Fülszöveg: 

Közeleg a Luca-nap, csakhogy senki nem sejti, miféle borzalmas fordulatot vesz majd az ünnepség. Egy ártatlan játék ugyanis életveszélyessé válik, amikor megnyitja egy földöntúli világ kapuit, és Mariefredben elszabadulnak a fantomok! Hogy megfékezzék őket, Alrik és Viggo kénytelenek összeállni a mágiában járatos Irisszel, ami egyáltalán nincs ínyükre. Amikor pedig Fafej-Thomas is bekeményít, Viggo furfangos bosszút eszel ki…

Szerintem: 

Az előző kötetekhez képest nekem most ez kicsit

visszalépés. Nem is annyira a történet miatt, hanem Iris szerepének az átalakulása okán.

A lány feltűnt, és eddig remekül elhintették, hogy sötét szereplő. Most viszont SPOILER Kicsit szálkásabb a többieknél, ezzel humort is visznek a szerzők a jeleneteibe. Ahogy az is téma, hogy érdemel-e második esélyt, és képesek-e megbocsátani nekik a fiúk a korábbi dolgaiért.
Nekem még barátkoznom kell vele, egyelőre nem túl szimpatikus a lány. Ahogy mélyen sebzett is, de ezt egy önző, harcias viselkedés alá rejti, nekem nem szimpatikus.

Most talán kevesebb volt a sötét elleni harc is, hiszen Iris befogadása, az Estridnek adott órái vitték a fejezeteket. Ennek ellenére így is volt egy jó ötlet, meglepetés a cselekményben. Elsőre sima kísértettörténetnek tűnt, amelyben a borítón feltűnő 3 fantom rabolja a gyerekeket Anyának. Az viszont nem kicsit meglepő, amikor kiderül, hogy ki ez az Anya és miképpen van sötét ereje. Így a más, érdekes fantasy világ megvan most is, és erről olvastam volna szívesebben többet most is.

A nagy egészet nem csak azzal építi, hogy Iris a fiúk mellé kerül harcostársnak. A sötét boszorkány újabb terveket sző, és megint kapunk ezzel kapcsolatban egy jókora nyitott véget. Érdekes lesz az is, hogy a boszorkány valóban felfedte a kilétét a könyv végén, vagy csak egy újabb embert használ bábuként, ahogy Irisszel is tette korábban.

Az iskolai zaklatás, a tanári kivitételezés folytatódik, és a szerzők egyre inkább Thomast teszik meg ebben a történetben a főgonosznak. Igen, a fia iskolai zaklató, de egyben az apja áldozata is, duplán is. Egyszerre szorítja korlátok közé és zargatja, valamint minden felelősség alól felmenti és bármit is tesz, kimenti a felelősségre vonás alól. Ez is egy olyan szál, amiből érdekel, mit hoznak majd ki. Még nagyon nem látom, hogyan lehetne ezt megoldani.

Mesélős, könnyen olvasható történet ez is. A hátteret, mint pl. a fantomokról való tudnivalók, kicsit az előzőktől eltérően tárgyalja. Már nem csak a fiúk olvasnak a könyvtárban, de Iris is el tudja mondani, amit ő tud. Nekem a könyves verzió szimpatikusabb volt, de tény, így változatosabb az ismertetés. Sok a párbeszéd, a jeleneteket pörgetik a szerzők és továbbra is jól sáfárkodnak a sötét és a gyerekkönyv elemekkel.

A rajzok továbbra is dobnak rajta, és még olvasmányosabbá teszik a kötet forgatását. Nem esnek a mennyiséggel túlzásba, kellemes mértékben illusztrált a könyv.

Leszámítva az Iris iránti ellenszenvem, szerettem ezt a kötetet is, és a cím alapján a folytatásban izgalmasabb lény kerül sorra. Hamarosan sorra is kerül!

Idézet: 

Hogyan akarhat valaki hétköznapi ember lenni? – tör ki Iris. – Amikor a világ tele van mágiával, veszélyekkel és titkos könyvtárakkal?