Fülszöveg: 

Egy ​buliból hazafelé tartva a tizenhét éves Ivy és jövendőbeli expasija majdnem elgázolnak egy meztelen, fiatal nőt egy fákkal övezett út közepén. És ez csak a kezdete az egyre hátborzongatóbb eseményeknek. Ivy hamarosan meghökkentő dolgokra figyel fel otthon is: egy döglött nyulat talál a kocsibejárón, majd anyja bizarr főzetét a kertben elásva, de kisvártatva előkerül egy gyermekkori kincses doboza is a szülei gardróbszéfjéből.

Hamarosan a felszínre bugyognak Ivy titkolózó anyja múltbeli titkai. Mit követett el annak idején? És mi van, ha a természetfeletti erők, amelyekkel tinédzserkorában dacolt, most visszatérnek, hogy mindkettejüket kísértsék? Ivynak válaszokra lesz szüksége, ha el akarja kerülni a vészesen közelgő sötétséget. 

Szerintem: 

Ilyen is ritkán fordul. Kb. a happy

end zavar a történetben legjobban. Kellett volna valami keserű pirula is a végére, mert az egész történetet nézve nekem nem illett az a végére, hogy mindenki él boldogan tovább és kap egy második esélyt.

Pedig, az alap még kifejezetten be is jött. Két idősíkot köt össze egy titok: a jelenben Ivy egy kamasz, aki éppen az első szakítását heverné ki, amikor döglött nyulak, leskelődő árny és az anyja eltűnése nyugtalanítja. Az anyja, aki mindig is más és különös volt, de erről még családon belül is tabu volt beszélni. Most viszont válaszok kellenek, és a lány nem is sejtheti, hogy nem csak az anyja, de a saját múltja is meglepetést rejt.
A másik szálon pedig az anya, a fiatal Dana elevenedik meg, amikor szembejött vele a mágia. Amikor a barátnőivel boszorkányok lettek, egyre sötétebb világba merültek és a szabaduláshoz olyan bűnt kellett elkövetni, amely máig kísérti.

A két szál meglepően jól kiegészíti egymást, pláne, amikor már Ivy múltját is ismerjük. A teljes történetben szépen összeillenek a darabkák, míg addig eljutni, felfedezni pedig izgalmas. Egészen sokáig és jól húzza el a rejtélyt Albert. Lehet találgatni, de a szerző rejtélyekbe rejti a másik rejtélyt, így valamin biztosan meg lehet lepődni.
Sokáig megvolt a feszültség, a nyugtalanítás, hogy valami nagyon nem stimmel. És rá kell jönni mi, mielőtt felfalna.

Talán ezért tetszett nekem jobban a regény első fele, amikor még a rejtély és Ivy nyomozása volt a téma. Amikor már minden a boszorkányság körül forog és kb. minden női szereplő boszorkány lett, már nem tudott eléggé lekötni a történet.
A szerelmi szál is hasonló hatást keltett: az még izgalmas volt, hogy mi is történt kiskamaszként Billy és Ivy között, ott mi a titok. Amikor kiderül és szinte minden átmenet nélkül addig egymással szóba sem álló idegenekből stabil pár lesznek, elvesztett a történet. Évek maradtak ki, nőttek és változtak. Hogy lépnek olyan könnyen vissza?

Viszont, a szereplők szépen építkeznek. Az kifejezetten jó lett benne, ahogy a szürke árnyalatok között lépdelnek, elsősorban Dana és barátnői. Ahogy észre sem veszik, mit tesz velük a hatalom, majd próbálnak már felelősséget vállalni – vagy éppen menekülni. Nincs tiszta jó vagy rossz. Azt inkább az egyes döntéseikre lehetne csak ráhúzni.

Kedvelem, amikor egy történet zsánerek között tud lépkedni. Ez ment Melissa Albert könyvének is. Van benne ifjúsági, horror, thriller és urban fantasy elem is, még szerelmi szál is akad. A legtöbbet kedveltem is benne.

Nem tudnám milyen véggel tetszett volna jobban, de egyelőre ez a legerősebb hatás. Az eleje és a lassan összeálló történet tetszett, az hogy Ivy erős boszorkány és mit tesz az ereje visszakapása után és a zárlat, az valahogy nem az igazi.