Fülszöveg: 

Mi lenne, ha a hercegnő nem menne feleségül a királyfihoz, mert az autóversenyzés jobban érdekli?
Mi lenne, ha a legszegényebb lány is tanulhatna, hogy aztán országos ügyekben döntsön?

A szerzőpáros újragondolja a mese műfaját. Száz rendkívüli nő életét mondja el Kleopátrától Marie Curie-n át Michelle Obamáig. Történetüket egy-egy portré teszi teljessé, amelyeket a világ különböző országaiban alkotó hatvan grafikusnő készített.

Az Esti mesék lázadó lányoknak a közösségi adománygyűjtés történetének legnagyobb könyves sikere lett. Nem csoda, hiszen hősnői – vagány kalózok, zseniális tudósok vagy élvonalbeli sportolók – köztünk éltek és élnek, az ókori Japánban éppúgy, mint a mai Mexikóban. Sikereik azt bizonyítják, hogy a hagyományos női szerepekből ki lehet törni, és bármire képes egy lány, ha az akadályokat leküzdve kibontakoztatja a benne rejlő lehetőségeket.

Szerintem: 

Már az sem semmi, hogyan jött létre ez a

kötet. Felajánlásokból rakták össze a pénzt, aztán olyan sikeres lett, hogy nem csak folytatása született, de mások is összerakták a maguk esti meséit lányokról lányoknak. Van magyar verzió is, írhatnom így is.

Bevallom, én szkeptikusan álltam a témához. Ugyan, mit lehetne elmondani egy-egy életútról alig egy oldalban, pár mondatban? Ehhez képest azt vettem észre magamon, hogy szívesen olvasom és az ismert asszonyok mellett új embereket is megismerek. Mert pl. tudom, ki volt Kleopátra, Jane Austen, Coco Chanel vagy éppen Nancy Wake és Hillary Clinton, de most megismertem mellettük pl. Ashley Fiolek motorversenyzőt, Csen-Ji Vang csillagászt, Laksmi Bái királynőt és még sorolhatnám.

Már abban is látom az ötletet, hogy mire elég az egy oldalnyi kis szöveg egy-egy emberről. Meseszeráen vannak megírva, egyszer volt kezdettel. Elmondja, mit kellett leküzdenie és mit vittek végbe. Vagyis, az van kiemelve az életútból, amiért a ma embere és lánya felnézhet rájuk.
Megvolt az a hatás is, amit egy ismeretterjesztőben nagyon tudok becsülni, hogy további olvasásra ösztönöz. Mert tényleg nagyon keveset tudhatunk meg egy-egy asszonyról, lányról és fel tudta kelteni az érdeklődésem, hogy nincs valami még, amit elolvashatnék Szondok uralkodásáról?

A kötet szerves részét képezik, és ki kell emelni a szó szerinti portrékat is. Minden asszonynak jár egy potré is, egész oldalon. Hiszen így néz ki a kötet: ABC sorrendben követik egymást a nagyszerű lányok és asszonyok, egy oldalon az életmese, a párján meg egy portré. Rajz. Az is tükrözi az adott személyiséget. Van, ahol a legismertebb ábrázoláshoz nyúltak, máshol ötletelt a grafikus és vitt bele egy-egy plusz ötletet. Nagyon tetszett, ahogy Chanel fekete-fehérben színjátszott. Megidézték Kahlo stílusát a képén, Clinton pedig szinte fotószerű arcmást kapott. Talán csak egy volt, ami nagyon nem jött be – Julia Child a konyhában, tállal. Elsőre észre se vettem, hogy nő is van a képen. Ő szinte elveszett azon a rajzon.

A végére hagytam, ami azért tüske a körmöm alatt. A jellegéből adódik, és valahol értem is, de azért piszkál, hogy mennyire kevés és egysíkú, amit el tudnak mondani egy emberről. Nagyon sokan vannak benne, akikről olvastam már, akiknek ismerem az életútját. Itt pedig tényleg csak egy elem van a nagyon sokból kiemelve. Sűrűn eltorzítva az összképet is. Mert bizony itt mindenkiből hősnő van faragva, és nincs helye a szürke árnyalatoknak. Pedig voltak azok is, és így ferdítésnek érzek egy-egy dicsőítést. Coco és a nácik, pl. Eva Peron kitartott múltja. Hillary Clinton kapcsán említve sincs Bill. Meg is fordult a fejemben, ha benne lenne Jacky Kennedy, simán kihagyják JFK-t is?

De, az összkép kedvező. Lehet női mesekönyvként olvasni, és tudott új embereket bemutatni felnőtt fejjel is.