Fülszöveg: 

Párizs, 1891. Marie már gyermekkorában arról álmodozott, hogy egy nap megszökik az oroszok által uralt és szorongatott Lengyelországból. Aztán húsz évvel később ez az álom beteljesül: Marie a Sorbonne-on tanulhat. Keményen kellett harcolnia ezért, mert a tudomány világában nem szívesen láttak nőt. Marie azonban tudja, mit akar. Minden ellenérzés ellenére beleveti magát a kutatásba – és az életbe. Amikor találkozik a sármos fizikussal, Pierre Curie-vel, a boldogsága kiteljesedik. A férfi lesz a nagy szerelme, az a szerelem, amit keres. Pierre-rel úttörő sikereket ér el. Ezért azonban magas árat kell fizetnie, és Marie nem is sejti, milyen tragikus sorscsapásokat tartogat még számára az élet.

Szerintem: 

Szerintem fontos, hogy az ikonikus nők közé ne csak

a színésznők vagy a sztárok kerüljenek be. Szívesen olvasok Marilyn, Audrey Hepburn vagy Grace Kelly életéről is, de azért egy Marie Curie-nek olyan súlya van, ami valahogy több.

Inspiráló, amit Susanna Leonard folyamatos tanulságként beleírt a könyvébe. Merj álmodni, küzdj érte és valósítsd meg. Érzéssel hozza, mennyi nehézség volt egy lengyel lány előtt, aki soha nem adta fel és 2 Nobel-díjat is kapott. Motivál és végig egy olyan pozitív üzenetet ad át, ami erőt tud adni. Amiben hinni kellene, és megvalósítani.

A regény a visszaemlékezés technikáját alkalmazza – a már élete javán túl levő Marie mesél az életéről és a regény témája így igazából a gyerekkora, a tanulóévei és a házassága lesznek, közben a tudományos munkásságát is taglalva.
Azért nem kell megijedni, sem a kémia, sem a fizika nem kerül bele túl részletesen. Szó van arról, mit kutatnak és hogyan, de nem a radioaktivitást akarja megértetni a szerző, hanem azt meséli, hogyan tanulmányozták azt.
Kissé az talán zavart, hogy nem tűnik túl hitelesnek, hogy egy idegennek ennyire megnyíljon és intim dolgokat is elmeséljen, de regény. Így van keret, különben meg lineárisan haladunk a kisiskolástól a kétgyerekes családanya felé.

Szép íveket rajzol a történteknek, és vannak ok-okozati kapcsolatok. Miért jegyezte el olyan nehezen Pierre Curie Marie-t? Itt van rá egy érzelmi magyarázat, pontosan kifejtve, egy korábbi tapasztalat milyen cselekvésre késztette a hősnőt.
Éveket ölel fel, és vannak nagyobb ugrások is benne, de ennek ellenére folytonos tud maradni. Nem éreztem úgy, hogy csak az életrajzot mondja fel. Olvasmányos regénynek is.

Szerettem azt is, ahogy el mer távolodni a témájától, és érdekes kérdéseket be tud hozni, miközben elég sok új dolgot mondott nekem. Marie Curie lengyel éveiről nem sok fogalmam volt, most viszont az életrajzon túl képet kaptam arról, hogy az oroszok milyen elnyomással és diktatúrával uralkodtak a nemzeten.
De foglalkozik azzal is, hogy mennyire nagy szó volt, hogy Marie el tudott menni tudományos pályára. Nem ő volt az első fecske, akkor már működött az a folyamat, hogy tömegével mentek Párizsba tanulni, mert ott az egyetemre nők is járhattak. Marie nővére is ott szerzett orvosi diplomát és kezdett praktizálni a férjével, aki szintén orvosként végzett. Nem is ő volt az egyetlen nő a természettudományos tanszéken sem. De addig eljutni, és nem csak egy tanárnői állást megszerezni, abban egyedülálló volt. Nem véletlenül került bele a történetbe, hogy mekkora sajtóvisszhangot kapott, amikor Marie nőként megkapta a férjével a fizikai Nobelt.

Benne van egy nagyon erős házasság története. Ez nem egy hagyományos romantikus történet, megvannak a maga tragédiái, de egy olyan összetartozást elevenít fel, amit csak irigyelni lehet.
Szimpatikus is mindkét fél, a különc Pierre és a komoly, ambíciózus Marie is. Mellettük azért van egy-egy mellékszereplő, akik könnyedséget is csempésznek a történetbe, mert ez a házaspár bizony nagyon munkamániás volt.

Konfliktusrendszer – Marie magánéletében nem sok ilyet tudnék mondani. Nagyobb távlatban vannak súlyos kérdések, ahogy már fentebb említettem. A férfiuralom a tudományos területeken. A lengyelek elnyomása az oroszok által.

Tehát, kis apróságok akadtak, amelyek nem tetszettek, mint az érezhetően mű keret, ami a történet egyéb könnyedségéhez képest nagyon kierőszakolt. De egy inspiráló, könnyen olvasható, érdekes életrajzi regényt kaptam, ami több értelemben le tudott kötni.