Fülszöveg: 

Vadas ​Zsuzsa újságíró több mint 60 éve járja a világot. Keresztülutazott Afrikán, Ázsián, Amerikán és Európán. Jól érezte magát a maszájok társaságában, lakott az őserdők lombos fái között, igluban, vagy éppen a legelegánsabb luxushotelekben. Végigment a német meseúton, látta a Közel-Kelet mára megrongált műemlékeit, szánkózott gorálokkal, lovas kocsizott a hegyekben, úszott a végtelen óceánban. Könyvében nemcsak arra ad tippeket, hogyan járhatjuk be a világot, de arra is, hogyan kereshetjük fel a ma még ismeretlen, turisták által kevésbé látogatott területeket. Elvisz minket Panamába, Amerika egyik legolcsóbb, legpazarabb országába, Albánia felfedezetlen hegyvidékére és egyre szépülő tengerpartjára. Megismertet a maják szokásaival és kultúrájával. Elkísérhetjük Üzbegisztánba, a Côte d'Azurre, Monte-Carlóba, Kenyába és az Egyesült Államokba. Bemutatja Izrael, Jordánia, Egyiptom és Szíria különös kincseit. Ízelítőt kapunk tőle többek között az orosz, a brit, az olasz és a francia konyha remekeiből is.

Szerintem: 

A könyvnek a nyitó gondolata, amit én is kitennék legelőre. Utazni jó. Valóban, egyet tudok érteni. Akár azt is szívesen olvasom, hogy

más milyen élményeket gyűjtött nyaralás vagy egyéb utak közben.

Sok mindent el tudok képzelni, miért lehet jó egy utazós kötet. A szerző mesélhet annyira színesen, lehetnek annyira jó anekdotái, hogy szinte humoros novellagyűjteményként forgatom. Tele lehet pakolni olyan ismeretanyaggal, hogy sok mindent tanuljak belőle. Van, akinek sikerül annyira jól elkapnia egy-egy terület/város hangulatát, hogy ott érzem magam a helyszínen. Úgy éreztem, Vadas Zsuzsa kicsit ebből is, abból is próbált beletenni a kötetbe, és helyenként elég jól is sikerült neki.

A kötetben kifejezetten szerkesztési logikát nem fedeztem fel. Tematikus körökre bontotta a helyszín meséit, vagyis: van egy-egy rész cím, ami alá besorolt különálló leírásokat, útleírásait. A címek viszont elég randomok, és vannak áthallások is. Pl. több részben is előkerül Franciaország, akár még város átfedéssel is. Elég csak Párizst emlegetnem. Nem zavaró, jól olvasható így is, csak ilyenkor mindig bennem van a kisördög, hogy valami logikát találjak, miért így vannak felfűzve a történetek. Itt nem találtam meg. Hol európai városokba megyünk, hol szigetek között bolyongunk.

A fejezetek pedig olyanok, mintha egy kibővített utazási katalógust olvastam volna. Végigveszi a megnézett látnivalókat, kifejezetten kedvcsináló jelleggel. Erre vannak ráfűzve – több-kevesebb sikerrel a már emlegetett pluszok. Vagyis, a saját anekdoták (ebből van kevesebb) és az ismeretterjesztő anyagok. Lehet az helyi mítosz, vagy történelmi áttekintés, esetleg egy-egy ismert személyiség életéből felvillanó képek. Az elején még élveztem is, de pár rész után túlzottan ráéreztem a dinamikájára, és már ugyanolyannak tűnt minden, attól függetlenül, hogy egy egzotikus szigetről vagy egy amerikai western élményről olvasok. Fogalmazhatok úgy is, hogy a figyelmem nem tudta végig lekötni, elkezdtem unatkozni.

Pedig, néha megvolt az élmény, hogy ott éreztem magam. Amit egy úti könyvben nagyon szeretek. Igaz, elgondolkoztam azon is, hogy ez azért van-e, mert ismerem a helyszínt és eszembe juttatta a saját utazási élményeim. Az minden esetre plusz pontot ér, hogy ráismertem az általam is látottakra, és kaptam plusz ismereteket. Villandry, hogy egy példát is hozzak. Amikor én voltam ott, nálunk a kastély végignézése volt a vezetett túra és a hangsúlyos. A kertben szabadon bóklászhattunk. Itt meg elolvastam, hogy a kertben micsoda rendezettség és szervezettség van. Ott inkább lenne értelme a hozzáértő vezetőnek, mint a lakószobákban, amik adják magukat. Másként néztem volna ott szét, ha ezt korábban tudom.

Érdekesnek találtam a végére betett gasztronómiai részt. Még receptek és főzési tippek is kerültek be, miközben különböző nemzetek konyháit(!) ismertette meg.

A szerző különben újságíró, és ezt érezni a stílusán is. Szinte láttam lelki szemeim előtt, amikor a szokott tárgyias stílust igyekszik élményszerűbbé tenni. Nem pazarolja feleslegesen a mondatokat, tárgyszerű – nem véletlen, hogy a személyes történetek annyira elsikkadtak.

Értékeltem különben a betett fotókat. Az a személyesség, ami a szövegben kevésbé van jelen, ott megjelenik és egy-egy szép helyszínt is meg lehetett így nézni.

Vagyis, tudok mondani olyasmit, ami nem tetszett benne. Más viszont jól sikerült. Így a szép középmezőnyben ez egy ’egynek elment.’

Idézet: 

Utazni jó. Ha van célunk, azért, ha nincs célunk, azért. Ha van kivel, úgy, nincs kivel, akkor meg amúgy. És bárhová. Kell hozzá egy kis jókedv, némi pénz, és a gyermeki rácsodálkozás. Sokszor pedig elég a szerencse vagy egy jóságos pillanat, amelyben teljesül az álmunk. Persze az sem árt, ha rokon lelkekre találunk.