Fülszöveg: 

Kíra ​Wells egy fiatal nő, akinek a szívén ütött sebek nehezen gyógyulnak. Az egyetlen, ami mindig boldoggá teszi, ha énekelhet. Szeretne bizonyítani, maga mögött hagyni egykori énjét, de fél, mi lesz, ha az emberek kegyetlensége még ettől az egy örömforrástól is megfosztja. Jelentkezik egy versenyre, de már az első nap szembekerül azzal a férfival, aki az éneklés terén a legnagyobb félelmét személyesíti meg.
Logan Kenward tudásának és alázatos munkájának köszönhetően magasra jutott. Szakmájában elismert, tekintélyt parancsoló, arrogáns férfi, aki nem rejti véka alá véleményét. Életét hosszú évek óta a nyilvánosság előtt éli, múltjáról azonban mit sem tud a világ.
Kíra mindent meg akar tenni, hogy kivívja Logan elismerését, ezzel egy időben Logan azon dolgozik, hogy múltja Kíra előtt is titok maradhasson.
Mindennapivá válik a küzdelem az elfojtott vágyak és a felszínre törő érzelmek ellen.
De mi történik, amikor a vágyak dallama őket is magával ragadja?

Szerintem: 

Rajongói regény az X-Faktorhoz. Vagy a Megasztárhoz? Annyit egyikből se láttam, hogy el tudjam dönteni. Mindkettőben voltak mentorok, igaz? Kb. ennyi, amit ebben a regényben látok. Egy rajongó írt köré egy románcot.

A sokat olvasó felem meg egyből

morog is – olvastam már zenés tehetségkutatós regényt, ahogy belegondolok, többet is. A Bexi-sorozat is azzal nyitott, később is visszamentek a kulisszák mögé. De egy olasz ifjúsági is létezik ezzel a tematikával. Steelnek pedig sikerült megtalálni a leginkább tabunak tűnő szerelmi kapcsolatot a kulisszák mögött: a kezdő énekes és a mentora között szövődik majd szerelem. Volt egyáltalán ilyenre példa? Szerintem tiltják. Talán csak Pély Barna és Galambos Dorina jut eszembe, de ők mintha csak a show után vállalták volna fel a kapcsolatukat és emlékeim szerint az a lány nem is jutott sokáig a műsorban. Steel a maga hősnőjével megnyereti a versenyt. Itt viszont minden olyan, mint a mesében. Egymásra kattannak első látásra, gyorsan viszony is lesz belőle, hamarosan meg már konganak az esküvői harangok és örökbe is fogadnak két gyereket.

Ha jól meg lenne írva, annyira nem fájna. De itt a szerelem/szenvedély a lényeg. Többet olvashattam arról, mennyire kívánják egymást és milyen pózban/hol bújnak össze, mint a tényleges műsorról. Ami meg nagyon vérszegény is, különben. Semmi háttér, semmi hitelesség. Néha a dalok kapnak helyet benne, áradoznak egy sort Kira tehetségéről, meg hatalmas fölénnyel nyeri a fordulókat. Amit kívülről egy rajongó lát. Annyi olyan jó könyv van arról, hogy az ilyen valóságshow-k mennyire megrendezett show-k. Nem hiszem el, hogy ezt képes vagyok leírni, de ehhez képest a Valami Amerika továbbgondolása tévésorozatként a maga tehetségkutatójával remek volt. (Pedig szidtam azt is épp eleget, aki követte a filmes blogon, hogyan haladok vele, tudhatja.) Ez csak a mese, semmi játszma vagy szatíra, vagy háttér. Olyan unalmas is így.

A szerelmet meg simán hívnám őrületes vágynak. Kira és Logan rekord gyorsasággal zuhannak egymásba, és már akkor végzetes, örök, nagy és hasonló jelzőkkel illethető a viszonyuk, amikor még nem is ismerik egymást. Vagyis, ezeket nem szeretem szerelemnek hívni, mert azt nem látom bennük. Csak a kattanást, a jó szexet. Túl gyors, túl hihetetlen és nem szerettem, amilyen szappanoperás múlt rájuk lesz dobva. Kira a rocksztár törvénytelen gyereke, aki nem bírta feldolgozni, hogy az anyja eldobta. Ezért bulis, problémás alkoholista tini lett. Nem mintha Logan múltja jobb lenne – a drogos anyja ellopta az apjától, az utcán szenvedtek, míg a nő egy újabb adagért a gyerekét is eladta, akinek szöknie kellett a borzalmak elől. És ezt egyszer elmesélik egymásnak, majd örömködnek kicsit, hogy legalább egy rendes szülőjük van. Trauma-feldolgozás felsőfokon meseországban.

Vagyis, a karakterépítésről elmondható, hogy ilyen mesékkel van letudva. A jelenben már kész, felelős felnőtt emberek, akik majd elmesélik, mit kellett leküzdeni, hogy ide jussanak. Mellékszereplő nem nagyon fér el mellettük, túl sokat kell csókolózniuk meg egyebeket csinálniuk egymással, hogy más is elférjen a fejezetekben.

Konfliktus szerintem nincs is. Simán egymásra találnak, elmondják, hogy kellenek egymásnak és még a műsorban is örülnek nekik, meg közösen énekelnek. Hú, de iszonyatosan gagyi így. Ben Elton, ments meg minket, te tudod azt, amit ebből a könyvből annyira hiányolok!

A nyelvezete obszcénebb a kelleténél. És azt is olcsó megoldásnak érzem, ahogy a zenés részeket használja a könyv. Mint egy musical – amiket énekelnek, egy az egyben az életükre és a szerelmükre reflektálás. Még olyanabb, mint egy Disney-mese ilyen szemszögből. Arról nem is beszélve, mennyire nem szerettem oldalakon át (!) magyarosított dalszövegeket olvasni. Tudnék olyan költői életregényt, amiben kevesebb vers került be, mint ebbe dalszöveg.

Ha rövidebb lenne, kihúznánk belőle a dalokat, simán mehetne egy romantikus füzetbe is. Túlzásnak érzem ezt könyv formátumban.