Fülszöveg: 

A fiatal és gyönyörű Lucía Zane mindenki által irigyelt, fényűző házasságban él, ám a mosolyok hamisak, az igéző mondatok mögött pedig kegyetlenség, titkok és erőszak rejtőzik. A lány minden napja rettegéssel teli, jövője kilátástalannak tűnik könyörtelen férje mellett, míg egy nap úgy dönt, visszaveszi az irányítást az élete felett, és megszökik. A terve azonban hamar felborul, és hirtelen a tét már nem a szabadság, hanem az életben maradás. Ekkor jelenik meg egy rejtélyes idegen, és Lucía ráébred, ahhoz, hogy megmeneküljön, kénytelen megbízni az ismeretlen férfiban.
De ki a titokzatos idegen? Ki üldözi őket? És vajon egy kíméletlen, rejtélyekkel és bűnökkel átszőtt világban lehetséges hinni bárkinek is?

Szerintem: 

Ez még szórakoztató is lehetett volna, ha nem megy el annyira romantikus irányba. Simán nem tudok hitelesnek elfogadni benne egyes elemeket, mondjuk, nem is az lenne a cél. Csak attól még zavar.

A hősnő, Lucia egy

elkényeztetett szépség volt, aki szerette bosszantani az apját. Férjhez is olyanhoz ment, akiről megmondták neki, tartsa távol magát tőle. Eredmény: egy bántalmazó férj mellett ragadt, aki megerőszakolja és veri, amikor csak akarja. Lucia a szökést tervezi, és az úton segítőre is talál a kemény Austin személyében. A férfiról kiderül, hogy Lucia apja küldte segíteni. A nő be is engedi az életébe, egyre többet érez iránta. Míg ki nem derül, hogy átverés volt az egész. Szépen hazavitte és nem megszöktette; vissza az aranykalitkába. De van újabb csavar, mert Austin ezen álcája sem az igazi. De neki többet kell elérnie, mint kimenteni innen a nőt.

Igen, megjátssza a történet kétszer ugyanazt a csavart. Elsőre még ült és vártam is, hogy mire megy Lucia férfi nélkül, magáért küzdve. De nem derült ki, mert ugyanaz a csavar. Kényelmes a hősszerelmes megmentő jelenléte a cselekménynek. De még nem is az a legnagyobb bajom, hogy ez az elem meg van ismételve.

A szerelmi szál, aminek most sincs veleje. Azt még értem, hogy Lucia belehabarodik a jóképű férfiba, aki többször is megmenti és segít neki. De mit lát a férfi a nőben? Szép, de azon túl? Tényleg csak egy elkényeztetett hercegnő volt, aki mindent megkapott, amit akart. Ha nincs az erőszakos férje, aki megtöri és elveszi a sérthetetlen magabiztosságát, nem lenne benne semmi plusz benne. Nem tanult, nem ért semmihez. A legtöbb benne, hogy eljut arra a pontra, hogy menekülnie kell és bele mer vágni. Ha továbbgondolom a történetet, el sem tudom képzelni, hogyan tovább. Az ok, hogy Austin párja marad, de nagyon kétlem, hogy könnyen megélnének a férfi rendőri fizetéséből, Lucia meg soha nem dolgozott semmit, ki venné fel és hova? Vagy majd apuka pénzeli?

Fizikálisan meg azt veszi be nehezen a gyomrom, hogy Lucia olyan könnyen adja az erotikus, szexi nőt Austin mellett. A férje rendszeresen bántalmazza, szexuálisan is. Ilyen könnyen, trauma nélkül megy bele egy új kapcsolatba?

Az sokkal jobban tetszett, ahogy menekülnek és mozgásban vannak a szereplők. Kiket kell lerázni, hogyan sikerül és hasonlók. Mert mozgalmas a regény, főleg a szökés része. Gyors a tempó is, haladnak és történik a szereplők körül szinte mindig valami. Amikor Lucia újra az aranykalitkában van, akkor is mindig valami mozgás van, Austin szervezkedik és halad a cél felé. Nem a körömrágó izgalom, de azért korrekt cselekmény össze van itt rakva.

A szereplők fekete-fehérek és egyszerűek. Amikor már Austin minden lapja is ki van derítve, vegytiszta ki milyen ember és milyen indokai vannak. Az egészet nézve Lucia talán kicsit fejlődik, mert az elkényeztetett hercegnőt megváltoztatta a házassága, és amit abban elszenvedett. De messze nem olyan változásról van szó, hogy alapvetően átalakult volna a jelleme vagy más nő lett volna belőle. Talán az apa-komplexusa ment lejjebb: már tudja, hogy mennyire káros magára, ha az apja miatti dühe miatt hoz rossz kapcsolati döntéseket. Megjegyzem, nehezen tanul – benne van a kötetben a szüzessége elvesztése is, ami szintén jó példa kellett volna legyen, hogy ne az apja köreiben horgásszon. De nem tanulta meg a leckét.

A cím különben tetszett. Mindkét főszereplőnek vannak fizikai és lelki sérülései, hegei. Látjuk majd, hogyan keletkeztek és miképpen lehet továbbmenni. A ’szerelem a gyógyír mindenre’ részben itt is megvan, nem is szerettem. Azt nem éreztem a történetben, hogy tényleg meglenne a kúra a fájdalmaikra, mert egymásban lelik meg a választ. De hogy a szerelem miképpen csökkenti a bűntudatot egy barát meggyilkolása kapcsán, vagy kúrálja az apa-komplexust, azt nem tudom.

Szórakoztató, thriller elemű romantikus regénynek elment, tényleg alkalmas kikapcsolódásra. Csak éppen pont úgy klisés, ahogy nem szeretem.