Fülszöveg: 

Zalán ​Peti egy szűkös mezővárosi panellakásban él az édesanyjával. Iskolatársai zaklatása elől a könyvekbe menekül, és arról álmodozik, hogy egyszer író lesz – csakhogy hiányzik számára az igazi téma, a valódi nagy kaland.
Egy váratlan telefonhívásnak köszönhetően az előtte álló nyarat a varázslatos Egerben töltheti. A város felfedezése közben ismerkedik meg Tündével, akivel különös rejtély nyomába erednek: egy városi legenda szerint Gárdonyi Géza egyik ismeretlen kézirata máig ott van elrejtve valahol Egerben.
Valóban létezik a titokzatos Gárdonyi-kézirat, vagy csak kitaláció az egész? Képes-e Tünde és Peti feltörni mind az öt pecsétet, amely a rejtély megoldásához vezet? Vajon csak ők tudnak a titokról, vagy vannak mások is, akik rátennék a kezüket az értékes régiségre?

Szerintem: 

A szerző történelmi regényeit is szeretem, de amit ebben az

ifjúságiban összehozott… Valósággal faltam és új kedvencet avattam. Több okból is.

Az első, nagyon együtt tudtam érezni a szereplőkkel. Én is LotR-rajongó vagyok, ha nem is akartam volna soha erdei tündér lenni. A főszereplő egy könyvmoly, aki egy irodalmi nyomozásba keveredik. Egyszerre magunkra ismerünk, meg irigykedhetünk is a kalandért. Végül, ott van Eger is. A könyv is tartalmazza, hogy Eger egy kis ékszerdoboz, és így éltem meg én is. Gyerekként nem jutottam el oda, az ország másik végében élek, de felnőttként már voltam többször és az egyik kedvenc magyar városom lett. Ez meg olyan könyv, amivel simán lehetne járni a várost.

Az alapötletet is nagyon bírtam. Az Elveszett csillagok – vagyis az Egri csillagok egy alternatív verzióját keresik a gyerekek. Hiszen Gárdonyi a legenda szerint a gyerekeinek hagyta, hogy kiválasszák melyik hős szemszögéből mondja el a történetet. De vajon az egyéb verziók létezhettek? A regény szerint igen, de el van rejtve. Indulhat a kincskeresés! Nekem is megmozgatta az agyam, hogy még ki lehetett volna a főhős Éva és Gergely helyett. Én mondjuk nem azt az oroszlánt választottam volna, aki az Elveszett csillagokban majd fürdik a patakban, de az a legkevesebb. Maga az ötlet megvett.

Kalandos a történet. Nem simán a gyerekek kincskeresését lövetjük, de van egy romlott műkerekedő is, aki messze képes elmenni a kötetért. Gyilkosság, zsarolás, minden van a listán. Nehéz is lenne eldönteni, mi a legocsmányabb tette. Nem csak megöli a kvázi nevelőapját, de kifosztja az özvegyét és a néni halálát is ő okozza, ez a top3 nálam. Plusz, ott van a gyerekek saját problémája is. Peti és Tünde is iskolai zaklatás áldozatai lettek, és a fiónak a szegénységgel, a csonka családdal is meg kell birkóznia. Egyiküknek sem könnyű, de igyekeznek a legtöbbet kihozni belőle és egymásban barátot is lelnek.

Tele van a kötet színes mellékszereplőkkel, akiket nagyon meg tudtam szeretni. A hagyományőrző csoport, az élén a kapitánnyal. Peti nagynénje, de az édesanyja is nagyon szerethető asszony. A Gárdonyi-ház gondnoknője. A megboldogult Gárdonyi-rajongó bácsi és neje.
Ok, talán nagyon fekete-fehér a könyv ilyen szempontból. Vannak a jók és a rosszak, legfeljebb humoros színekkel vannak dúsítva. De annyira megszerettem őket, hogy most még ezzel sem fogok kötözködni.

Nagyon hangulatos az egész, és nagyon el van kapva hozzá a környezet is. Nincs telezsúfolva leírásokkal, húzza a cselekmény és a párbeszédek is, de be tudja mutatni Egert úgy, hogy még némi tudást is magunkra szedhetünk a teknősbékáról és a városáról.

Nem ragozom tovább, egy nagyon feelgood kötet, amitől széles vigyor ült ki az arcomra és kedvet kaptam egy újabb egri kirándulásra.

Idézet: 

– Jó fejnek látszol – mosolygott rá orrát felhúzva, fogszabályzóját kivillantva a lány –, de egy kicsit tényleg sznob vagy.
– Emiatt? – emelte fel az Egri csillagokat Peti. – Ne már!
– Nem, inkább amiatt, ahogy gondolkozás nélkül rátámadtál a szórakoztató irodalomra. Ez bizony a sznobok ismertetőjele!