Fülszöveg: 

Összeesküdtek ellened vagy valóban kezded elveszíteni az eszed?

Nathalie maga mögött hagyta a múltat. Egy új kapcsolatnak esélyt adva tiszta lappal indított. A férfi nyugalmat hozott az életébe, ám azt mindenki elől titkolja, hogy az elmegyógyintézet falai közti borzalmak nem múltak el benne nyomtalanul. A paranoia nem hagyja nyugodni, úgy érzi, valaki megint követi őt…

„Hiányoztam? Megígértem, hogy visszatérek.”
A félelme egynap megelevenedik és az élete rémálommá válik. Nincs más választása, a túléléshez el kell merülnie a sötétségben.

Szerintem: 

Az első rész jobban tetszett. Kezd érzelmileg annyira játszmás lenni ez a történet, hogy már nem élvezem. A thriller és pszichopata vonal jobban bejönne, csak…

A könyv erősen romantikus szálakkal dolgozik. Nathalie még mindig az a nő, akit minden szereplő (férfi) meg akar kapni. Kb. úgy néz ki a történet, hogy találkozik egy szociopatával vagy pszichopatával, aki aztán nagyon rá is kattan. Ebben a történetben kettőt is sikerült ágyba vinnie. Az új barát, akivel az előzőekben történteket akarta feledni, Jake, a tipikus pszichopata. Se érzelmek, se bűntudat, gyilkos indulatok – de közben annyira jól játssza meg magát, hogy mindenki egészen addig tökéletesnek és álompasinak gondolja, amíg hátba nem lett szúrja képletesen vagy fizikailag. És visszatér Alexander is, akinek Nathalie a megszállottsága. Még az sem zavarja, hogy korábban ő rendezte úgy a szálakat, hogy az ikre elcsábítsa a nőt. Van bűnügy, van játszma, és mégis sikerült Huntnak arra tenni a fő kérdést, hogy igazából kibe szerelmes Nathalie. Még akkor is, amikor éppen lékelni készülnek az agyát, azon tud filozofálni, ki az Igaz Szerelme, és kire akar gondolni még utoljára.

Nem mintha a pasik körötte jobbak lennének. Az már egészen beteges, ahogy az elvben érzéketlen és gyilkos Alexander passzív agresszívan szerelmes belé. Bár, a megszállottság jobban lefedi. Annyi minden van, amit csinálhatna, amit tennie kellene, és mégis az a fő küldetése, hogy a nő nyomába járjon? Annyira nem passzol, hogy mindent kockára tegyen érte.
De az sem tetszett jobban, amikor Jake olyan utalásokat tett – a foga kimutatása után nem is egyszer –, hogy szexuális értelemben milyen jókat fognak még szórakozni, és ágyba akarja vinni.

Mindezzel az a baj, hogy a történetből nem derül ki számomra, hogy mi van olyan extra ebben a nőben, hogy így rákattannak. Dögös vörös, eddig ok. De különben egy jóindulatú romhalmaz. Nem menedzseli jól az életét, alapvetően boldogtalannak érzem. Plusz, van az a mániája, hogy meg akarja menteni az embereket. Empatikus, a végtelenségig és keresi a jót a többiekben. Eredmény: áldozattá válik újra meg újra. Talán nem véletlen, hogy őt találja meg minden pszichopata. Különösebben meg sem kell erőltetniük magukat, hogy átverjék és kihasználják.
Egyre kevésbé bírom ezt a nőt, és az agyamra tud menni, hogy okos nőnek van jellemezve, lelkiismeretes és jó a szakmájában. Ehhez képest egyik rossz döntést hozza a másik után, és sokadszorra is elköveti ugyanazt a hibát. Orvosként sem látom, hogy a helyzet magaslatán lenni. Aminek jellemezve van, meg amit a cselekedetei és a történet alapján látok belőle, nem férnek össze.

A thriller meg erőltetett. Az hogy jön össze, hogy Jake tökéletesen rá tudott jönni, kik és miért ölték meg az apját, milyen kapcsolat volt Nathalie-val, de az már nem megy, hogy három embert lenyomozzon? Meg egyáltalán, mi célt szolgált, hogy elcsábította a nőt? Simán többre ment volna, ha csak megfigyelteti, és amikor Alexander visszatér, csak követik. De értem, így van meg a kötelező románc és az őrlődés a férfiak között. Csak éppen így a történet érdekében fel lett áldozva némi észszerűség, amit pedig elvártam volna az intelligensnek mondott karakterektől.

Ugyanezt érzem a pszichológiai részeknél, amikor pl. Nathalie magában diagnosztizálja a pasikat maga körül. A felszínt kapargatja, hogy kerüljön a könyvbe egy kicsit a pszichológiából is, de a kicsin a hangsúly. Pláne, hogy ahogy Nathalie magában elsakkozgat, az csak még jobban kihangsúlyozza, hogy mennyi rossz döntést hozott korábban, és csak akkor tud így szakmázni, amikor már nem akarják becsapni. Neki át kellene látni az embereken szakmából adódóan, és ezt rendszeresen nem tudja megtenni. De már írtam, hogy szakmailag gyengének látom.

Több szemszögből van elmesélve, és azért jár a pont, hogy ezeket nyelvileg is különválasztja. Alexander egy sokkal nyersebb, durvább nyelvezetet hoz, mint Nathalie. Az már más kérdés, hogy ezzel miképpen fér össze, hogy Alexander kapott egy intellektusabb oldalt is. Mert pl. ő az, aki költészetkedvelő, és nem az ikre, aki csak megjátszotta.

Pedig maga a regény profin össze lett rakva. A szerkesztettsége, ahogy a történetnek ívet ad és hozza a fordulatokat. Csak… eluralkodik benne a románc, túl sok a buta döntés sokak részéről és Nathalie egyre kevésbé szimpatikus. Hiába a körítés, nekem már átcsúszott románcba. A thriller csak színezék.

Idézet: 

Drága Nathalie, úgy látom, te még mindig hiszel a mesékben. Szomorú, de úgy néz ki, tőlem kell megtudnod, hogy a szőke herceg nem létezik.

Sokszor a szavakba szeretünk bele a tettek helyett. Egy éhező szív nem veszi észre, hogy hazugsággal etetik.