Fülszöveg: 

Egy ​tetovált, félmeztelen rosszfiú.
A legjobb barátnőm öccse.
És a tökfej az ágyam másik felén.

Nem tudtam, hogy a koszorúslány egy kódnév a menyasszony testvérének bébiszitterére, de ha a legjobb barátnőm ezt kívánja tőlem az álomesküvője zökkenőmentessége érdekében, akkor az leszek.
Még akkor is, ha Theo Monroe már harmadik osztály óta megkeseríti az életem.
Még akkor is, ha már elég felnőttnek kellene lennie ahhoz, hogy ne forgassa fel a nővére hawaii esküvőjét.
Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egy szállodai szobán kell osztoznunk, ami nagy valószínűséggel az utolsó szög lesz a koporsómban.
Theo nemcsak azt tudja pontosan, hogyan kell nyomogatni a gombjaimat, de soha nem visel ruhát, egy alomnyi kiscicát rejteget a szobájában, és folyton frissen sütött sütikkel bukkan fel, melyek látszólag a semmiből teremnek elő.
És még?
Fogalmam sincs, mi ez a feszültség közte és a vőlegény között.
Vagy hogy miért olyan büszke a világ legfurcsább nászajándékára.
Vagy hogy miért akarom hirtelen tudni, hogy mi hozza lázba. A tetoválásai történetét. Hogy miből telik neki kabriót bérelni Hawaiin. És hogy az a totális frusztráció és irritáció, amit évek óta kelt bennem, talán nem más, mint elfojtott vonzalom, amit egy magamfajta jó kislánynak nem lenne szabad éreznie Snaggletooth Creek leghírhedtebb rosszfiúja iránt.
De egy dolgot tudok.
Amikor rájövök a legnagyobb titkára és a válaszra az összes kérdésemre, az mindent megváltoztat.

Szerintem: 

Lenne arra tippem, hogy nekem ez a könyv szezonálisan olvasható. Nyáron, amikor

bevonzanak a strandkönyvek, jól esik ilyen limonádét olvasni. Télen már kritikusabb lennék.

Mert bizony azzal nem vádolnám meg Grantet, hogy újította a zsánert és remek, új ötletei voltak. Inkább más történetekből ismerős, ahogy egy esküvőn a gyerek- és kamaszkorukban egymást nem igazán bíró páros egymás mellé kényszerül, és bizony felfedezik, hogy lehet, az ellentéteik éppen vonzzák egymást. Az is javít az esélyeiken, hogy Theo igencsak dögös pasivá nőtt fel.
Azt már nem is említve, hogy Theo mindig is odavolt Laney-ért, csak éppen soha nem tartotta magát elég jónak a gazdag, előkelő lányhoz. Így undok volt vele és Laney nem is sejtette, hogy valójában nem is utálják egymást.

Van különben cselekmény is, romkom kompatibilis. Laney a legjobb barátnője esküvőjére érkezik Hawaii-ra és azonnal feladatot is kap. A vőlegény nem igazán jön ki leendő sógorával, így Laney lesz megbízva, hogy tartsa távol őket egymástól. Megkapjuk Laney és Theo közös programjait, meg különféle esküvői vészhelyzeteket, amiket el kell hárítani. A kedvencem különben a torta volt, amire rossz név került, és Theo lebeszélte, ki esik 'véletlenül bele' mielőtt feltűnne a baki. De vannak esetek, egyik sem pont a humorérzékemhez illik, de ez érthető is. A fekete komédia itt fura lenne, maradnak helyette a cuki és kedves esetek.

Könnyed, aranyos az egész, a második felére feltolt szenvedélyekkel és szexualitással. Akad némi rejtély, titkok is, amiket adagolva a figyelem is fenntartható. Nekem jobban bejött különben, amikor a főszereplők inkább piszkálták, mint csókolták egymást, de ez az egyik szokásos problémám. Nehezen hiszem el, sőt nem is – hogy 2-3 nap alatt annyira egymásba szeressenek, hogy mindketten változtassanak az életükön. Laney kalandvágyóbb lesz, míg Theo visszavesz és meztelenkedős – lelkizős oldalából kiveszi a meztelen részt.

Bele tudnék kötni sok mindenbe, pl. Grant Theót merész szereplőnek írja, aki felvállalja a tetteit és már elfogadta magát. Még kicsit át is löki a másik irányba, hogy polgárpukkasszon. Így lehet az, hogy pornósztárnak tituálja magát, noha azt nem nevezném annak, hogy meztelenül kötés közben lelki dolgokról filozofál. És pont ez az – ahogy vinné oda, hogy tabukat döntsön le, mégsem teszi. Ahogy Theo előadja, hogy a farkából és pornóból él, simán azt hittem, hogy nagyban forgat, akár meleg pornót is. De semmi ilyesmi, szigorúan szólóban és csak vetkőzik. Ettől én még szexmunkásnak se mondanám, nemhogy pornósnak. Sok mindennek nagyobb ebben a kötetben a füstje, mint a lángja.

Sajnos, eléggé kétszereplős. Papíron ugyan van egy egész esküvői tömeg köröttük, kiemelt szereplőkkel, de éppen csak végszavaznak párszor a főszereplő párosnak. Nem releváns egyikük sem. A történet szépen végigvisz azon, hogy ez a két ember hogyan lesz szerető, majd jönnek rá, hogy ez több köztük szexnél.

A nyelvezete egy fokkal obszcénabb, mint amit szükségesnek tartanék. Mert egy-egy feszült helyzetben nincs bajom a durvább kifejezésekkel, de ez nem az a közeg, ahol így beszélő szereplőket el tudok képzelni. Még Theo esetében sem, aki kissé kakukktojás a felső középosztály, gazdagok világában. Aztán jól kiderül a végére, mennyi pénz van a műsorában – sok mindenkinél gazdagabb a könyvben.

De, a lényeg. Nyáron teljesen ok, kikapcsol és szórakoztató csajos limonádé. Télen nem szeretném viszontlátni, jövő nyárra viszont el tudom képzelni a folytatását is. Van még 2 barátnő, akik párra várnak és az egyiknek a története most fel is lett vezetve…

Idézet: 

Nem várhatok az életre. Meg kell tennem a lépést. És nem tudom, hogy ki leszek, amikor földet érek, de nem jöhetek rá, ha nem ugrom le.