Fülszöveg: 

1323. ​Alighogy Anjou Károly serege visszatér a tengermellékről, az ország déli fertályán ismét zavarossá válik a helyzet. Úgy tűnik, Subics Mladent hiába fosztották meg zsarnoki hatalmától, ő csak egyike volt a gondok okozóinak, s a rend helyreállítása érdekében előbb-utóbb ismét hadjáratot kell indítani Szlavónia, Horvátország és Dalmácia területére.
A királyságban ennek ellenére végre megszilárdulni látszik a béke. Az uralkodó feladja több mint egy évtizede tartó, önkéntes temesvári száműzetését, és birodalma szívében, Visegrádon kezd új, minden korábbinál fényesebb hatalmi központ építésébe. Míg a gazdasági zűrzavar megfékezése céljából, tárnokmestere több éves munkáját megkoronázva, új pénz verését rendeli el és külpolitikai kapcsolatait is sikeresen rendezi, az utódnemzés kérdésében továbbra is setét fellegek tornyosulnak fölé.
Gutkeled Miklós, az Anjou-sereg hadnagya váratlan kitüntetést kap Károlytól, amit azonban egy diadalmas hadjárattal kell kiérdemelnie. Parancsnoksága alatt vele tart Lackfi István, akit egyre többen emlegetnek Magyarország fehér sárkányaként, és Bátor Attila, aki úgy hiszi, végleg elveszítette családját, s így nem maradt más számára, csak a kegyetlen bosszú.

Szerintem: 

Talán az Anjou-család kapcsán kellene, hogy mélyebb

benyomásaim legyenek, de jelen pillanatban azt érzem a legnagyobb hatásnak, hogy mennyire sajnálom a Bátor-család tagjait. Bíró Szabolcs olyan szinten nyomorba döntötte őket, hogy rossz volt olvasni.

Vagyis, nekem a kötet legnagyobb pofonja az volt, amikor Attila felesége hazakerül élve, és esztelen módon vezeklésbe kezd. Nem folytatja az életét, hanem bevonul egy zárdába, miközben a férje szereti és ő viszonozza is ezt. Mintha valami nagy bűnt követtek volna el azzal, hogy szeretetben és építkezve éltek. Nekem simán rosszul esett, ahogy reagált a gyászra. Nem Szilárdot kereste, nem a családjáért harcolt, hanem eltemette magát egy zárdába, ezzel a férje végzetét is elősegítve. Mert igen, Attila az útja végére ér ebben a kötetben, és az a szál nem alakult volna úgy, ha a felesége nem vonul zárdába. Annyira sajnálok mindenkit, nyomorult gyereket is, aki még nem is tudja, hogy valamiképpen mindkét szülőjét elvesztette már.

A fő szál azonban az Anjou-családé. Még erőteljesebb lett Erzsébet alakja, aki simán felülemelkedik az átlagos női gondolkodáson, és uralkodóként szervez, rendezi a család dolgait. Jót mosolyogtam azon, amikor Károly szembesült azzal, hogy a felesége az udvarba hozatta a fia fattyát és neveltetni akarja. Ahogy a nő levezette neki, miért volt erre szükség… A király nyelni-köpni nem tudott tőle. Egy erős személyiség, jó helyen és időben. Innen simán azt lehet mondani, hogy neki is nagy szerepe volt abban, hogy a férje megszilárdíthatta a hatalmát.
A tragédiák ezt a családot sem kímélik, de ez valahogy kevésbé fájt, mint a Bátrak sorsa. Talán azért, mert itt nem kell a képzeletemre hagyatkoznom. Bár ebben a kötetben a házaspár elsőszülött fia kisgyermekként meghal, a történelemből nagyon jól tudom, hogy megszületik majd Lajos, és nem is egyke lesz. Nekik meglesz az a happy end, amit a másik család a mostani kötetben történtek okán nem kaphat már meg.

A családi történeteken túl pedig történelmi regényt is kaptunk, amelyben sorra jönnek Károly Róbert uralkodásának fontos pontjai. A gazdaságpolitikája, a hatalmát megszilárdító háborúk, de ott van az a törekvés is, hogy a szülővárosa, Nápoly trónját is szerette volna a családjának megszerezni – ennek később komoly következményei is lesznek, szintén történelmi áthallásom van.
Külön ki kell emelni, ahogy Bíró Szabolcs egy irodalmi átiratot is beépít, bár tény, ennek is történelmi gyökerei vannak. A háttérben alakul a Toldi család sorsa is, én már előre várom, hogy az Arany János által klasszikussá tett történet milyen alakban jelenik majd meg ebben a sorozatban. Mert itt már van egy pár éves Miklóska, akit sajnál az édesanyja, mert túl kicsi még, hogy emlékezzen a harcokban elesett apjára. Egyelőre kifejezetten élvezem, ahogy minél reálisabban igyekszik megfogni, milyen lehetett annak a családnak az élete, honnan jön majd Toldi Miklós.

Hitelesnek éreztem a történetet, a korszaknak megfelelő gondolkodásmóddal. Ha az nagyon távol is áll tőlem. Ha középkorban gondolkozom, értem, miért tesz úgy Attila felesége, ahogy. Mai fejjel nagyon nem értek vele egyet, és mondhatni dühít is a viselkedése.

A történetek párhuzamosan elbeszélése mozgalmasabbá és színesebbé teszi a történetet. Ha valamit hiányoltam, az talán az elveszett gyerekek szálának további bonyolítása. Az ikrek még csak-csak kaptak egy hosszabb részt, de Szilárd éppen csak feltűnt a kötet végén. Cserébe volt királyi udvar, háború, Attila tragédiája, Toldi-birtok és egyéb kitekintések is.
Jól olvasható, értelmes.

Azt pedig tudjuk, hogy Bíró Szabolcs trilógiákból építi majd fel az Anjou-kort. Ezzel elértünk Károly hatalmának a megszilárdulásához, a Bátrak életében meg Szilárd veszi majd át a stafétát az apjától. Indulhat a következő szakasz.