Fülszöveg: 

Velence ​- Európa Las Vegasa. Furán hangzik, ugye? Pedig tényleg számtalan színes, érdekes, néha pedig megbotránkoztató dolog történt itt az 1700-as években, ahová e könyv lapjain utazunk.
Derítsük ki, milyen érdekességekről adtak hírt – akár vicces vagy épp fontoskodó hangnemben – a Köztársaság kémei! Ismerkedjünk közelebbről Casanova alakjával – történetében előkerülnek a bizarrul hangzó higanykúrák és a szifilisz, sőt még az óvszerek is! Nem maradhat el a kaszinók bemutatása sem, ahol a szerencsejáték mellett az önfeledt szexuális élmények, titkos légyottok is fontos szerepet játszottak.
A kíváncsi olvasó beleveszhet a karneváli forgatagba, és még farsangi fánkra is ácsingózhat – emellett arra is fény derül, hogy a ciao, mint köszönés, szintén velencei gyökerekkel bír.
Ikonikus festőművészeket, furcsa sorsú paloták történeteit, a színházi világ változásait és a kasztráltak szárnyaló dalnoki népszerűségét is megidézzük a könyv lapjain.
Bepillantunk az Arzenálba, hisz itt készültek a Köztársaság kecses gályái, amelyek tengeri mérföldek ezreit szelték át, hogy a legkülönfélébb egzotikus fűszerekkel, drágakövekkel, színes-mintás kelmékkel, teákkal és ki tudja, még milyen specialitásokkal megrakva térjenek haza Velencébe.
Miféle változásokat hozott a könyvnyomtatás elterjedése Velencében, vagy épp hogyan született meg a ma is ismert kurzív betűtípus, az Italic? Hogyan esett jókora késésbe a velencei közkönyvtár építése? Miért szorultak ki végül a főtérről a korábban ott lévő pici hotelek, a húspiac, a kis mozgó árusok és a latrinák? Megannyi színes történet!
S akinek még ez sem elég, az kaphat ízelítőt a divat és a parókák igen különleges, korabeli világából, vagy beleshet a ma már 300 éves múltra visszatekintő, népszerű velencei kávéházba, a Caffe Florianba is.

Szerintem: 

Az első, amit észrevettem, hogy mennyire

szép ez a kiadvány. Ha nem is olvassa az ember, csak lapozgatja, már az egy élmény.

Az első hatalmas piros pont tehát a külcsíné. Tele van a kötet képekkel és nagyon sokfélével. A festményektől kezdve a fotókon át a háttérbe beolvasztott egész oldalas képekig van minden. Klasszikusok és mai képek. A közös pont a minőség. Akár a lagúnára néző cica, akár egy Canaletto-festmény vagy akár a karneváli fotók, mind önmagukban is szépek és érdekesek voltak. A papír is jobb az átlagos könyvekénél, ezzel is hozzájárulva a könyv szépségéhez.

A második azért jár, mert még ívet is találtam abban, ahogy Bárkányi Noémi bemutatja nekünk a dekadens Velencét. Nem tipikus útikönyvet vagy történelmi munkát írt, hanem szinte egy kézikönyvet a 18. századi Velencéből kiindulva, de nagyon sok mai áthallással és nem egy témára leragadva. Jó lenne különben útikönyvnek is, bár nem az.
Elindulunk a város történelmétől, kiemelten kezelve, hogy a 18. századra miért lett a város egy szórakoztató központ, ahogy a kötetben megfogalmazza, egy korabeli Las Vegas. A válasz különben röviden: a nagyhatalmi státuszukat elvesztették, hanyatlani kezdtek, amit nem akartak tudomásul venni. Így belemenekültek a fényűzésbe és a dekadens élvezetek hajszolásába. Megismerjük a kor ikonikus alakját, Casanovát, majd haladunk a kaszinókon át a karneválra, macskanézőben és híres épületekben. De van gasztronómia, híres emberek, városábrázolás, divat és társadalmi kérdések is.

A könyv fejezetekre oszlik, és mind egy-egy külön témát dolgoz fel. Az eddigiekből talán már kitalálható, hogy olyan címek vannak benne, mint Casanova, Az Arzenál vagy éppen a Női szerepek.
Ami miatt még egy piros pontot adok, hogy ezek a fejezetek lazán össze is vannak kötve. Az előző fejezet végére kibont valamit, amivel rá tud kapcsolódni a következő részre. Ha az elején maradunk, kifejti, miért lett Velence szórakoztatásra épülő város, élvezeteket hajszolva, majd erre ráépítve jön Casanova fejezete, aki megtestesítette azt az életvitelt, ami a korszak Velencéjére jellemző volt. Lehet olvasni úgy is, hogy az ember fellapozza a számára érdekes témát, de elejétől végig haladva, klasszikusan olvasva is működik és megvan a kohézió.

A szöveg maga ötvözi az esszét és egy történelmi ismeretterjesztő eszköztárát. Süt belőle a szerző szeretete a város és az olasz kultúra felé, és élvezettel adja is át a sok kis információt, városi történetet. Informatív, de nem száraz. Nagyon ritkán az író személye is feltűnik, pl. az egyik könyvesbolt kapcsán megemlíti, hogy maga is ellátogat oda, ha a városban jár. AMi viszont lassítja, bár a történelmi hitelt adja és komolyabbá teszi a kötetet, hogy rengeteg forrásanyagot beemel a szövegbe. Levelek, beszámolók, forrásmunkák. Ezek a külcsínben is eltérnek: más szín és forma jellemzi a betűket. Ezek száma egy fokkal magasabb, mint ami jól esett volna, de teljesen érthető a betételük.

Tanított új dolgokat, történelmi és mai is. Nagyon szép maga a kötet és tetszett, ahogy feldolgozta a témáját. Én kifejezetten szerettem ezt a kiadványt, csak a képek miatt is megérné a polcra tenni, de szerencsére annál többet is tud.