek, valódi csaták és összetűzések adják a regény vázát. Amúgy is gyengém az Anjou-kor, és itt meg is van az érzetem, hogy szórakoztatva tanulok róla.

Ha a történet kapcsán még egy kis hiányérzetet felemlegethetek, az a Bátor család sorsa. Itt kimerül annyiban, hogy Attila keresését feladják a barátai. Ők csak sejthetik, amit mi folyamatosan olvasók tudunk: halott. Az utolsó jelenetben pedig felfedezik Szilárdot. Nagyon kevés jelenet és történet ahhoz képest, hogy az első trilógiában övék volt a kiemelt hely. Azt most a Lackfi család vette át. Korban különben Pali és Szilárd egyeznek, tippre a nevét visszakapó fiú majd mellé kerül lovaginasnak. De majd kiderül.

Cserébe egy pozitívum: már most szívszaggatónak találom, ahogy a Zách család megjelenik és elő van készítve a közelgő tragédia. Annyira szomorú, hova jutnak majd. Azt a történetet túlontúl ismerem is. Felicián itt remekül fel van építve, a bűntudattal és jó szándékkal együtt. A szakadék azonban közelít…

A nyelvezete elsőre furcsa, van valami más íze. Archaikusabbnak éreztem, mint a köznyelvi normát. De változatos, kifejező és történelmi regényhez még illik is. Hamar ráállt az agyam, utána már kifejezetten élveztem.

Vagyis, ez a regény kifejezetten tetszett. Talán a sorozatból eddig ez volt a kedvenc részem. Lelkes is vagyok, hogy haladjak tovább Károly király uralkodásában a sorozat 5. kötetével.