Fülszöveg: 

Adalyn Reyes mindent megtesz, hogy tökéletesen végezze a munkáját a Miami Flames focicsapat irodájában, de homokszem kerül a gépezetbe: felvétel készül arról, hogy összeveszik a csapat címerállatával, ami virálisan terjedni kezd. A tulajdonos – aki történetesen Adalyn apja – nem rúgja ki, hanem elküldi az isten háta mögé, Észak-Karolinába, ahol azt a feladatot kapja, hogy hozza vissza a küszködő helyi focicsapat, a Green Warriors reményeit, és ezzel bizonyítsa rátermettségét. Adalyn nagy tervei romokba dőlnek, amikor látja, hogy a csapat játékosai tütüt viselnek (nem praktikus), kecskét tartanak házikedvenc gyanánt (pfúj, undi!), és egyáltalán: a csapat játékosai kilencévesek.
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a városban tartózkodik Cameron Caldani, vagyis Cam, a csodakapus, aki maga a kétlábonjáró rejtelem. Ő volna a tökéletes jelölt arra, hogy segítsen, de egy szerencsétlen malőr után, amelyben érintett egy kakas, Cam lába és Adalyn kocsijának lökhárítója, a férfi minden erejét latba veti, hogy elűzze Adalynt a városból. De Adalyn nem hátrálhat meg, muszáj felhoznia a szedett-vedett csapatot – számára ez az út vezet a dicsőséghez. Márpedig ez hosszú játszmának ígérkezik. Akár segít neki Cam, akár nem.

Szerintem: 

Az első fele még tetszett is. Aztán észrevettem, hogy

nagyon lesni kezdtem, hány oldal van még vissza. Sajnos, hosszabb lett a regény, mint amit komfortosnak éreztem volna.

Egy romantikus komédia elemei vannak összetéve benne. A 10-15 centis tűsarkakon rohanó, gazdag és céltudatos Adalyn egy faviskóban találja magát a semmi közepén, hogy vezekeljen az apjának egy PR botrány miatt. Ott aztán minden összejön neki: a szexi, de rém idegesítő szomszédja az agyára megy. Nem mer aludni sem abban a horror kuckóban. A csapat, akiket menedzselnie kellene, meg 10 év körüli kislányokból áll.
A szexi szomszéd ráadásul egy rejtélyesen visszavonult sztárfocista, aki szívességből elvállalja a kislányok edzését, így még több időt ki kell bírniuk egymás közelében.

Amíg inkább komédia, addig jobban szerettem. Ahogy Adalyn szembesül a vidékkel, ahogy Cammel marják egymást. Csak aztán átcsúszik a teljesen klisés romantikus világba. Ahogy Cammel minden téren egymásra kattannak. Ahogy Adalyn az egyetlen, aki nem veszi észre, hogy mennyire rosszul bánik vele az apja. Ahogy újra és újra elköveti ugyanazt a hibát – vagyis, piedesztálra emeli az apját, és akkor is neki akar megfelelni, amikor éppen kihúzzák a lába alól a talajt.
A romantikus regényekben van az a pont, amikor a szereplők már boldogok lehetnének, de aztán valami butaság miatt szakítanak, hogy aztán szenvedjenek egymás nélkül. Amiért majd kell egy nagy gesztus a béküléshez. Itt kifejezetten az agyamra ment, hogy mi ez a pont – Adalyn megtudja, hogy az apja eladná a lány szemét exének a focicsapatot, amit a lány akart tovább vezetni. Mivel egy nappal korábban ezt Cam pletykaként már hallotta, de nem mondta el azonnal a lánynak, és van mersze még azt is felajánlani neki, hogy elkíséri az apjához, Adalyn kidobja: mert titkolózik előtte. Mert annyira gyengének gondolta, hogy nem tudja egyedül kezelni az apját. Pedig semmi ilyesmiről szó nincs. Egyszerűen Adalyn érzelmileg egy roncs, és az apjával kapcsolatban olyan vakfoltjai és tévképzetei vannak, hogy attól a nő kb. manipulálhatónak, naivnak és butának is tűnik. Annyira el van túlozva az apjának való megfelelési kényszere, hogy az már röhejes.

Pedig különben Armas szépen hoz bele mókás betéteket: mint a kecske jóga, az éjszakai rettenet a kunyhóban, vagy Adalyn anyja és legjobb barátja. Ezekért meg tudnám bocsátani a romantikus szál teljes klisé voltát, de azt már nem, hogy érzelmi oldalról mennyire túlírt a regény, főleg Adalyn gyötrődései.

Alapvetően két szereplőre koncentrál a kötet – Cam és Adalyn osztoznak az író figyelmén. Vannak mellékszereplők, de leginkább csak végszavaznak nekik és közbe feltűnnek. A lényeg az esetek nagyon nagy százalékában Adalyn és Cam között zajlik – Adalyn apja a kivétel, aki úgy van a lánya felett, mint egy a szálakat tartó bábjátékos. Adalyn meg nem képes, és nagyon sokáig nem is akarja elvágni ezeket.

A szereplők egy-egy zsánert testesítenek meg, jól illenek a romantikus, humoros csajos könyvek tipikus szereplői közé. Cam eleinte mogorva és ellenszenves a nőnek, hogy kiderüljön mekkora szíve van, milyen védelmező – az már kezdettől nyilvánvaló, hogy fizikailag jó pasi. Az exe a pénzével érvényesülő, nem sokat érő szépfiú, aki szívesen szemétkedik másokkal. Az apja egy zsarnok, aki észre sem veszi már ezt. A gyerekek vidámak és minden lében kanalak, akiknek a száján, ami a szívükön. A vidéki polgármester meg egy pozitív energiabomba, akinek nem lehet nemet mondani.
Teljesen egyértelmű, ki a történetben a pozitív és a negatív szereplő.

Erről jut eszembe, Adalyn egy szempontból tipikus Armas-hősnő. Ahogy lebecsüli magát és átlagosnak gondolja magát, akire egy jobb pasi rá se nézne. Ez a harmadik olvasásom tőle, és mindhárom hősnő ilyen volt. Alacsonyak, spanyol vérvonalúak és átlagosnak érzik/mondják magukat.
A szomszéd lány típus latina verziója, aki majd behúzza az álompasit.

Ha egy jó 100 oldallal húzzák, nekem jobban tetszett volna. A második fele, a párrá válás után nekem már nagyon klisés, és Adalyn lelki nyűgjei az agyamra mentek. Mivel chick lit, Armas eltúlzóan bele is mászik Adalyn érzelmi világába, amiben sok az idegesítő elem. Engem egyszerűen bosszant, hogy míg mindenkitől követel és kemény velük, az apja és az exe úgy alázzák, ahogy csak akarják, és ezt meg se akarja látni. Amiért Cam a világ rossza, az apjától már fel se tűnik.

Akadt benne humor is, ötlet is, a két főszereplő ellenségeskedése az elején még tetszett is. Inkább erre igyekszem emlékezni belőle, mert utána a szememben megindult a könyv a lejtőn és meg se állt.

Idézet: 

Nem lehetsz felelős mások tetteiért. Akkor sem, ha azt állítják, hogy szeretetből, rajongásból, vagy csodálatból teszik.

Különös játék a szerelem, mi amor. Nincsennek szabályok, és hiába próbálsz nyerni, így vagy úgy, de mindig kockára teszed a szíved.