Fülszöveg:
Nora Pennington, a Csodakönyvek tulajdonosa hisz abban, hogy egy jól kiválasztott könyv bármilyen bajra gyógyír lehet. De barátnőivel – a Titkok Könyvklubja tagjaival – azt is tudják, hogy van, amikor inkább némi praktikus segítségre van szükség. Például annak a nádszálvékony, kék-zöld foltos, kórházi karszalagot viselő lánynak az esetében, aki Nora boltjában bujkál. A jövevény Abilene néven mutatkozik be, de még azután is titkolja, ki is ő valójában, hogy szállást és munkát szereznek neki. Ám amikor a bolt egyik állandó vevőjét holtan találják, Nora felfedez valamit, ami a halálesethez köti Abilene-t…
Mindeközben a városban megnyílik egy bizományi üzlet, a Virtuális Dzsinn, és gyorsan népszerű lesz, ugyanis a tulajdonosa, Griffin Kingsley látványosan kedves mindenkivel. Azonban Norának, aki „nem a borító alapján ítéli meg a könyveket”, a férfi hamarosan gyanússá válik.
Kisvártatva egy második rejtélyes tragédia is történik Miracle Springsben, a könyvklub nyomozásra termett tagjai pedig az új seriff segítségére sietnek, mert ekkor már biztos, hogy a városban egy gyilkos szedi áldozatait…
Szerintem:
Bár azt írhatnám, hogy annyira megfogott, mint a Titkok Könyvklubjának alapító kötete. Nem rossz azért ez a rész sem, talán az a baj, hogy
az újdonság varázsát már nem kaptam meg hozzá. Vagy nem volt elég újdonság?
Mert Adams visszahoz szépen mindent, amivel korábban is dolgozott. Megint színre lép Nora a maga kettősségével, ami izgalmassá teszi. Ez a nő egyszerre nyitott és barátságos, segítőkész, miközben egy másik fele legszívesebben magára zárná az ajtót és minden embertől elvágná magát. Most a szerelmi élete is szintet lép: színre lép az udvarló, akivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Miközben a nőnek mindenféle sebe van – mi kell ahhoz, hogy megint kinyissa a szívét?
Ebben a részben Nora messze a legfontosabb a könyvklubos asszonyok között. Korábban meg tudtam őket különböztetni, mindenki története fontos volt. Most Nora mindenki mást elnyom – az új lány lesz a kivétel. Aki rejtélyesen ide csöppen, alig mond valamit, sérült és láthatóan többféle traumán esett át. Most ő lesz az, aki majd megnyílik lassan, barátkozik és elmondja a maga történetét. Nora mellett ő az egyetlen, akinek elhangzik a múltja. A könyvklub többi tagja esetében még csak utalás se nagyon volt. El is érte vele a szerző, hogy olyan neveket aggattam rájuk, mint a cukrász és a varrónő. Elvesztek a személyeik Nora és Abilene mögött. Kár érte.
Pedig Adams törekszik rá, hogy a közösségi szellemet, a barátnők közösségét fenntartsa. Együtt nyomoznak, együtt készítenek csomagokat a rászorulóknak, együtt kezdik el istápolni Abilene-t. Mégis, mint személyek, alig vannak jelen. Van Nora és a Könyvklub, meg Abilene, a protezsált.
A regény kisvárosi, kellemes hangulatot kapott egy kis bűnüggyel megdobva. A környék mogorva vénasszonya, akivel mindenki összeveszett, öngyilkos lett. Ha valóban az lett, mert Nora lát gyanús jeleket, amik nem stimmelnek. Pl. az elöl hagyott könyve, amit olyan barbár módon egy könyvszerető még öngyilkosság előtt sem törne meg. A klub beveti magát és szép lassan sok minden kiderül. A halott életéről, rokonokról, és Abilene történetével is meglesznek az összecsengések.
Vagyis, a végére szépen összeáll, de lassan és kis lépésekben jutunk el oda. Nem maga a nyomozás és a bűnügy, hanem a közösség ereje és a főszereplők lelki gyógyulása, az atmoszféra a fontosabb.
Pozitív energia, lélekmelengetés van benne. Kellemes, ügyesen megírt könyv. Jól esett olvasni, de az adrenalinszintemet nem dobta fel. Talán nem is nyárra, hanem egy lassabb téli estére jobban illett volna.
Idézet:
Nora abban is hitt, hogy minden történet gazdagít minket valamivel
