Fülszöveg: 

Effy-t, ​az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos.

Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.

Szerintem: 

Ava Reid tündéres – romantikus kötete valami egészen más, mint amire számítottam. Mágia, omladozó titokzatos kastély, egy különös lány és egy regény, amit sokan mesének tartanak, de egy nemzet imád. Mégsem egy klasszikus románcot kaptunk, hanem

mintha A varázslók, vagy A Hollókirály lenne több romantikával megírva.

Mert itt bizony egy rejtély nyomába eredő irodalmár párossal fogunk együtt tartani. Effy és Preston is elkötelezett kutató. Effy ugyan építészetet kell, hogy tanuljon és építeni jön a kastélyba, de a szenvedélye az irodalom. Ha vennének fel arra a tanszékre nőket, oda járna. Preston a szakdolgozatát írja az íróból, a szerzőségét kutatja. Nem a kaland felől van közelítve a munkásságuk, hanem leveleket keresnek és elemeznek, a meghalt Myrddin szövegeiről beszélgetnek és amikor ténylegesen is belevetik magukat egy esetbe, pl. elutaznak az öreg egy kortársával beszélni, akkor is megvan ez a másabb alap.

A szerelmi szál is ehhez idomulva alakul. Preston és Effy eleinte még csak nem is egymással szimpatizáló páros, de a közös munka majd elkezdi összecsiszolni őket. Mindkettő introvertált, csendesebb alkat, így a szerelmük sem az a nagy lángolás, amit a kutatott Angharad lapjain lehet olvasni. Nekem mondjuk szimpatikusabb volt így, volt alapja a kapcsolatuknak és a kialakuló vonzalmuknak is.
A Tündérkirály történetei lehetnének azok a lángoló fejezetek, de nem véletlenül alakította Reid azokat a történeteket a halállal karon fogva. Valakinek pusztulnia kell, azok a szerelmek valakit tönkretettek. Ott nincsenek alapok sem. Meglátni, megszeretni, elragadni a kulcsszavak.

Reid még komolyabb problémákat is igyekszik mutatni közben. Mindkét fiatal kutatója terheket cipelve lép elénk. Effy szép, és ezt a történet során többen igyekeznek kihasználni. Az egyik tanára zaklatta, a Tündérkirály magának követeli. Ráadásként ott van az a tudat is, hogy nem kívánt gyermek volt, akit az anyja kitett meghalni télen, csak aztán visszament érte és mégis felnevelte.
Preston okos és igyekvő, de kevert származása súlyos teher. Egy olyan népből származott az apja, akivel háborúban állnak, így a fiút kitaszítják. Kívülálló lesz, ahogy az építészeti karon egyedüli nőként Effy is az.
Erőszak, rasszizmus, a nők elnyomása. És ez csak a felszín, ami legjobban ki van domborítva és a történet felszínén. Angharad kapcsán is lehetne beszélni kettős mércéről, családon belüli erőszakról és a nők kihasználásáról is bőven.

A végére szépen elkülönülnek a pozitív és negatív szereplők, tiszta az értékrend. Többeket lehet kedvelni benne. Még az is működik, ahogy a nebáncsvirág Effy majd magára talál.

Nincs a nyelvezete sem túlpörgetve. Bár irodalmárok kutatnak, nem fullaszt bele a szöveg a terminusokba, végig követhető. Annál komolyabbat, mint a szókincs elemzése, nem nagyon csinálnak. Olvasmányos tud maradni, a helyszínnek van hangulata.
Talán kissé lassabb, leíróbb, mint amit általában szeretek, de most jól esett ebben a formában is.

Összefogva tehát kellemes meglepetés volt ez a regény, bár más, mint amit vártam tőle. A kedvenc romansy történetem nem lesz, de szívesen olvastam és le is kötött.

Idézet: 

Tudom, hogy nem valószerű, de a világ jobb hely lenne, ha mindenki az igazat mondaná.