Fülszöveg: 

Önállóságra vágyott, nem férjre!
Audrey Blake rögtönzött ötlete – hogy egy ismeretlen segítségét kéri jogos öröksége birtokbavételéhez – meglepő és látványos fordulatokat hoz. Családja gyakorlatilag bezárva tartja Audreyt, aki egy gyermekkori betegség következtében elvesztette látását. Csak annyit szeretne elérni, hogy független életet élhessen, de most titokzatos vendégük, Robert Henslow, Knightsbridge earlje, tovább bonyolítja a helyzetet, mert ragaszkodik színlelt eljegyzésük bejelentéséhez.
Robertet kötelességtudat hajtotta, mikor felkereste Audreyt. Hogy mi vezérli, mikor megkéri a kezét? Talán rossz lelkiismeret. Együttérzés. Vagy valami sokkal erősebb, váratlan érzelem. A névleges eljegyzés elvileg Audrey javát hivatott szolgálni. Mégis Robert az, akinek leghőbb vágya, hogy bebizonyítsa ennek az elragadó nőnek, mit nyernének azzal mindketten, ha nem csupán színlelnének – és meggyőzze, hogy engedjen a szenvedélynek.

Szerintem: 

Most már látom, mi lesz ebben a sorozatban a rendszer. A háborúból, bűntudatból visszatérő három bajtárs találja majd meg a

szerelmet valami ál-kapcsolaton keresztül a viktoriánus Angliában. Ezzel a résszel már a második ér révbe, de már emlegették a harmadikat is, aki szintén azon a környéken lakik. (Így kerültek egy osztagba, egy vidékről származnak.)

A sorozat különben nagyon laza, a fenti szál köti csak őket össze. Minden pár egy külön történet, és itt is csak annyi utalás van az előző részre, hogy egyszer Michael és Cecilia meglátogatják a Rose Cottage-t és felelevenítik a saját egymásra találásuk. Illetve, majd bátorító hátvédként drukkolnak, hogy Audrey és Robert ne csak ál-kapcsolatban legyenek. Még kedvcsinálónak se nevezném az előző kötethez, annyira minimálisan vannak jelen vagy mesélnek magukról. Éppen csak annyi, hogy a laza kohéziót ezzel kipipálja Callen.

A történet különben más jellegű, ha az alapokban van is hasonlóság. Mindkét házasságot anyagi okból kellene megkötni – mindkét nő a szabadságát akarta így biztosítani. Cecilia korábban akkor férhetett hozzá az örökségéhez, ha férjhez ment. Most Audrey akar a saját házába költözni, és szabadulni akar az apja gyámsága alól, de ehhez egy vőlegény minimum kell neki. Amikor a halott férje bajtársa pedig felajánlja, hogy bármiben segít, megragadja az alkalmat.

Bár a történetben vannak egyedi elemek, azért az alapjai a románcok alapfelállását hozzák. Sajnos, a buta dolog miatt összeveszés ötlettelen és tényleg butaság. Audrey képes azon megsértődni, hogy Robert nem mesélte el azonnal, hogy bűntudata van a nő férjének halála miatt. Ki is akadtam, hogy milyen remekül alkalmazza a nő a kettős mércét. Az egy dolog, hogy nem szerette a férjét és nem is gyászolta különösebben, a férfi csúnyán elbánt vele és csak a hozományát akarta. Kb. még szinte örülhetne is, hogy a férje nem jött haza Indiából. Viszont, ő simán nem említette Robertnek, hogy nem csak özvegyasszony. Állapotos lett a férje távozása előtt, de a kisfia aztán holtan született. Ő egy gyereket titkolt el. De az persze semmi, mit számít? Hiszen halott. De Robert bűntudata, meg hogy sajnálta őt, az már ok a szakításra és az eljegyzés felbontására. És még hinni kellene, hogy Audrey okos nő. Ebben a vonatkozásban nagyon nem annak találtam.

De, amivel több a tipikus kosztümös románcnál. Audrey fogyatékos. Még gyermekként a skarlát megvakította. Az ő kiszolgáltatottsága, ahogy abban a korban ilyen hátránnyal próbál boldogulni, az nem a megszokott történetelemek közé tartozik. Nagyobb szinten, ahogy a nemesi család a vak tagjával bánik, de Audrey harca is az önálláságért jó plusz elem a kötetben.

Kár, hogy logikailag és/vagy érzelmileg annyi minden nem áll benne össze. Audrey apja pl. szégyelli a lányát, magatehetetlennek és fölöslegesnek látja. Ennek ellenére mégis neki kell vezetni a háztartást és a rendezvényeinek a háziasszonyi teendőket ellátni? Most akkor magatehetetlen fogyatékos, vagy sem? De ott van az is, hogy a család, főleg Audrey apja rettegett, hogy a lánya majd fogyatékos gyereket szül. Könyörgöm, egy betegségbe vakult bele a lány. Nem örökletes. Vagy a kedves papa olyan szinten van, hogy szerinte a háborúban az egyik karját elvesztett veterán majd félkarú gyereket tud csak nemzeni? Zavart a butaság, csak megfogalmazom. Érzelmileg meg ott van Audrey húga, Blythe. A tipikus, elkényeztetett vidéki szépség. Ha hasonlítgatni akarom, akkor egy Lydia Bennet 2. Aztán a semmiből belátja a hibáit, bocsánatot kér és példás testvér lesz. Fel is merült bennem, hogy ő lesz a 3. rész női főszereplője, aztán gyorsan pozitív alakká kellett írni, ha nincs is abban semmi logika vagy érthető vonás, mitől változik meg.
Ez csak pár dolog, sajnos, sok akad a kötetben. Kosztümös románcnak elmenne, de az ilyen butaságok és belemagyarázott esetek bosszantanak. Rontották is az olvasmányélményem, és nem egyszer morogtam, hogy már megint mi történt a történetben.

Utáltam azt is, ahogy Audrey bizalmi válsága mennyire túl van írva. Annyira túlgondol és érez mindent, pláne Robert kapcsán, hogy minden baját saját magának okozza a történetben. Miközben másokkal nagylelkű, megbocsátó és kedves, igazi nemes hölgy, Robertnek tartogatja a legrosszabb részeit magából. Bár értem, női regény, kellett az érzelmi válság, de utáltam olvasni.

Meghatározza a könyv stílusát is. Érzelmes, van benne szentimentális és pátoszos elem is. Azért nem a legrosszabb fajta nyálregény, de Audrey közel kerül ahhoz, hogy már ellenszenves legyen. A nagy és túlzottan részletezett gyötrelmei és bizalmi válságai közepette néha nagyon vártam, hogy valaki olvasson már be neki, és mondja el neki, hogy miért ő a veréb melletti bagoly a történetben.

Ha már stílus és nyelv. A nevek. Volt már egy Blackthorne, most kaptunk egy Knightsbridge-t. Mit ne mondjak, kezdem egy Cassandra Clare árnyvadász történetben érezni magam. Jó, hogy a katonatrió nem adott nevet magának, a Harcos Ifjak, vagy valami.

Azt hiszem, nekem az a legmeghatározóbb belőle, hogy sok tekintetben ostobasággal volt tele a könyv. Nem bírom a butaságot, következetlenséget és a hasonlókat. Itt folyamatosan ezekbe botlottam, és ha románcnak nem is volt rossz a könyv, ezek lehúzták.